2018. június 17., vasárnap

Könyvkritika - Catherine Fisher: Incarceron

Nekem összességében nagyon tetszett a könyv, bár egy cseppet azért idegőrlő volt, hogy az írónő nagyon lassan csepegtette az információkat (gondolom az érdeklődés fenntartása volt a célja, ami persze sikerült is neki). De a végére természetesen minden kiderült és biztos vagyok benne, hogy a további felmerülő kérdéseimre szintén választ kaphatok majd a következő részben.



Fisher rendkívüli részletes pontossággal dolgozta ki a szereplőket és építette fel a történetet. A precizitása és a képzelőereje véleményem szerint példaértékű lehetne sok más író számára. (Bizony lányok és fiúk! Igen, ti ott, akik a kötelező olvasmányainkat írtátok, van ám mit tanulnotok a most 61 éves Fisher nénitől.) Szerintem sok híres magyar regényt felülmúl, nem is beszélve arról, hogy a fiatalok szívesebben olvasnák el ezt, mint például A kőszívű ember fiait (remélem nincs köztünk harag Jókai, ez nem személyes, te is tudod).

Mindenesetre egy nagyon izgalmas és eseménydús könyvet kaptunk eredményül, aminek az olvasók csak örülhetnek. De hogy miről is szól, megpróbálom spoiler nélkül röviden elmesélni.

Létezik egy világ, amelyben visszaforgatták az időt és az örök 17. századba taszították. Újra beköszöntött a királyság kora, ahol a csak gazdagok élvezhetik a technika nyújtotta kényelmet. De ez mind csak illúzió, a ránctalanító pálcán keresztül a pókhálókig semmi sem igazi. A házak és azokban a bútorok, a falak csak látványos hamisítványok, és a fák is csak genetikailag módosított növények. Az emberek gonoszak és mindent megtesznek a hatalmuk megtartása és növelése érdekében - főleg a királynő és szövetségese az Igazgató.

De ebben a kegyetlen és rideg világban létezik két, egymástól távol élő főszereplő: Finn és Claudia.

Az emlékeit vesztett Finn egy Incarceron nevezetű high-tech börtönben raboskodik, melynek feladata, hogy megnehezítse a bentlakók életét, valamint megakadályozza a kijutásukat. (Úgy bizony, ez a börtön nagyon is él, és imádja mások szenvedéseit nézni a piros kis kameráival.) Finn - másnéven a Csillaglátó - mint akárki más, a kijutásról álmodozik. Különös látomásai vezetésével egy Gildas nevű Sapiennel és a vértestvérével, Keiróval útnak indul, egyenesen az Incarceron fagyos szíve felé, a kijáratot keresve.

Eközben Claudia a börtön Igazgatójának lányaként a saját birtokukra van bezárva. Míg a napjait számlálgatja a kényszerházasságáig, az események felpörögnek. A tanítójával, Jareddel az Incarceron titkát próbálja megfejteni és megakadályozni, hogy a királynő másodszülött fiához kelljen hozzámennie. Egyre mélyebbre merül az udvari politikába és az összeesküvésekbe. Még attól sem riad vissza, hogy az életét kockáztassa.

Két világ, két főszereplő, két szemszög és egy cél: a kijutás.
De mindennek a megoldása két egyforma, törékeny kulcs (az egyik Incarceronban van, a másik pedig kint), amelyek lehetővé teszik főhőseinknek az egymás közti kommunikációt.

Már csak egy kérdés maradt: vajon Finn-nek és Claudiának sikerül megszereznie a hőn áhított szabadságukat, vagy továbbra is foglyok maradnak?

Kiderül, ha elolvasod.

CZINEGE CSILLA 10.C

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése