Stadtrallye verseny - beszámoló

 2025. október 9-én került megrendezésre a Lenau Haus hagyományos német városismereti versenye, a Stadtrallye, amelyen iskolánkból 8 négyfős csapat vett részt.

A feladatlap sok játékos rejtvényt, történelmi kérdést, a város németségével kapcsolatos kérdést tartalmazott. 

Mint minden évben, idén is akadtak újdonságok, csavarok és meglepetések a feladatok között. A verseny célja az volt, hogy jobban megismerjük Pécs belvárosának német vonatkozású helyszíneit. A feladatok ezekre a pontokra vezettek el minket: például a Nemzeti Színházhoz, ahol német tervezőkről és építészekről tanulhattunk, Koch Valéria életéhez és verseihez, amelyek alapján kreatív fotóalbumot kellett készítenünk, vagy a Citrom utcai emlékműhöz, ahol megismerhettük Pécs német és osztrák testvérvárosait.

A feladatok megoldásából mindenki kivette a részét, és igyekezett ott segíteni, ahol csak tudott. Számomra a verseny egy remek csapatépítő program is volt, amely során sokat tanulhattunk Pécs német vonatkozásairól, és közben jól is éreztük magunkat.

Csapatunk, a 11. A  4 tanulója az 51 induló csapatból a 11. helyezést érte el, 

a Széchenyi induló csapatai közül az első helyezést.

Gratulálunk a résztvevő széchenyis csapatoknak.

“Welttouristen” csapat tagjai:

Szorg Bálint

Lébenthal Ádám

Csernus Dániel

Garai Kadocsa

Szorg Bálint 11. A osztályos tanuló beszámolója

Interjú Fodor Tibor tanár úrral

Elérkezett az idei tanév utolsó "új tanár" bemutatása. A következő rövid interjúnk Fodor Tibor tanár úrral készült, aki a fizika tantárgyat tanítja szeptembertől iskolánkban. 

Miért választotta a tanári pályát? 

Már ötödikes korom óta korrepetáltam osztálytársaimat, illetve jó tanári példaképeim voltak.

Milyen tantárgyat tanít?

Fizikát tanítok.

Miért a Széchenyit választotta?

Idejártam négy évig, és nagyon nosztalgikus volt visszajönni, tanárként itt lenni.

Mit szeret szabadidejében csinálni?

Olvasni, rejtvényt fejteni, zenét hallgatni, illetve az unokáimmal tölteni el időt.

Van háziállata?

Igen, 4 kutyánk és 12 macskánk van.

Ha nem tanár lenne, milyen pályát választott volna?

Könyvtáros lettem volna, mert nagyon szeretem a könyveket.

Milyennek látja a széchenyis diákokat?

Minden osztály más és más, de minden osztályban találok tudásvágyra szomjazó diákot.

Ha lenne egy szuper ereje mit választana? Miért?

Egy időben egyszerre több helyen lenni, mert kevés idő áll rendelkezésemre, és sok mindent csinálnék egyszerre.

Köszönjük az interjút!

Jauck Vanda 10. C 

A 12.B osztály jutalomkirándulása a komlói Mini Zoo-ban

 A 12. B osztály 2025. október 15-én részt vett azon a jutalomprogramon, amelyet az Állatvédelmi Témahét adománygyűjtési versenyén elért első hellyel érdemelt ki.

 A kirándulás során ellátogattunk a komlói Mini Zoo-ba, ahol rengeteg különleges élményben volt részünk. 

A helyszínen nem csupán bemutattak nekünk néhány állatot, hanem lehetőségünk nyílt arra is, hogy többet közülük megetessünk és megsimogassunk.

 Különösen nagy élmény volt, hogy bizonyos állatokhoz be is mehettünk, így testközelből figyelhettük meg a viselkedésüket.

A legérdekesebb része talán az volt a látogatásnak, hogy sok állat teljesen szabadon járkált közöttünk, így igazán közvetlen kapcsolatba kerülhettünk velük. Mi is szabadon barangolhattunk a területen, közben felfedezve a különféle állatokat, legyen szó kisebb, barátságos fajokról, vagy épp ritkább, különleges jószágokról.

A program nemcsak szórakoztató volt, hanem közben sok érdekességet is megtudtunk az állatokról és gondozásukról. 

Számunkra ez a kirándulás nagyszerű jutalom volt a gyűjtésért, és egyben egy emlékezetes közös élmény az osztály számára.

                                              Innen is köszönjük a lehetőséget!

Állatvédelmi Témahét - Adománygyűjtés

Ebben az évben is nagyon eredményes volt az adománygyűjtő akciónk. Köszönet ezért Nektek. Nagyon hálásak vagyunk, hogy megint örömet szerezhetünk a nehéz sorsú állatoknak. Ebben az évben három rászoruló helyet fogunk meglepni az ajándékunkkal: a Hachiko Állatvédő Egyesületet, a harkányi állatmenhelyet és egy civil állatvédőt, aki főleg elhagyott és beteg cicabébikkel foglalkozik.

