Billie
Joe Armstrongot és bandáját, remélem, senkinek nem kell bemutatnom. Az 1990-ben
1000 mérföld nevezetű EP-jükkel, majd a 39/Smooth nagylemezével
debütáló banda fiatalok és felnőttek generációit gondolkodtatta el például a
The Saints are coming című számával. Vagy késztette tombolásra egyik
leghíresebb számával, amit kicsik és nagyok a mai napig kívülről fújnak: "You Wanna be American
idiot!" Az én tinikorom hajnalán is igen népszerű volt ez a szám, és az album
reklámanyagának számító pólómat máig kincsként őrzöm.
Hihetetlen,
de a banda elődjének számító Sweet Children zenekart pedig már 1984-ben
létrehozta a két alapító tag Billie Joe és Mike Dirnt. Akkoriban még Tré Cool
helyett John Kiffmeyer püfölte a dobokat. 1990-ben a névváltáskor történt a
csere, és Al Sobrante szívhatta a fogát elég rendesen, hogy a banda még abban az
évben világhírűvé vált. Még azon a nyáron elindult az első turnéjuk
az USA határain belül. Az első európai turnéjukra 1991-ben került sor.
A Sweet Children |
Soha
nem hittem volna, hogy ez valóban igaz, de nem az American Idiot volt a
leghíresebb és legnagyobb példányszámban elkelt albumuk, hanem az 1994-ben megjelent
Dookie, amelyből világszerte 20 millió példányt adtak el, míg az előbb
említettből “mindössze” 15 milliót. 1995-ben pedig a legnagyobb vagyont hozó
albumukkal kijutottak még az 1995-ös Woodstock fesztiválra is.
Hangzásviláguk
1997 körül kezdett finomodni az eredetileg képviselt hard rockos vonalhoz
képest. Erre az időszakra már több zenei díjjal is kitüntették őket, mint például az 1996-os MTV által meghirdetett American Music Awards-on
hárommal: az év legjobb előadója, a legjobb heavy metal/hard rock előadó és a
legjobb alternatív előadó kategóriákban. A „Walking Contradiction” című
számukhoz készült videoklippel a Grammy-gálán az év legjobb videoklipjének
címén kívül még a szintén az MTV által meghirdetett Video Music Awardson
a legjobb különleges effektek díját is besöpörhették. Ezen kitüntetésekből
kifolyólag tűnt merész vállalkozásnak a kisebb imidzsváltás, amivel mégsem
lőttek mellé. 2000-ben mindenki a banda mélypontjának tudta be a nagymértékben
más stílust képviselő Warning című nagylemezt, mégis a 2001-es kaliforniai
zenei fesztiválon a kilenc jelölésből mind a kilenc díjat meg is nyerték.
Mindazonáltal elismerendő, nem volt kasszasiker, itt inkább az érték volt a
döntő tényező.
2004-re véglegessé vált a
tény, hogy a punkosabb hard-rock stílusukat felváltotta a pop-rock irányvonal,
amely külsejükön is megmutatkozott, de rajongók és dollárok újabb millióit
jelentette az American Idiot. Fricskák, politikai szurkálódások tömkelege az az
album és elég nagy botrány is volt abból, hogy az amerikai rajongók személyes
sértésnek vették a címadó dalt.
Ezután a bandának 3 albuma
jelent meg, a 21st Century Breakdown (2009-ben), az Uno (2011) és a
Dos (2012).
A banda repertoárja eddig 12
nagylemez, 2 koncertfelvétel, 1 válogatás-album és számtalan zenei elismerés.
Ezek után örömmel merem kijelenteni, hogy a banda csillaga még mindig ragyog a
zenei élet égboltján, és nem úgy tűnik, hogy fénye az elkövetkezendő években, évtizedekben
halványulni fog.
Az idézet a dalból nem jó. Helyesen épp az ellenkezőjét mondja: "Don't wanna be an American idiot." :)
VálaszTörlésElnézést, valóban elírás volt. :)
Törlés