Ebben a tanévben is hatalmas öröm és meglepetés
érhette iskolánk egyik tanulóját, hiszen karácsonyi ajándékként a Rotary Club
ismét felajánlott egy 100 ezer forintos összeget annak a diáknak, akinek
tanulmányi eredménye, iskolai aktivitása kiemelkedő, illetve szociális
körülményei miatt jogosult egy ilyen támogatásra. A Diákszem megkérte Martinek Dániel 11. A osztályos tanulót, hogy készítsen
egy rövid interjút az ünnepelttel ebből a nagyszerű alkalomból.
- Köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresésemet erre a beszélgetésre. Kérlek, először mutatkozz be.
- Áldorfai Zoénak hívnak, 12. D osztályos tanuló vagyok. - A Rotary Klub jóvoltából idén te vagy az a kiemelt tanuló, aki karácsony alkalmával 100 ezer forint jutalomban részesült.
Osztályfőnököd és az iskola vezetősége ajánlott Téged erre a díjra. Milyen érzés, hogy Rád gondoltak? És mit gondolsz, miért éppen Rád?
- Nagyon jó érzéssel tölt el, és jól esik az, hogy ilyen módon is elismerik a munkámat. Jó a tanulmányi átlagom, és 4 éve vagyok az iskolai kórus tagja, 2 éve hangszeren is kísérem, emellett informatika és matematika versenyeken is részt szoktam venni. Úgy hiszem, ezekkel érdemeltem ki ezt a nagyon megtisztelő meglepetést. - Amikor megtudtad, hogy Te vagy a kiválasztott, milyen gondolatok kavarogtak Benned?
- Kicsit sem számítottam rá, hogy én fogok „nyerni”, először nem is értettem, hogy mi történik körülöttem. Majd mikor már többen is gratuláltak nekem, többek között az Igazgató úr is, és felhívtak a színpadra, akkor fogtam fel, mi is történik. Teljesen meg voltam döbbenve. - Hallottál már korábban is a Rotary Klub nagylelkűségéről?
- Igen, először akkor hallottam róla, amikor 9. osztályos voltam, és éppen ugyanígy megjutalmaztak egy széchenyis diákot. Az énekkarral akkor is részt vettem az eseményen. Akkor még kívülállóként.:) - Gondoltál már arra valaha is, hogy egyszer te is lehetsz az a bizonyos egy fő?
- Őszintén szólva, nem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ekkora jutalomban részesülhetek. - Mi a véleményed az ilyenfajta adakozásról?
- Szerintem nagyon jó dolog, remek kezdeményezés, mivel olyan diákokat támogatnak, akik nem olyan tehetősek, viszont szorgalmasan tanulnak és az iskola élet aktív tagjai. És az, hogy pont karácsonyra van időzítve… szóval nagyon jó dolog. - Vannak már terveid, mire fogod fordítani ezt az összeget?
- Fizikából szeretnék érettségizni, és a felkészülés szempontjából mindenképpen szeretnék egy kisebb összeget fordítani arra, hogy különtanárhoz járhassak.
Illetve a továbbtanulást Budapesten képzelem el, ezért is nagyon jól jön ez az összeg, hogy legyen egy kis kezdő tőkém a fővárosi élet elindításához.
Gratulálunk a díjhoz! Nagyon szépen köszönjük a beszélgetést, és boldog ünnepeket kívánunk!
Tudjátok mi lesz december 6-án? (… csütörtök!) Kedves Széchenyis Diákok!
Jók voltatok ebben az évben? Ha igen, akkor reménykedhettek benne, hogy a Mikulás idén sem kerüli el az iskolánkat. Megbízható forrásból hallottuk, hogy már elindult az Északi-sarkról!
A DÖK és a Diákszem ezért újra játékra hívja az osztályokat:
Készüljetek egy produkcióval a Mikulásnak!
Ez lehet pl.: ének, zene, zenés-ének, tánc, tornamutatvány, bűvésztrükk… bármi, amivel úgy érzitek, hogy elkápráztathatjátok a Mikulást és Manóit.
Amelyik osztály produkcióját a Mikulás a legjobbra értékeli, az jutalmat kap!
November 24-én iskolánk is részt vett a Baptista Szeretetszolgálat Hálaadó ünnepségén Budapesten, melyen Chuck Norris volt a díszvendég.