Ennyi adomány gyűlt össze:  

A meghirdetett osztályversenyt a 12. B osztály nyerte. A jutalmuk egy rövid kirándulás a komlói Mini Zoo meglátogatásával egybekötve.   Ezt gyűjtötték ők:

A többi osztály is dicséretesen helytállt, kiemelnénk még a 9. B, a 10. A és a 13. C osztályt.

Nagyon köszönjük mindenkinek a segítséget!! 

Állatmentések történetei 3

 Fenyvesi Noémi 12. B

Bogáncs "Bogi" története

 Bogi cica története 

9 évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban olyan helyen laktunk, ahol "előszeretettel" szabadultak meg az emberek a nem kívánatos kisállatoktól. Többször láttam már a kis fekete cicát a testvérkéjével. Elmeséltem anyának, hogy mennyire picik és biztosan gazdátlanok. Anya azt mondta, hogyha legközelebb látom, akkor hozzam haza őket. Aztán teltek a napok, de mintha a cicáknak nyomuk veszett volna. Egy reggel iskolába mentem, mikor a buszmegállóban megpillantottam a kis fekete cicát. Egyedül volt, testvérkéje sehol. Október vége felé járt az idő, már hűvös volt, a cicuska fázósan, lábait maga alá húzva gubbasztott. Gyorsan hazafutottam és izgatottan meséltem anyának, hogy ott a kis cica. Együtt indultunk megmenteni. Óvatosan megközelítettük, beszéltünk hozzá. Nem menekült el, szelíd volt, így anya meg tudta fogni és belerakta a pulóverjébe. Kicsike volt és nagyon sovány, még a bordái is látszódtak. Bevittük a házba, kapott enni-inni. Nagyon kedves aranyos volt már akkor is, folyton csak dorombolt. Az oldalán volt egy kis seb, amit folyton takarított, nyalogatott. Úgy tűnt, hogy begyógyul, de aztán csúnyán elfertőződött. Felhívtuk az állatorvost, és estére már el is vittük hozzá. Láz- és fájdalomcsillapítót kapott, illetve megbeszéltük a műtét időpontját. Mivel kislány cica, ivartalaníttatni is kellett és a sebet is ki kellett vágni. Szerencsére minden jól alakult, és immár 9 éve a családunk tagja.

 

Cukkini „Cuki” története 

2024 januárjában kezdődött. Az ablakunk alatt, a társasház zárt udvarában egy fekete cica ült. Nem volt már kölyök, kb. másfél éves lehetett. Hideg volt, fújt a szél, megsajnáltuk, vittünk ki neki ennivalót. Ahogy meglátott bennünket, rögtön elfutott, kis vadóc volt. Az ablakból viszont láttuk, hogy visszajött, és ropogtatja a tápot. Ezután minden nap megjelent, ha nem volt kitéve étel, akkor nyávogott. Ez így ment hónapokon keresztül. Megfogni nem lehetett, de már nem bújt el, pár lépést ment csak arrébb, míg letettük az ennivalóját. Úgy gondoltuk, hogy kandúr. Reménykedtünk benne, hogy van gazdája, mivel mindig estefelé jelent meg nálunk, és nem is maradt túl sokáig. Amikor megérkezett éktelen nyávogással jelezte, hogy ő bizony itt van, és üres a hasa. Aztán augusztus végén minden megváltozott. Eldöntötte, hogy ő beköltözik hozzánk. Az ablakunk előtt álló fáról figyelt bennünket. Aznap végig az udvaron volt, ott szundizott, majd vacsorázott, és még mindig nem ment el. Folyton nyávogott, de megfogni még mindig nem lehetett. Addig beszéltünk hozzá, nyugtattuk, míg a simogatást engedte, de nem tudtuk ölbe venni. Visszamentünk a lakásba, és kinyitottuk a szobám ablakát. Kis idő múlva felugrott a párkányra. Majd egy idő után rászánta magát, hogy beugorjon. Nem volt vele könnyű, mert hiába bízott bennünk, akkor is vad cica volt. Valószínűleg utcára született, soha nem simogatták, mindig menekülnie kellett, de ő minket akart családjának. Elvittük orvoshoz, megkapta az oltásokat. A fülei tele voltak atkával, a bundája meg tetűvel. Miután kiderült, hogy lány, ivartalaníttatni is kellett. Gyakori vendégek voltunk az állatorvosnál! Szerencsére ez már a múlt! Most már több, mint egy éve van nálunk, s minden nappal épül a bizalom is!