Mint általában,
minden évben érkeznek hozzánk kistanárok. Idén sem volt máshogy. Most Mészáros Dorottya, és Gönczi Bese gyakornokokat szeretnénk Nektek bemutatni.
Miért a Széchenyit választotta?
Gönczi Bese: Az egyetem mellett már egy éve a nagyobb tapasztalatszerzés érdekében
óraadó tanárságra adtam a fejem. A kémia miatt erre volt/van is lehetőségem,
mivel hiányszakról beszélünk. Nekem szükségem volt egy helyre, ahol további
tapasztalatokat szerezhetek, a Széchenyinek meg egy kémiatanárra volt szüksége.
Szerencse, hogy útjaink keresztezték egymást.
Mikor és miért döntött úgy, hogy tanár szeretne lenni?
Mészáros Dorottya: Közvetlenül a felvételi előtt, sőt még azt követően sem
voltam biztos a döntésemben. Eredetileg közgazdasági végzettséget szereztem a
középiskola végén, melynek befejezése után egy dologban voltam biztos, hogy nem
szeretném egy irodában tölteni a mindennapjaimat. Valami olyan dolgot kerestem,
ami lendületesebb, játékosabb, melyben kiélhetem kreativitásom, változatos,
állandó fejlődést és megújulást követel. Az így készült listán szerepelt a
tanárság.
Hogy miért szeretnék tanár lenni? A válasz egyszerű: maradandót
szeretnék alkotni! Ég bennem az optimista tettvágy, (hogy igazán hangzatos
legyek :))). Szerintem a legtöbben már eljátszottunk a gondolattal, hogy nyomot
hagyunk a világban, vagy legalábbis közvetlen környezetünkben. Én sem készülök
kevesebbre, és úgy gondolom, ehhez a pedagógusi pálya kitűnő terepet szolgáltat.
Sosem tudhatjuk, kik alakulnak a kezeink alatt. (Igen…tudom…ezek nagyon naiv
gondolatok, de álmodozni, remélem, szabad.)
Miért pont ezt a tantárgyat/tantárgyakat választotta?
Mészáros
Dorottya: A történelem adta magát, köszönhetően kitűnő tanáraimnak.
Egyszerre megrémít, elrettent, csodálatot és kíváncsiságot ébreszt, szaftos
pletykák teljes tárházát szolgáltatja, jelenünk folyamatos újragondolására
sarkall és még sorolhatnám. A történelem magával ragadott a sokszínűségével és
kiismerhetetlenségével együtt. A mai napig kiráz tőle a hideg!
A nyelvtanban egyértelműen a játékosság fogott meg. (Bárki
bármit mond, én kifejezetten szeretem a szóvicceket.) Az irodalom kapcsán az
irodalomterápiás vonulat az, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet.
Hogy képzeli el a jövőjét tanárként?
Gönczi Bese: Jó kérdés. Az egy dolog, hogy én hogy képzelem, sajnos,
számít, hogy 'feljebb' mint képzelődnek a tanárokról. Viszont én bízok abban,
hogy lesz terem és lehetőségem minél jobb tanárrá válni. Szerintem gyönyörű
ebben a szakmában, hogy viszonylag gyorsan kap visszajelzést arról az ember,
hogy jól csinálja azt, amit csinál. Nem egy közkedvelt tantárgyat tanítok, de
pont ez motivál, hogy minden eszközt bevetve valami kémia szeretetet ragasszak
a diákjaimra.
Van-e elvárása a pályával kapcsolatban?
Gönczi Bese:
Csak annyi, hogy legyen terem, szabadságom és megbecsültségem ahhoz,
hogy végezhessem a munkám, amire évek óta készülök.
Mészáros Dorottya: Szeretném, ha diákok és én is
egyaránt tudnánk élvezni az iskolában töltött időt. Ha már egyszer iskolába
KELL járni, akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet! Próbáljuk meg nem kényszerként
megélni.
Mit szeret csinálni a szabadidejében?
Mészáros Dorottya: Igazából bármit, ha összejön egy jó társaság. Nagyon
szeretek új sportokat kipróbálni, kirándulni, imádok társasozni (veszíteni már
annál kevésbé), rendszeresen járunk kvízestekre is. A művészet sem áll tőlem
távol, legyen szó színházról, koncertről vagy kézművességről. Maradjunk
annyiban, hogy nem szokásom nemet mondani.
Eddig milyen tapasztalatot szerzett Széchenyiből?
Gönczi Bese: Abszolút pozitívakat. Úgy érzem, a helyemen
vagyok. Persze van kihívás, de azt érzem, ahogy a kollégák és a diákok is
befogadtak.
Mészáros Dorottya: Az osztályok, akikkel
találkoztam nagyon nyitottak és befogadóak. Tetszik, ahogy zajlik az élet.
Ha nem tanítana, milyen pályát választana legszívesebben?
Mészáros Dorottya: Kiskoromban egy cirkusznál
szerettem volna dolgozni. Jóformán mindegy volt, hogy éppen artista, zsonglőr,
bűvész vagy bohóc képében. Ezt az álmomat szívesen valóra váltanám.
Gönczi Bese: Nyaranta ácsbrigádban szoktam dolgozni, és annak
ellenére, hogy teljesen más, mint tanítani, szeretem csinálni. Persze, csak pár
hónapig. Ha folyamatosan erről szólnának a mindennapjaim, lehet nem vélekednék
most ilyen pozitívan róla. Emellett, ha úgy hozná az élet, hogy már nem
tanítanék, a bioanalitika felé venném az irányt.
Köszönet Mészáros Dorottya tanárnőnek, és Gönczi Bese tanár úrnak az interjúért!