Nos, elárulom, én Bruce Lee-nek
szurkoltam. Sőt, anno többször is megnéztem A sárkány útja című saját maga
által rendezett filmjét, és mindannyiszor örömmel konstatáltam, hogy újra és
újra legyőzi azt a böhöm nagy embert, aki számomra teljesen ismeretlen volt, és
sokáig az is maradt. Aztán most november 24-én láttam, hogy nem is olyan
óriási, de akkor mekkora volt Bruce Lee?!
Itt most muszáj megmutatnom azt a
híres filmrészletet, amelyről szombaton is szó esett. Hátha van még olyan
széchenyis halandó, aki nem nézte meg sürgősen otthon a Chuck Norris-találkozó
után. Fel szeretném hívni a figyelmeteket egy szereplőre a jelenetben a két
harcos mellett… egy macskakölyökre, ki talán ezért az alakításért egy Oscart is
megérdemelt volna.
Szerintem én több Chuck
Norris-filmet nem is láttam. Persze, hallottam azokról a filmtörténeti
jelentőségű alkotásokról, melyekben szerepet, sőt főszerepet kapott, de
valahogy mindig elkerültük egymást ezekkel a művekkel. Csodálkoztam is, amikor
jó néhány éve elkezdődött a Chuck Norris- tények (ezt a kifejezést se hallottam
szombatig J) beáramlása
és gyártása Magyarországon: miért éppen Chuck Norris? Miért nem Steven Seagal?
Vagy Sylvester Stallone? Ugyanaz a mértékegység, és az utóbbi kettő ráadásul
sokkal több bűnt követett el a filmnézőkkel szemben, mint az első!! Szóval ez
igazán rejtély maradt a számomra a mai napig, de ha valaki tud rá választ,
könyörgöm, keressen meg, és mondja el!!!
Tulajdonképpen én nagyon élveztem
a Norris-show-t. Annak ellenére, hogy – mint olvastam – a mi Chuckunk Trump-párti,
az előadás alatt egy végtelenül szimpatikus oldalát ismertem meg, ezért ezt a
tévedését pillanatnyilag megbocsátottam neki. Nem tudom, ti hogy vagytok vele,
de nekem a showműsorának csúcspontja az volt, amikor az amerikai szupersztárt a
magyar hangjával szembesítették. Nagyon emberi volt, ahogy meglepődött, és megdicsérte
Jakab Csaba orgánumát, mely jóval öblösebb és férfiasabb volt, mint az övé.
Október 19-én került megrendezésre a 2018-as Parlamenti Ifjúsági Nap Budapesten, melyen tíz iskola vett részt az ország különböző pontjairól. A Széchenyi István Gimnázium is részesülhetett ebben a kiváltságban, ezáltal a mi csapatunk képviseltethette ott magát. Nevünk D.P.F. lett, azaz a Diákok Pécsi Frakciója. Jelmondatunk: MERJ SZÓLNI A JÖVŐDÉRT!
Kísérő tanáraink Kutas József igazgató úr, Dobosné Hortobágyi Erika és Baracs Nóra tanárnők voltak.
Mivel elég vegyes vélemények születtek a programmal kapcsolatban, ezért kíváncsiak voltunk, hogy a mi csapatunk, hogyan vélekededik erről, így megkérdeztük pár tagunkat.
Mi tetszett nektek a legjobban a programon?
"Az, hogy sok képviselő eljött."
"Nekem az tetszett, mikor szavazni kellett a szavazótáblán, és amikor csoportokban kellett dolgozni és felszólalni."
"A szavazás mindent vitt. Elég meglepő eredmények születtek."
"Az étel és a koronaőrök."
"Az, hogy beleláttunk valamilyen szinten, hogy hogyan működnek a parlamenti szavazások/viták."
"Azt hittem, hogy sokkal komolyabb lesz, de hát nem volt. Ettől függetlenűl nagyon tetszett az egész program, ezen belül is leginkább az emberek, a társaság és a kaja. A csoportvezetők pedig redkívűl aranyosak és segítőkészek voltak."
Mi a véleményetek, mit gondoltok a vitázásról?
"Szerintem nagyon hasznos volt. Mindenki kipróbálhatta azt, hogy milyen is egy ilyen ülés a valóéletben."
"A politikusok kikészítettek, mert azt csinálják, amihez értenek - nem válaszolnak a kérdésekre, csak kikerülik őket."
"Jó volt, megismerhettük mások álláspontját."
"A vitázás is egy külön szakma, melyet mindenki használ napi szinten, csak más stílusban. Úgy érzem, hogy a politikában (szerencsére nem mindenkinél) egy kicsit már elfajult, piszkosabb lett."
"Ha lehetne 0-24-ben vitáznék. :)"
Mi az amin változtatnátok (akár a programon, vagy bármi máson), ha volna rá lehetőségetek?
"Ha lehetne, én hosszabbra tervezném a programot, mivel nagyon tetszett."
"Azon változtatnék, hogy párbeszédes formában zajlódjon a vita. Kicsit elhúzódtak a válaszadások, és nem volt lehetőség sok kérdést feltenni."
"Az oktatáson. Ne legyenek túlterheltek a magyar diákok!"
"Én az egyetetemeken állami férőhelyeket bővíteném."
"Szerintem növelni kellene az iskolai színvonalat és az egészségügyi ellátást."
A válaszokból kiderülhetett, hogy nálunk mit gondolnak a résztvevők. Voltak pozitív és negatív válaszok is egyaránt. Köszönjük, hogy nyilatkoztatok róla!
A szervezőknek pedig a lehetőséget köszönjük, és reméljük, hogy kijuthatunk Straßburgba!
Várjuk a további fotókat! A képeket (szöveggel vagy anélkül) beküldhetitek a diakszem@gmail.com címre, vagy a facebook oldalunkra is.
A kiválasztott képek jutalomban részesülnek!
Várhalmi Balázs 11.A osztályos tanuló "Ajánlj egy könyvet!" pályázatunkra beküldött könyvajánlóját olvashatjátok a Gimesi Dóra - Jeli Viktória – Tasnádi István: Időfutár című könyvsorozat első részéről.
Az Időfutár- A körző titka című regény egy sorozat első része. Igazi XXI. századi mű, mely ötvözi a mai és a régi korok hangulatát. A cselekménye mozgalmas, hiteles, mégis meseszerű, mert egy rejtélyes körző titkát tudjuk meg. Ez a körző kulcs egy időgéphez. Ezt a titkot többen szeretnék megtudni és birtokolni. A regény bepillantást enged a mai fiatalok világába, valamint elvezet régi korokba is. Minden korosztályt leköt a tanulótól a nyugdíjasig, mert a regény hősei is több generációhoz tartoznak. A mű gyermek főszereplői: Hanna, aki egy gimnazista lány és a barátai, Tibi és Zsófi. A felnőtt főszereplők: Sándor, aki egy furcsa öregember, régiségkereskedő, Géza Bá, az osztályfőnök, aki, humoros és jószívű, Dr. Bujdosóné Dr. Bakonyi Edit igazgatóhelyettes, aki, egyben az iskola történelem tanára is, és itt mint főgonosz jelenik meg. A cselekmény több síkon játszódik, és ennek során megismerhetjük Budapest több látványosságát, hiszen a cselekmény jó része itt zajlik, de eljutunk Bécsbe és Rudabányába is. A kalandok során barátságok és szerelmek szövődnek. A történet befejezéséhez közeledve érezhető, hogy ez egy sorozat első fejezete, ahol nem egy láda kincs a cél, hanem a körző titkának a felfedése.
Az idei tanévben érkezett iskolánkba Gulyás János lelkész, aki egy új tantárgyat, bibliaismeretet tanít a 9. évfolyamos diákoknak. Beszélgetésünk során sok érdekes dolgot megtudtam róla. Olvassátok el a vele készült interjúnkat!
1. Mi motiválja abban, hogy tanítson?
- Szeretem Istent és szeretem az embereket. Ha tudok beszélni egy olyan lehetőségről, ami fontos az életben, azt örömmel megteszem. Közben sokat tanulok azoktól, akikkel kapcsolatba kerülök.
2. A Széchenyi előtt hol dolgozott?
- Gyakorlatilag az életem nagy részét az informatikai versenyszférában töltöttem. 3. Miért pont a hitoktatást választotta?
- Szeretem, ha értéket vihetek más életébe, főleg ha azt a hétköznapokban hasznosítani tudja.
4. Lett volna valami más a hitoktatáson kívül, amivel szívesen foglalkozott volna?
- Sosem tudtam nagyon, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Isten terelgette az utam.
5. Miket szeret csinálni a szabadidejében?
- Sok dolgom van, de ha egy kis szabadidőm akad, filmet nézek, túrázok és a feleségemmel randizok. Nagyon szeretek még zenét hallgatni jó minőségben. Pár évet tanultam zenélni zongorán illetve klarinéton. Mára annyi maradt, hogy néha leülök a zongora mellé ...
6. Milyen filmeket szeret?
- Filmek tekintetében szinte "mindenevő" vagyok, de alapvetően az olyanokat szeretem, amelyeknek van mondanivalójuk, amiken el lehet gondolkodni. Szeretem a 'hősös' filmeket pl.: a harcos, lovagos történeteket. Nem a harci jelenetek miatt, hanem a cselekményben megnyilvánuló emberi, férfias értékek miatt: bajtársiasság, önfeláldozás, hűség, áldozatvállalás, igaz barátság. Kedvenc filmek (több műfajból):
Fegyvertelen katona, Forrest Gump, Artúr király, Kék, mint a jazz, Életrevalók, Esőember, Ádám almái, Schindler listája, Shrek, Gyalog galopp, Üvegtigris...
7. Beszél valamilyen nyelven?
- Minimálisan angolul.
8. Hány gyermeke van?
- 3 gyermekem van. Dominika 26, Bettina 23, Timóteus 12 éves. Nagyon szeretem őket. Mindegyik egy külön világ és ez így szép. Sok mindenre tanítanak... hálás vagyok értük.
9. A családot és a hitet, hogy egyezteti össze?
- Mivel a Jóisten a teremtő, aki megteremtette a házasságot, ezért azt gondolom, érthető, hogy ezen a területen tőle kérek tanácsot. Ez a kettő természetesen összefügg. A hitem az életem.
10. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?
- Nem egy konkrét emlékem van, hanem hogy gyerekként időt tölthettem a szüleimmel, hogy ők velem, és hogy voltak barátaim.
11. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?
- Azt, hogy az emberek Istentől tanulják meg, hogyan kell jól szeretni. Meg, hogy legyen ingyenes az 500 grammos Milka. :)
12. Mi a véleménye a mai fiatalokról?
- Ha lehet, akkor nem véleményt mondanék, inkább a személyes megtapasztalásaimat osztanám meg.
Gyakran ott ronthatjuk el idősebbekként, hogy csak véleményt mondunk róluk.
Sőt tovább megyek: talán keresztényekként is elronthatjuk a dolgot azzal, hogy csak véleményt mondunk - vagy rosszabb esetben ítélkezünk - és simán továbbmegyünk.
Ez a könnyebb út - ítélkezni és továbbmenni. Ezt Isten sem támogatja, sőt nagyon rossz dolognak tartja.
Szóval, én inkább a tapasztalataim alapján mondanék pár dolgot:
Szeretem a fiatalokat! És ez alatt nem azt értem, hogy azokat, akik 'szimpik', akik kedvesek, akik jó fejek, akik szépen viselkednek, hanem szeretem őket.
Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy 'akkor, ha' és majd, miután ...
Valahol hallottam: jobbá szidni nem lehet senkit, csak jobbá szeretni.
Lehet, hogy a fiatalok nagykorúság szempontjából még 18 és körüliek, vagy alatta vannak, de az élet ezt nem veszi figyelembe.
Sok fiatallal beszéltem már, és azt tapasztalom, hogy rengetegen hatalmas terheket, sebeket, bántásokat hordoznak.
Ezek olyanok, mint láthatatlan hátizsákok, amelyeknek valós súlyuk van és nem egyszerű naponként cipelni ...
Hihetetlen különbségek tapasztalhatók az élethelyzetek tekintetében akár egy-egy osztályközösségen belül is, de ez nem mindig derül ki, nem tud mindenki róla.
Sokan azért olyanok, amilyenek kifelé - talán tüskések, szúrósak, nehezen megközelíthetőek -, mert korábban mások voltak, de a kapott sebzések védelmi rendszereket építtettek ki vele.
Tudom, hogy a legtöbb esetben, amikor egy 'tüskés embert' magamhoz ölelek, akkor a tüskéinek szúrását érzem ugyan, de tudom azt is, hogy a tüskéit a belsejéből fájdalmak, sebek (pl. elutasítottság) nyomták kifelé.
Összetettebb kérdés ez annál, hogy én bogozzam ki, milyen mértékben tette önmagát azzá, amivé vált és milyen mértékben tették mások azzá ...
Amikor valakivel beszélgetek, már régóta észre sem veszem, hogy tetkós, piercinges, öltönyös vagy surranós ... belül ugyanúgy rakott minket össze Isten.
