2018. november 8., csütörtök

A hét képe: Hoppá!

Várjuk a további fotókat! A képeket (szöveggel vagy anélkül) beküldhetitek a diakszem@gmail.com címre, vagy a facebook oldalunkra is.
A kiválasztott képek jutalomban részesülnek!
Készítette: 12.A

2018. november 7., szerda

Ajánlj egy könyvet - Időfutár 1. A körző titka

Várhalmi Balázs 11.A osztályos tanuló "Ajánlj egy könyvet!" pályázatunkra beküldött könyvajánlóját olvashatjátok a Gimesi Dóra - Jeli Viktória – Tasnádi István: Időfutár című könyvsorozat első részéről.



Az Időfutár- A körző titka című regény egy sorozat első része. Igazi XXI. századi mű, mely ötvözi a mai és a régi korok hangulatát. A cselekménye mozgalmas, hiteles, mégis meseszerű, mert egy rejtélyes körző titkát tudjuk meg. Ez a körző kulcs egy időgéphez. Ezt a titkot többen szeretnék megtudni és birtokolni. A regény bepillantást enged a mai fiatalok világába, valamint elvezet régi korokba is. Minden korosztályt leköt a tanulótól a nyugdíjasig, mert a regény hősei is több generációhoz tartoznak. A mű gyermek főszereplői: Hanna, aki egy gimnazista lány és a barátai, Tibi és Zsófi. A felnőtt főszereplők: Sándor, aki egy furcsa öregember, régiségkereskedő, Géza Bá, az osztályfőnök, aki, humoros és jószívű, Dr. Bujdosóné Dr. Bakonyi Edit igazgatóhelyettes, aki, egyben az iskola történelem tanára is, és itt mint főgonosz jelenik meg. A cselekmény több síkon játszódik, és ennek során megismerhetjük Budapest több látványosságát, hiszen a cselekmény jó része itt zajlik, de eljutunk Bécsbe és Rudabányába is. A kalandok során barátságok és szerelmek szövődnek. A történet befejezéséhez közeledve érezhető, hogy ez egy sorozat első fejezete, ahol nem egy láda kincs a cél, hanem a körző titkának a felfedése.

2018. november 1., csütörtök

Interjú Gulyás János tanár úrral

Az idei tanévben érkezett iskolánkba Gulyás János lelkész, aki egy új tantárgyat, bibliaismeretet tanít a 9. évfolyamos diákoknak. Beszélgetésünk során sok érdekes dolgot megtudtam róla. Olvassátok el a vele készült interjúnkat!


1. Mi motiválja abban, hogy tanítson?
- Szeretem Istent és szeretem az embereket. Ha tudok beszélni egy olyan lehetőségről, ami fontos az életben, azt örömmel megteszem. Közben sokat tanulok azoktól, akikkel kapcsolatba kerülök.

2. A Széchenyi előtt hol dolgozott?
- Gyakorlatilag az életem nagy részét az informatikai versenyszférában töltöttem.

3. Miért pont a hitoktatást választotta?
- Szeretem, ha értéket vihetek más életébe, főleg ha azt a hétköznapokban hasznosítani tudja.

4. Lett volna valami más a hitoktatáson kívül, amivel szívesen foglalkozott volna?
- Sosem tudtam nagyon, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Isten terelgette az utam.

5. Miket szeret csinálni a szabadidejében?
- Sok dolgom van, de ha egy kis szabadidőm akad, filmet nézek, túrázok és a feleségemmel randizok. Nagyon szeretek még zenét hallgatni jó minőségben. Pár évet tanultam zenélni zongorán illetve klarinéton. Mára annyi maradt, hogy néha leülök a zongora mellé ...

6. Milyen filmeket szeret?
- Filmek tekintetében szinte "mindenevő" vagyok, de alapvetően az olyanokat szeretem, amelyeknek van mondanivalójuk, amiken el lehet gondolkodni. Szeretem a 'hősös' filmeket pl.: a harcos, lovagos történeteket. Nem a harci jelenetek miatt, hanem a cselekményben megnyilvánuló emberi, férfias értékek miatt: bajtársiasság, önfeláldozás, hűség, áldozatvállalás, igaz barátság. Kedvenc filmek (több műfajból): Fegyvertelen katona, Forrest Gump, Artúr király, Kék, mint a jazz, Életrevalók, Esőember, Ádám almái, Schindler listája, Shrek, Gyalog galopp, Üvegtigris...

7. Beszél valamilyen nyelven?
- Minimálisan angolul.

8. Hány gyermeke van?
- 3 gyermekem van. Dominika 26, Bettina 23, Timóteus 12 éves. Nagyon szeretem őket. Mindegyik egy külön világ és ez így szép. Sok mindenre tanítanak... hálás vagyok értük.

9. A családot és a hitet, hogy egyezteti össze?
- Mivel a Jóisten a teremtő, aki megteremtette a házasságot, ezért azt gondolom, érthető, hogy ezen a területen tőle kérek tanácsot. Ez a kettő természetesen összefügg. A hitem az életem.

10. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?
- Nem egy konkrét emlékem van, hanem hogy gyerekként időt tölthettem a szüleimmel, hogy ők velem, és hogy voltak barátaim.

11. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?
- Azt, hogy az emberek Istentől tanulják meg, hogyan kell jól szeretni. Meg, hogy legyen ingyenes az 500 grammos Milka. :)

12. Mi a véleménye a mai fiatalokról?
- Ha lehet, akkor nem véleményt mondanék, inkább a személyes megtapasztalásaimat osztanám meg. Gyakran ott ronthatjuk el idősebbekként, hogy csak véleményt mondunk róluk. Sőt tovább megyek: talán keresztényekként is elronthatjuk a dolgot azzal, hogy csak véleményt mondunk - vagy rosszabb esetben ítélkezünk - és simán továbbmegyünk. Ez a könnyebb út - ítélkezni és továbbmenni. Ezt Isten sem támogatja, sőt nagyon rossz dolognak tartja. 
Szóval, én inkább a tapasztalataim alapján mondanék pár dolgot: Szeretem a fiatalokat! És ez alatt nem azt értem, hogy azokat, akik 'szimpik', akik kedvesek, akik jó fejek, akik szépen viselkednek, hanem szeretem őket. Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy 'akkor, ha' és majd, miután ... Valahol hallottam: jobbá szidni nem lehet senkit, csak jobbá szeretni.
Lehet, hogy a fiatalok nagykorúság szempontjából még 18 és körüliek, vagy alatta vannak, de az élet ezt nem veszi figyelembe. Sok fiatallal beszéltem már, és azt tapasztalom, hogy rengetegen hatalmas terheket, sebeket, bántásokat hordoznak. Ezek olyanok, mint láthatatlan hátizsákok, amelyeknek valós súlyuk van és nem egyszerű naponként cipelni ...
Hihetetlen különbségek tapasztalhatók az élethelyzetek tekintetében akár egy-egy osztályközösségen belül is, de ez nem mindig derül ki, nem tud mindenki róla. Sokan azért olyanok, amilyenek kifelé - talán tüskések, szúrósak, nehezen megközelíthetőek -, mert korábban mások voltak, de a kapott sebzések védelmi rendszereket építtettek ki vele.
Tudom, hogy a legtöbb esetben, amikor egy 'tüskés embert' magamhoz ölelek, akkor a tüskéinek szúrását érzem ugyan, de tudom azt is, hogy a tüskéit a belsejéből fájdalmak, sebek (pl. elutasítottság) nyomták kifelé. Összetettebb kérdés ez annál, hogy én bogozzam ki, milyen mértékben tette önmagát azzá, amivé vált és milyen mértékben tették mások azzá ... Amikor valakivel beszélgetek, már régóta észre sem veszem, hogy tetkós, piercinges, öltönyös vagy surranós ... belül ugyanúgy rakott minket össze Isten. 
Sokszor tapasztaltam, hogy a 'na ez az ember aztán biztos nem ...' véleményekkel szemben éppen azzal az emberrel lehetett valamit kezdeni. Azt gondolom, hogy a SZERETET és az ELFOGADÁS - még ha az elején egyoldalú módon is - de kulcs mindenkihez. (No, ezzel sem mondtam újat, hiszen Isten részéről ezt tapasztaltam meg a saját irányomban is, tehát csak megpróbálom utánozni.)
Ha megismerem a másikat, jobban tudom szeretni - az az, ha megismerem, akkor nem "rátolok valamit", hanem a valós szükségeire tudok reagálni, azokon keresztül megérteni őt, és a neki leginkább hasznos módon szeretni. Valóban működik: hogy a NEM megváltoztatni akaró (elfogadó) szeretet képes rá, hogy változást hozzon.
Sokaknak még tanulni kell azt is, hogy mit jelent igazán szeretni és igazán szeretve lenni, mert eddig ezt nem, vagy más módon tapasztalták környezetük részéről. Gyakran nem is tudják az emberek, hogy milyen értékesek és szerethetőek, mert a környezetük nem ezt közvetítette feléjük. Nem bátorították őket, nem mondta nekik az apjuk: "Szeretlek, fiam!", vagy "Szeretlek, lányom!" Talán a fegyelmezetlenség - értsd rosszalkodás - is az önbecsülés és tisztelet hiánya miatt van. De hát tanította valaki, vagy csak elvárjuk? Persze néha az az első lépés, hogy valaki elhiggye magáról, hogy szerethető és értékes ... Van, akinek viszont része lehet a családján keresztül bátorításban, elfogadásban, szeretetben. És milyen nagyszerű, amikor egy ilyen ember - akár a suliban is - ad ezekből másnak is, akinek nem, vagy csak kevés jutott eddigi életében. 
Ezért nem véleményt akarok mondani a fiatalokról, hanem inkább velük lenni. Ha valamit tudok hozzátenni a közösséghez itt, a suliban is, akkor azt abból tudom adni, amit Istentől kaptam, megtapasztaltam, tehát Isten az, akit dicséret illet. Én nem magam köré szeretném gyűjteni a fiatalokat, hanem - ha valaki körülöttem van és megtisztel bizalmával, figyelmével, akkor annak az életében szeretnék útjelző lenni Isten felé mutatva (aki maga a szeretet, elfogadás és bátorítás megbízható forrása, akitől igazi értékességünket és identitásunkat kaphatjuk). Az előbbi az 'én sikeremről' szólna, de az utóbbi fejezi ki, hogy igazán szeretem őket.
Elérhető vagyok, ha megtisztelsz bizalmaddal, ha segíthetek, ha beszélgetni szeretnél, ha kérdésed van, ha megosztanál valamit (meghallgatni és meghallani is tudok, nem az 'okosság nyomatása' a célom). Mobil.: 20/775-9208 Messenger: János Gulyás @janos.gulyas.35110