Majd a Kávészünet adta elő Ady Endre Párizsban járt az ősz című művét. A harmadik óra végén Szabó Balázsék énekelték a Bájoló, a negyedik óra végén pedig Cseh Tamás a Csönded vagyok című Radnóti-műveket. Szergej Jeszenyin A kék tűzeső című versének különleges hangulatú megzenésítése zárta az ötödik órát a Csík zenekartól és Kiss Tibitől. Akinek volt hatodik és hetedik órája (pénteken!!), ők Hajnal Anna Görögdinnye című alkotását kapták Bognár Szilvia zenekarának latinos előadásában, illetve a Hobo Blues Band karizmatikus feldolgozását József Attila: A hetedik című verséből.
Amennyiben valakit a második óra végén az első emeleti folyosó felé vetett a sors, egy egyszeri és egyedi Költészet Nap-i produkcióban is részesülhetett: négy alkalmi szavaló (Németh Eszter, Pasku Györgyi, Sasvári Andrea tanárnők és Beke Viktória 11.e osztályos tanuló) adott elő 1-1 verset az alkalmi közönségnek.
Végül a nap utólagos zárásaként megjelentetjük azokat az alkotásokat, melyek beérkeztek hozzánk a korábbi felhívásunkra. Sajnálatos módon csak három műről van szó pillanatnyilag, de a lehetőséget továbbra is fenntartjuk Számotokra - hátha éppen most jön meg a kedvetek -, s ha eljuttatjátok online-újságunkhoz a zsebetekben, asztalfiókotokban, titkos rekeszetekben lapuló kis műveiteket, mi azt szívesen közzétesszük.
Végh
Szilvia: Üresség
Legbelül
valami ürességet érzek,
tán
azért, mert nem vagy itt velem.
Amióta összetörted szívemet,
nem akarlak látni többet.
Mégis,
nélküled üres az életem,
emellett
átjárja testemet a félelem.
Ha
adnék egy utolsó esélyt,
már
nem bírnám a szenvedést.
Szavak,
miket mondtál nekem élesek,
mély
sebeket hagytak bennem.
Érintések,
melyek égtek arcomon fáj,
mégse
tettem ezeket szóvá.
Úgy
érzem el kell engedjelek,
bármit
kérdezhetsz, én felelek.
Kérlek,
mikor behunyom szemem s megfordulok,
tedd
meg te is, s majd utamra indulok.
Tudnod
kell, mielőtt végleg elmegyek,
bármi
történhet, én el nem feledlek!
Beke Viktória: Zavar
Illatos dalok szállnak az égen
Repülő, rózsaszín virágszirmok.
Kéjesen felnyög a hajnali vándor
Társa – ki képzelet – elröppent most
Csendesen szólongat egy haldokló jámbor,
Tőrét szorítja engedetlen.
Lerombolt ezer meg ezer képzelet.
Gyermekek, megtört álmok és egy síró csendrengeteg.
Névtelen (Dex Karma) : Eszmélet
Mikor felkelek, szürkeség fogad és egy gondolat:
Hol vagy?
Szobám falain nevetnek a kósza sötét árnyak,
És én csak fekszem szótlanul, és elérnek a vágyak,
Megjelensz szemeim előtt, ó gyönyörű Múzsám,
Kit küldött nekem az égből, talán?
Elönt a boldogság, amíg
Szemhéjam elnehezül, s gyengülnek karjaim, Megjött az
álomvonat, és veled együtt elvitt,
S mikor az éjjel nappalra horpad,
A fagyosan kéklő csillagok alatt
Csöng a süketség és felráz a hideg,
Reggel van, gondolom, de nem értem,
Ez a szép csupán álom volt?
Persze, hogy az, de hogy is volt?
Időt nem pazarlok, hanem elindulok,
És mikor fényárban úszó utcákon
A számkivetettként sétálok,
Fel-felnézek a házfalakra
És néha-néha meg-megállok,
Annyi minden történt itt, és ideláncol minden szép,
Tudom jól, ez az otthonom, bár fakulni látszik a színes kép,
Meg kell állni, és élni kellene,
De nem tudok, mert láncra vertek,
Rájöttem arra, hogy hanyagságom miatt egyedül maradtam L
Látszólag boldog vagyok, de belül magányos, szakadatlan.
Elérhetetlen lett mára a boldogság…
De most boldog vagyok, ez hogy lehet?
Lett ember, akinek fontos lehetek?
Ez az ember segíti felejteni a régi énem,
Helyest irányt mutat, és így nem kell félnem.
Nem tudom neki annyiszor mondani, hogy szeretlek,
Mert a szavak semmit sem érnek, ha nem követi tett.
S most békésen alszom el, az árnyak eltűntek,
S helyette maradt a Puszta Szerelem!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése