Ebben az évben a Rotary díjazottja Török Amina, a 13.D osztályból, akinek neve sokak számára ismerősen cseng az iskolai programokból, szerepvállalásaiból és az osztályon belüli aktív jelenlétéből. A Rotary Club hagyománya évről évre lehetőséget teremt arra, hogy jobban megismerjük azokat a diákokat, akik csendes kitartással és következetességgel formálják maguk körül a közösséget.
A díj hátterében a Rotary áll, egy több mint százéves múlttal rendelkező nemzetközi szervezet, amelyet olyan emberek hoztak létre, akik hittek abban, hogy a helyi közösségek fejlesztésével a világ egésze is jobbá tehető. A Rotary klubok a világ számos országában működnek, és különféle programokat támogatnak: ösztöndíjakat, ifjúsági projekteket, környezetvédelmi kezdeményezéseket, valamint olyan akciókat, amelyek rászorulók életminőségét javítják. A mozgalom célja nem pusztán az anyagi segítségnyújtás, hanem az is, hogy felelős, gondolkodó és cselekvő közösségeket építsen. A Rotary szemlélete szerint minden ember képes hatással lenni a környezetére, akár apró, akár nagyobb léptékű tetteken keresztül.
A Rotary-díj ennek az értékrendnek az iskolai megfelelője: olyan tanulók kapják meg, akik nem feltétlenül a hangos vagy látványos tetteikkel, hanem hozzáállásukkal, megbízhatóságukkal és közösségformáló jelenlétükkel járulnak hozzá az iskola mindennapjaihoz. Amina az elmúlt években pontosan ezt az attitűdöt képviselte. Interjúnkban elmondja, hogy hogyan élte meg a díj átvételét, milyen tapasztalatokat szerzett az iskolai évek során, és mit jelent számára az, hogy mások is észrevették a munkáját.
1. Mi az, ami a mindennapokban leginkább motivál téged a fejlődésre?
Én magam sem tudom pontosan, csak csinálom. Tudom, hogy ezzel magamnak és másoknak is segítek. Valamint a szüleim, akik mindig motiválnak viszont figyelnek is arra, hogy ne essek át a ló túloldalára. És az is segít, hogy anyukám mindig végig hallgat, ha éppen panaszkodni van kedvem.
2. Kik voltak azok, akik a legtöbbet segítettek és támogattak eddig az utadon?
Leginkább anyukám, de apukám és a húgom is támogatnak mindenben. Persze a barátaim is sokat támogattak, de a családom volt az, aki a legtöbbet segített nekem eddig abban, hogy továbbra is tudjam csinálni, amit csinálok.
3. Milyen kihívásokkal kellett szembenézned, és hogyan sikerült túllendülnöd
rajtuk?
Az egyik legnagyobb szerintem minden esetben legyen szó egy versenyről vagy egy közös programról, az az volt, hogy eltudjam érni mindenki együttműködését, valamint mindig megtalálni azt, amiben mindannyian megtudunk egyezni. Hiszen nincsen olyan, hogy valami mindenkinek tetszen, így sokszor kellett azt megoldani, hogy senki se érezze magát kihagyva vagy azt, hogy nincsen meghallgatva a véleménye.
4. Van olyan élmény vagy esemény, ami meghatározó volt számodra az elmúlt években?
Én azt mondanám, hogy még 9-ben amikor először szerveztem meg az iskolai zöldnapot a DÖK-el és Schönwiesner tanárnővel. Mivel engem az akkor annyira megával ragadott, hogy az azt követő 3 évben is nagyon szívesen és boldogan segítettem ennek az eseménynek a megvalósításában.
5. Ki vagy mi inspirál a leginkább a mindennapokban?
Nincsen egy kifejezett inspirációm, egyszerűen csak csinálom. De ha nagyon muszáj egyet választanom akkor azt mondanám, hogy az inspirál, hogy ezt a többiekért csinálom, és másoknak tudok vele talán egy kis boldogságot okozni vagy éppen megkönnyíteni a dolgukat.
6. Mit szeretnél még a közeljövőben elérni, akár tanulásban, akár személyes célokban?
Tanulmányok kapcsán most a legközelebbi célom egy C1-es angol nyelvvizsga lenne, majd azután egy 5-ös szakmai vizsga. Valamint talán az egyik legnagyobb az az, hogy felvegyenek a BME-re. Személyes célnak pedig azt tudnám
talán mondani, hogy továbbra is tudjak időt fordítani mindenre, amit eddig csináltam, a barátaimra és a családomra.
7. Hogyan kezeled a stresszt vagy a nagyobb nyomást?
Általában, ha valamit stressz vagy nagyobb nyomás alatt kell elvégeznem, feszült leszek, és könnyebben reagálok indulatosan. Amikor viszont minden elkészül, gyakran panaszkodok vagy beszélgetek a barátaimmal vagy anyukámmal, így kiadom magamból, majd megnyugszom. A legrosszabb esetben előfordul, hogy kiabálok, de szerencsére ez nagyon ritkán történik meg.
8. Milyen tanácsot adnál valakinek, aki most kezdi el keresni a saját útját?
Ha valaki túl soknak érez egy feladatot, jobb, ha inkább nem vállalja el. Ez vonatkozik arra is, hogy ne vegyen magára egyszerre túl sok kötelezettséget, illetve arra, ha úgy érzi, hogy egy adott teendő fizikailag vagy mentálisan, esetleg mindkét szempontból, túl megterhelő lenne számára. Ha már belekezdett, de közben válik túl nehézzé, mindenképpen kérjen segítséget, beszéljen valakivel, vagy akár hagyja abba és adja át másnak. Nem jó túlvállalni magunkat vagy túl magas elvárásokhoz tartani magunkat, mert ennek könnyen kiégés lehet a következménye, testi, lelki és érzelmi szinten egyaránt. És ebből a helyzetből nem egyszerű kilábalni.
9. Mi az a tevékenység, ami számodra a legjobb kikapcsolódást jelenti?
Szeretek sütni, és ha otthon vagyok, gyakran készítek valamit, ilyenkor van, hogy átjönnek a barátok vagy ismerősök és egész nap elvagyunk. Máskor a húgaimat viszem el vásárolni vagy moziba. Nemrég például megnéztük a Zootropolis 2-t, amit nagyon élveztek, és én is. Az is kikapcsol, amikor egy hosszú délutánt végigbeszélgetek anyukámmal.
10. Ha választhatnál egy új készséget, amit azonnal elsajátíthatsz, mi lenne az?
Hirtelen elsőre a nyelvek, a nyelvtanulás jut eszembe. Pontosan nem tudom megmondani, miért, de valamiért ez vonz. Talán azért, mert új lehetőségeket adna a másokkal és más kultúrákkal való kapcsolódásra, és szabadabban tudnám kifejezni magam.
11. Mi az a három szó, amely szerinted a legjobban jellemez téged?
Kitartó
Megbízható
Öntörvényű
Köszönjük szépen az interjút!