Sokszor tapasztaltam, hogy a 'na ez az ember aztán biztos nem ...' véleményekkel szemben éppen azzal az emberrel lehetett valamit kezdeni.
Azt gondolom, hogy a SZERETET és az ELFOGADÁS - még ha az elején egyoldalú módon is - de kulcs mindenkihez. (No, ezzel sem mondtam újat, hiszen Isten részéről ezt tapasztaltam meg a saját irányomban is, tehát csak megpróbálom utánozni.)
Ha megismerem a másikat, jobban tudom szeretni - az az, ha megismerem, akkor nem "rátolok valamit", hanem a valós szükségeire tudok reagálni, azokon keresztül megérteni őt, és a neki leginkább hasznos módon szeretni.
Valóban működik: hogy a NEM megváltoztatni akaró (elfogadó) szeretet képes rá, hogy változást hozzon.
Sokaknak még tanulni kell azt is, hogy mit jelent igazán szeretni és igazán szeretve lenni, mert eddig ezt nem, vagy más módon tapasztalták környezetük részéről.
Gyakran nem is tudják az emberek, hogy milyen értékesek és szerethetőek, mert a környezetük nem ezt közvetítette feléjük.
Nem bátorították őket, nem mondta nekik az apjuk: "Szeretlek, fiam!", vagy "Szeretlek, lányom!"
Talán a fegyelmezetlenség - értsd rosszalkodás - is az önbecsülés és tisztelet hiánya miatt van. De hát tanította valaki, vagy csak elvárjuk?
Persze néha az az első lépés, hogy valaki elhiggye magáról, hogy szerethető és értékes ...
Van, akinek viszont része lehet a családján keresztül bátorításban, elfogadásban, szeretetben. És milyen nagyszerű, amikor egy ilyen ember - akár a suliban is - ad ezekből másnak is, akinek nem, vagy csak kevés jutott eddigi életében.
Ezért nem véleményt akarok mondani a fiatalokról, hanem inkább velük lenni.
Ha valamit tudok hozzátenni a közösséghez itt, a suliban is, akkor azt abból tudom adni, amit Istentől kaptam, megtapasztaltam, tehát Isten az, akit dicséret illet.
Én nem magam köré szeretném gyűjteni a fiatalokat, hanem - ha valaki körülöttem van és megtisztel bizalmával, figyelmével, akkor annak az életében szeretnék útjelző lenni Isten felé mutatva (aki maga a szeretet, elfogadás és bátorítás megbízható forrása, akitől igazi értékességünket és identitásunkat kaphatjuk).
Az előbbi az 'én sikeremről' szólna, de az utóbbi fejezi ki, hogy igazán szeretem őket.
Elérhető vagyok, ha megtisztelsz bizalmaddal, ha segíthetek, ha beszélgetni szeretnél, ha kérdésed van, ha megosztanál valamit (meghallgatni és meghallani is tudok, nem az 'okosság nyomatása' a célom).
Mobil.: 20/775-9208 Messenger: János Gulyás @janos.gulyas.35110
Várjuk a további fotókat!
A képeket (szöveggel vagy anélkül) beküldhetitek a diakszem@gmail.com címre, vagy a facebook oldalunkra is.
A kiválasztott képek jutalomban részesülnek!
Az Iskolai Könyvtári Hónap alkalmából könyvtárunk meghirdeti a következő programokat:
1., Hagyj el egy könyvet játék
Ne lepődj meg, ha október 26-án, pénteken elhagyott könyveket találsz az iskolában. Szándékosan vesztek el, azzal a céllal, hogy a megtaláló elolvassa.
Ha szeretnél egy könyvet találni, járj nyitott szemmel pénteken!
2., Ajánlj egy könyvet! pályázat
Olvastál egy jó könyvet?
Ne tartsd titokban! Ajánld másoknak is!
Írj róla egy rövid ismertetőt.
Az ajánlót küldd be a diakszem@gmail.com címre
A legjobb könyvajánlók jutalomban részesülnek!
Beküldési határidő: 2018.11.06.
Ezért kérjük, hogy küldjetek nekünk olyan fotókat, amik a suliban készültek, és valahogy viccesek, vagy érdekesek, vagy szokatlanok, vagyis valamiért kiérdemelhetik "A hét képe" címet! Örülnénk, ha a lekapott "jelenethez" valamilyen humoros szöveget is mellékelnétek.
