2017. január 23., hétfő

Vedd fel a legszebb ruhádat!


A szalagavató idén sem múlhat el a Széchenyi-Diákszem ruha szépségversenye nélkül, ezért ebben az évben is meghirdetjük azt! 

Ha szeretnél részt venni a versenyen, akkor gyere el a szalagavatóra, és keresd meg a paravánunkat! 
Mi lefotózunk, te mosolyogsz. 
Mi feltesszük a képeket a blogra és a facebookra, te, illetve a barátaid, ismerőseid szavazhatnak rájuk.

.

2017. január 20., péntek

Staféta - interjú Pucher Krisztiánnal (12.C)

A 2016/2017-es tanév második interjúját Pucher Krisztiánnal készítettük, akinek osztálytársa Kovács Péter adta át a "stafétabotot". Némely kérdésünkre meglepő választ kaptunk tőle... pörkölt reggelire... meg Hannibal Lechter!? 

1. Mi a kedvenc filmed, és miért?
A Jay és Néma Bob, mert szórakoztató számomra, illetve az Eredet, mivel érdekes gondolatok fogalmazódnak meg bennem a nézése közben.
 
2. Milyen egy tökéletes napod?

Egy péntek. Pörkölttel indítom a napom, bemegyek az isibe bohóckodni, délután testet nevelek, majd az estét egy sikeres bulival zárom. 

3. Sportolsz valamit? Ha igen, miért szereted?
Igen, lejárogatok a kondérba testet építeni, mindig új kihívásokat dönthetek meg, így nem válik unalmassá, de a legjobban akkor szeretem, ha a barátaimmal lemegyünk hülyéskedni egyet a terembe.

4. Ha bárhova elutazhatnál, hová mennél?
Dubaj, kihasználnám a lehetőségeket minden téren.

5. Mik szerepelnek a bakancslistádon? (3 dolog)
Igazából nincs bakancslistám, de szívesen élnék egy keveset az Amerikai Egyesült Államokban, úszni egy delfinnel, és egy szülést is kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet levezetni.

6. Van háziállatod? 
Van, egy yorkshire terrierem, imádom, ha nem vágjuk le a szőrét, akkor eléggé hasonlít Chewbaccara.

7. Van példaképed? Ha igen, miért ő?
Szinte minden témában van, pl: Hannibal Lechter-főzés, lexikális tudás;  Borat-amerikai művelődés. 

8. Mik a jövőbeli terveid?
Felvesznek valamelyik egyetemre, sikeresen elvégzem, utána nyitok egy vállalkozást megszedem magam, de ha nem jön be, akkor hivatásos inszeminátor leszek.

9. Mitől félsz a legjobban?
A sötéttől.

10. Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy felvettek ebbe a tökéletes iskolába. 

11. Mi volt életed legemlékezetesebb élménye?
Amikor Balatonon nyaraltam a barátaimmal.

12. Tél vagy nyár? Kávé vagy tea? Sós vagy édes?
 Nyár. Kávé. Sós.

13. Kovács Péter kérdése: Szereted az osztályod? Ha igen, miért, ha nem, akkor miért nem?
Imádom, mert már egy nagyon összeszokott csapat vagyunk, szinte mindenkit a barátomnak mondhatok (nyugi Kopeko te is köztük vagy).

2017. január 8., vasárnap

Erdős Dávid: Szonett koszorú

1) Mint sűrű éjben lopakodó árnyék
   Fodros folyó folynak, és árnyak hangja
   Egy percnyi csöndbe csavart gondolattal
   Ránk terül most áldva a csillagos ég

   Lágyan fegyelmező szűk tekintetét
   Tükrükben elsötétíteték, s árnyak
   Szeme, bölcs félelmén át nem is látta,
   Hogy szégyen foszlányai már kikezdték
 
   Beborította fejemet az ős köd
   Szemedben látom összes boldog álmom
   Az árnyakban álló lombos fák között

   Holdfényben sápadtan állnak a dombok
   S bár titkos szerelmünk elvész mint a köd
   Lélekkel várom, hogy testem átkarold

2) Lélekkel várom, hogy testem átkarold
   Ám felnézve a felhőtelen égre
   Mint lepárlóban kúszva, keringőzve
   Öszeolvad a valóság és álom

   Száll a képzelet és repít magához
   És te ott énekelsz szépen szerelmem
   Úgy érzem magamat, mint egy koncerten
   Szemed mélyen ül s hunyorog, ám ragyog

   Áhítozva a gyönyörű ég alatt
   Vajon meghallod-e néma vonzásom
   Magamhoz karolnálak halkan mostan

   Éjjelente a karjaidban alszom
   Szabad vagy ám a szívemben itt foglak
   Szemed fénye tükrözi hálás arcom

3) Szemed fénye tükrözi hálás arcom
   Én hálám zengtem, dalolt néma ajkam
   Mert velem voltál mélységben és bajban
   A sorsom örökre utamba sodor

   Egy kérdőjel hullott a földre akkor
   Fagyos kézzel kutattam már odúkban
   Feloldanám problémám mint egy zárat
   Üldöznék inkább puszta délibábot

   Csüggeteg feszülök éjszaka falán
   Mesélj nekem, míg szirmot hullajt az éj
   Sóhajommá vállsz magányom ablakán

   Nem búcsúzom de még te sem intenél
   Rozsdás mutató araszolgat lustán
   De elmentél már, távol a mindenség

4) De elmentél már, távol a mindenség
   Hajnalt vajúdó csontszínű ágyamon
   Hajad kibontanám, s fényesen ragyog
   Midőn a kéklő éjszakába néznénk

   Harcolsz önnön sorsoddal, egyenlőként
   Hol rózsaszirmok illata kábított
   És simogató lágy szellő csábított
   Már Hold is megindul, messzi útra kél

   Fekete éjszaka kerül a tájra
   Kusza árnyak megőrzik a gyűlöletét
   Emlékük fűben arasznyi csonk maradt

   Társára borult fa állt csak feketén
   Az új tavaszt türelmetlenül várva
   Most táncolva hull le a sárga levél

5) Most táncolva hull le a sárga levél
   Megtébolyodott óriási szélben
   Betöltötted az eget mámor fénnyel
   Mely számomra mindig egyre többet ért

   Szűkmarkú a most nincs semmi jelenés
   Van ami múlttá lett, s van ami kezdet
   Mely talán frissebb lesz, üdébb lesz, szebb lesz
   Buja friss tavaszi szellőknek ölén

   Bevallanám magamtól, de nem teszem
   Becsaptalak ígéretemmel nagyon
   Belátom már minden egyes vétkemet

   Hazudtam azt, hogy egy napon
   Én ott leszek szerelmem, ha engeded,
   De én mégis elmentem messze távol

6) De én mégis elmentem messze távol
   Én, mint ki alva jár varázslat alatt
   Szerelme koldusa, nincstelen alak
   Levetve hever mi rég elvarázsolt

   Gondolatom filmkockaként kóborol
   És vágyakozva, egymásba fonódva
   Kérlek sorsom maradj, bármily mostoha
   Ha marják lelkünket nem szűnő kínok

   Eget ostromolt csendes szenvedésem
   Míg rájöttem arra, sohase bánom
   Csak szeress engem, szentélyemnek éke

   Te voltál nekem egyetlen vígaszom
   De elillant már, édes üzeneted
   Ez az egész csak gyönyörű álom volt

7) Ez az egész csak gyönyörű álom volt
   Ellenben számtalan szépséggel ez bír
   Ócska esti ébrenlét rút hamuszín
   Hiányzik arcod mely rég elvarázsolt
 
   Letört szárnyakkal repülő angyalok
   Minden könnycseppjükben a szűntelen kín
   Mely minden embert halálba keserít
   Berekedt hangom nem olyan mint rég volt

   Csak szívem dobog, hogy azzal lássak
   Elhagyott lelkem, s testem válik röggé
   Ám megbukott angyalok pillantása

   Mi minden halálszenvedéssel felér
   A lelkemben rejtve régen alszanak
   Hová lett a heves tűz és féltés

8) Hová lett a heves tűz és féltés
   Mely még rideg szíved mélyén ott lapul
   Lelkem a tied nélkül nem boldogul
   A hiányod belülről lassan széttép

   Gyökeret vert lábbal lesem, jössz-e még
   De közös jövőnk sehogysem alakul
   Elegem van, hogy rángatsz mint egy bábut
   Semmi nem maradt belőled csak egy név

   S már közelebb leszek az ürességhez
   Fakó valóság legyűrte a vágyat
   És a kín mely gyötör a földre teper

   Úgy érzem magam mint egy vár romokban
   Lassan biztosan elfogy büszkeségem
   Mint szerelmem mit régen neked adtam

9) Mint szerelmem mit régen neked adtam
   És tudni szeretném milyen ha szeretsz
   Szeretve élni és nem feleslegesen
   Valakivel lenni s nem a magánnyal

   Sok szenvedésbe már belefáradtam
   Ami rég kezdődött már befejeztem
   Emlékszem arra szép tekintetére
   Miért akár bármit feladtam volna

   Sajnos ez már nem múlik el teljesen
   Fagyos szívben fagyos lelket keresek
   Nem értem miért is lett vége ennek

   Amíg nem teszed meg nem hisznek neked
   Csak banbán néznek le rád és nevetnek
   Üres testemmel kullogok a téren

10) Üres testemmel kullogok a téren
    Rámvetett szempárok kereszttüzében
    Azthiszik vétkem engem megpecsétel
    Nem furcsa ez, hiszen gyarló emberek

    Magam vagyok, szívem párját keresem
    Rossz irányban kutatok, itt nem lelem
    Nincs itt de ha itt is volt akkot lehet
    Megtalálom ki elvitte szerelmem

    Elment tőlem messze távol egymaga
    Itt hagyott önmagammal és kínommal
    Add Istenem, hogy elmúljon fájdalmam

    Nem fog ez olyan könnyen múlni tudtam
    Csak Ő vele menne, ha jönne vissza
    Egyedül vagyok a puszta árnyakkal

11) Egyedül vagyok a puszta árnyakkal
    Belső békém és lelkem mint a kánfor
    Eltünt és most hatalmas háború foly
    Már társamra lelek a csúf halálban

    Mond csak, te mitől félsz mostan madaram,
    Zárkózol attól mi van a világon
    Magányosan túlgondolod a dolgot
    Egyedül mint régen, magány a társad

    Akit szeretünk, csak az hiányozhat
    Ez a pillanat sose érjen véget
    Ölelsz és én meg tartalak karomban

    Ne éljünk más elvárásai végett
    Mit érnek a későn kimondott szavak
    Hallgass meg mindig, de ne higgy el mindent

12) Hallgass meg mindig, de ne higgy el mindent
    Mikor a tökéletesség unalmas
    Mert túlértékelik nagy báját annak
    Mindig lépni kell előre még egyet

    És van már amikor mindegy mit teszel
    Művészet is a túlélés formája
    Alkotni furcsát különöset, de a
    Magyarázat megöli művészetet
 
    Egy temetőben is sok az életkedv
    Miért van, hogy hulló könnyeket tagadsz
    Szavad mit sem ér csak puszta igéret

    Elalvás elött utolsó gondolat
    Hálás vagyok annak ki megnevettet
    Csak te vagy ki hibákkal is hibátlan

13) Csak te vagy ki hibákkal is hibátlan
    Most szeretném fogni mindkét kezedet
    Hogy velem legyél minden egyes percben
    Rád gondolok minden kimondott szóban

    Élet szempillantás alatt elillan
    Nem éri meg ócskaságokon elcseszned
    Inkább élvezd amíg lehet, ébredj fel
    Most mire vársz még? Haladj hát az árral

    Köszönd meg, hogy tudod milyen jól élni
    Nem pedig len nap mint nap reszketésben
    Rossz napok lesznek, nem kell belehalni

    Köszönd hát meg szépen az égieknek
    Nem kell annyi rossz dolgot tapasztalni
    Éld hát életed csendben békességben

14) Éld hát életed csendben békességben
    Amíg arcod nem lesz sápadt és fáradt
    Nem tart semmi örökké mint álmunkban
    Mostot el kell kapni, ne maradj benne

    Túl sok könny borítja az embereket
    Élet soha nem lessz patyolat tiszta
    Elhagyottnak fogod érezni magad
    Szomorú, bús, régi emlékek végett

    És néha ezek elnyomják a lelket
    Ám tovább kell lépni hiszen van remény
    Mutasd meg magadnak, hogy sikerülhet
 
    Mindig légy pozitív és élj könnyedén
    És lásd a rossz dolog azonnal elmegy
    Mint sűrű éjben lopakodó árnyék

15) Mint sűrű éjben lopakodó árnyék
    Lélekkel várom, hogy testem átkarold
    Szemed fénye tükrözi hálás arcom
    De elmentél már, távol a mindenség
 
    Most táncolva hull le a sárga levél
    De én mégis elmentem messze távol
    Ez az egész csak gyönyörű álom volt
    Hová lett a heves tűz és a féltés

    Mint szerelmem mit régen neked adtam
    Üres testemmel kullogok a téren
    Egyedül vagyok a puszta árnyakkal

    Hallgass meg mindig, de ne higgy el mindent
    Csak te vagy ki hibákkal is hibátlan
    Éld hát életed csendben békességben