Kérjük, figyeljetek arra, hogy a beküldött képek tartalma ne sértsen személyiségi jogokat! Vagyis csak olyan fotókat küldjetek, amelyeknek szereplője hozzájárult a kép közléséhez!
Darnai Józsi bácsi már 37 éve iskolánk gondnoka. Tevékenységi körébe tartozott szinte minden; bármilyen feladatot bízhattunk rá, ő lelkiismeretesen megoldotta.
Munkakörében végzett többéves tevékenységéért fenntartónk, a Baptista SzeretetszolgálatMinden Tisztelet-érem elismerésben részesítette. Most elérkezett az a pillanat, amely sokunk számára eddig elképzelhetetlen volt: Józsi bácsi nyugdíjba vonul. A diákság egy kis performance-szal búcsúzott tőle: az egyik óraközi szünetben az udvaron a mit sem sejtő Józsi bácsi köré szívet formázott. Mi pedig szeretnénk ezzel az interjúval elköszönni tőle.
Kedves Józsi bácsi, mióta dolgozik a Széchenyi István Gimnáziumban?
„November 1-jén lesz 37 éve kereken, hogy elkezdtem itt pályafutásomat Marikával, a nejemmel együtt, hiszen ő is itt dolgozott 17-18 évig, amíg nyugdíjba nem került. Ő portás volt."
Hol dolgozott, mielőtt elkezdte itt a pályafutását?
„1968-ban jöttem ide be Pécsre szakmunkástanulónak. Elvégeztem az asztalos szakmát 71-ben, utána a Malomiipari céghez kerültem, onnan az Egyesült Izzóhoz, utána pedig megszereztem a hivatásos sofőri jogosítványt, és akkor a Belkereskedelmi Szállítási vállalatnál dolgoztam. Amikor ott végeztem, akkor tudtam elmenni a Szalántai Tsz-hez, onnan jöttem végül ide.''
Miért váltott munkahelyet, és tulajdonképpen ezzel pályát is?
„A kényszer, a szükség miatt. Megszülettek a gyerekek, és a lányomnak volt egy betegsége (fulladt, asztmás volt), amire azt mondták, hogy levegőváltozás kellene neki. Próbáltunk utána járni, hogy mi lenne a megoldás, mit tudnánk kitalálni, hogy lehetne segíteni az egészségén. Így kerültünk 1981 novemberébe ide be, és hála Istennek, meggyógyult a lány, segített neki a levegőváltozás. Azelőtt falun laktunk 25 km-re Pécstől.
Szóval egy kicsit kényszerből jöttünk, de nem bántuk meg. A gyerekek itt nőttek fel, Pécsen jártak iskolába.''
Egy nap mikor kezdődött hivatalosan a munkaideje?
„Igazából az első 3 évben szinte kötetlen munkaidőm volt, az az nonstop… addig, amíg nem kerestünk rá valamilyen megoldást. Ugyanis az egy kicsit sok volt egy embernek, amikor reggel fél öttől időnként este tíz óráig folyamatosan készenlétben kellett állni. Amikor ez rendeződött, vettek föl egy másik embert segítségnek, akkor 6-14-ig dolgoztam hivatalosan. De ezt soha nem lehetett betartani, mert az épület gondnoksága nem azzal járt, hogy letettem a lantot, és akkor én oda mentem, ahova akartam, muszáj volt itt felügyelni a dolgokat, meg a biztonság szempontjából is bármi előfordulhatott.''
Mi volt a legérdekesebb változás az iskolában a 37 év alatt, vagy a legemlékezetesebb dolog?
„A sok diszkó.
A mostani 16-os tanteremben a '80-as évek közepén - végén szinte kéthetente a fiatalság diszkót rendezett. Szinte több száz diák jött ide szombat este. Néha közöttük kellett igazságot tenni, mert nem ismerték a határt. Eleinte úgy indult, hogy csak a Széchenyisek jöhetnek, de utána azt mondták, hogy „országos” legyen. Bárki jöhetett. Aztán ezek az események szép lassan elmaradtak. (Amit nem bánok nagyon:))
A legemlékezetesebb történet egy diáklányhoz kapcsolódik. Bejött ide a diszkóba – hát, hogy is mondjam - nem egyenes járással. Leültettem valahova, hogy biztonságban legyen, ő pedig kiöntötte nekem a lelkét, hogy milyen problémái vannak otthon. Mondtam neki, hogy ne menjen ki az utcára, amíg ki nem józanodik, és hogy azzal nem segít a bajain, ha berúgva idejön. Meghagytam neki, hogy amikor máskor jön diszkóba, jelentkezzen nálam. Megfogadta a tanácsomat. Minden alkalommal odajött hozzám, hogy "Józsi bácsi, itt vagyok, nézze meg a zsebeimet, a kabátomat, nem hoztam semmit és nem fogok inni." Buli után is odajött, lejelentkezett, és megköszönte, hogy vigyáztam rá. Ez nekem egy szép emlék maradt, hogy tudtam neki segíteni, hogy kikeveredjen abból a lelki válságból."
Milyen változást tapasztalt ennyi év alatt a diákok viselkedésében?
„Én úgy vettem észre, hogy a világ változott, és ezáltal a diákság is. Az én időmben ilyen szabadság, ami most van az iskolában, nem volt. Kicsit tartottunk a tanároktól, tiszteltük őket. A mai diákok gátlástalanabbak, nem tisztelik annyira a tanárokat, és lazán, lezserül veszik a dolgokat; tisztelet a kivételnek. A katonaságot a fiúknál hiányolom. Én egy évet adnék nekik, hogy egy kis rendet tanuljanak."
Melyik részét élvezte leginkább a munkájának?
„A nyári szünetet, mert akkor csend volt. :)"
Mi volt a legnehezebb a munkájában?
„Még a kezdetekben feladataim közé tartozott 41 db olajkályha fűtése, sok-sok mázsa szén eltüzelése szenes kazánokban. Kb. 800-900 mázsa évente. Lapátolni kellett a kazánba, salakot kivinni, szenet behordani. A kályhákat naponta föl kellett tölteni és reggel begyújtani, délután megint feltölteni őket, mert esti tagozat is volt, ami este fél tízig tartott. Amelyik kályhás teremben volt oktatás, ott azt este ismét föl kellett tölteni, hogy reggelre újra lehessen indítani. Ez kb. 9 évig tartott, amíg a központi fűtést be nem vezették az iskolába. Utána már egy kicsit könnyebb lett, mikor a gázfűtés bevezették. Azokat is én kezeltem, de közben az udvart is kellett takarítani, a járdát kellett söpörni. Hogy kész legyek, mire a tanulás kezdődött, minden reggel 6 órakor nekiálltam a munkának. Az volt az előírás, hogy az iskola körül 1 méter szélességben tisztán kell tartani a járdát. Nyáron is volt feladat: a kéményeket, a kürtöket ki kellett tisztítani, amitől teljes mértékig kormosak voltunk."
2014-ben a baptista fenntartótól megkapta a Minden Tisztelet-érmet Budapesten. Hogy élte meg
ezt a kitüntetést?
„Ugyanúgy meglepődtem rajta, mint ahogy most meglepődtem az udvari búcsúztatón, amit nagy titokban megszervezett az iskola a diáksággal összefogva. Álmomban nem mertem volna ilyenre gondolni, hogy ez velem meg fog történni.
Az érmet a Pap László Arénában kaptam meg egy karácsony előtti ünnepségen. Az ország minden részéből voltak meghívott kitüntetettek. Megyénként és országosan is különböző díjakat osztott ki a Baptista Szeretetszolgálat a fenntartásában lévő intézmények dolgozóinak. Mindenkinek föl kellett mennie a színpadra, akit szólítottak, és ott Szenczy Sándor adta át személyesen a plaketteket és mellé a kis anyagi juttatásokat. Ez egy nagyon szép, megtisztelő ünnepély volt, az emléke sokáig megmarad.”
Nem is számított rá, hogy valahogyan megjutalmazzák? Hiszen nagyon ritka, hogy egy ember 37 évig egy helyen dolgozik.
„Néha a jó szó vagy a köszönöm, többet tud jelenteni, mint bármi más. De kimondottan jólesett ez a kitüntetés, mert ezt kitüntetésnek veszem.”
Van valami, ami hiányozni fog, amikor elhagyja a munkahelyét, az iskolát?
„A ricsaj és a nyüzsgés. Itt mindig mozgásban kellett lenni, és ez is biztos hiányozni fog.”
A 37 év alatt hányszor volt beteg?
„Voltam talán úgy háromszor, amikor el kellett mennem az orvoshoz is.”
Milyen tanácsot tudna adni az "utódjának", aki átveszi az Ön helyét?
„Én úgy gondolom, ezt a munkát csak szívvel és lélekkel lehet csinálni. Ez teljes odafigyelést igényel. Ehhez kitartást kívánok neki!”
Ön szerint lehet úgy csinálni ezt a munkát, hogy valaki nem lakik itt?
„Úgy nehéz lesz. Az hogy nem fog itt lakni, nem tudom, hogyan működik majd neki, de szerintem megoldja.”
Kézfogás Széchenyi Péter festőművésszel valamikor a 90-es években
Tanulói kérdésblokk: Amit nem mertünk megkérdezni…
Sokak (főleg diákok) számára teljesen elképzelhetetlennek tűnhet egy iskolában lakni, ezért olyan kérdések merülhetnek fel bennük, amik Józsi bácsi és családja számára teljesen természetesek. Lássunk néhány kérdést, amit a tanulók tettek fel!
Itt nevelték fel a gyermekeiket? Ha igen, sajnálja-e, hogy így történt?
„Igen, itt neveltem fel őket Marikával, a feleségemmel. Amit sajnálok, hogy egy kicsit nagyobb volt a szigor így számukra. A gyerekeim nem tudtak az udvaron játszani, mert akkoriban kint tartották a testnevelésórákat, ezért a nagy diákok kint voltak, ők pedig, hogy ne legyen probléma a kint tartózkodásuk miatt, benn maradtak a lakásban. Ezt a mai napig nagyon sajnálom, hogy nem tudtak itt olyan szabadon felnőni, mint egy kinti gyerek.”
Itt tanultak a gyermekei?
„Nem. A lányom a kereskedelmibe járt, a fiam pedig a Nagy Lajosba.”
Tartottak szülinapi partykat az iskolában?
„Nem, általában a mamánál tartottuk meg. Ott a család jobban elfért.”
A rokonok és a barátok bejöttek magukhoz, vagy inkább Önök mentek hozzájuk?
„Természetesen bejöhettek, így mindkét eset előfordult.”
Mennyire érezték magukénak az udvart, amikor nem volt tanítás (pl. nyáron grillezés, medenceállítás)?
„Partykat nem tartottunk az udvaron és medencét sem állítottunk fel. Egyszer volt, hogy az unokáim születésnapján családostul kitelepültünk az udvarra, mert jó idő volt.”
Az itt töltött idő alatt voltak háziállatai?
„Igen, volt egy őrző-védő kutyusom, Brúnó, akit sajnos el kellett altatni. Őt nagyon megsirattam. Rendkívül hűséges és segítőkész volt; amikor körbejártam a termeket ellenőrizni, ő hozta utánam a kulcscsomómat. Aztán a gyerekeimnek voltak papagájai, és azok költöttek 9 kispapagájt. Volt még 2 hörcsögünk is.”
Történt betörés? Ha igen, elvittek-e valamit, és mi volt az?
„Volt sajnos, két alkalommal is. Az egyik akkor, amikor még nem volt riasztórendszer, a másik meg amikor már volt, de valahogyan kijátszották. A másodiknál a betörők elvittek egy nagyértékű műszert. A műhelyraktárba törtek be úgy, hogy először bejöttek az udvarba, fölmásztak a műhelyépület tetejére, onnan kötéllel lelógatták magukat a Perczel utcára, betörték az ablaküveget, bementek, megfogták a műszert és végül távoztak. Az elkövetőket nem találták meg. Sajnos, az eltulajdonított műszer nagyon drága és modern volt.”
Hogyan zajlottak az ünnepeik?
„Ugyanúgy, mint bárki másnál. Nálunk is volt születésnap, Jézuska és húsvéti nyuszi is.”
Éjszaka, amikor egyedül voltak az iskolában, nem féltek?
„Nem. A gyerekek néha kérdezték, hogy mi volt ez a zörej, mi volt ez a hang, de igazán ők sem féltek.”
Előfordult, hogy a gyerekei hazahozták a barátaikat, az osztálytársaikat?
„Amikor eljött az ideje, akkor igen. Meglepődtek, hogy hova jönnek, de nagyon tetszett nekik.”
Az iskolába jött a postájuk is? Ha igen, volt-e saját postaládájuk?
„Igen, idejött. Annak idején volt postaládánk a portával szemben a falon, de azt leszerelték a felújításnál. Ezután vagy fölhozták a titkárságra a leveleket, vagy pedig a külső ládába beledobták.”
Hogyan volt fűtés?
„Csak akkor volt nálunk fűtés, ha az iskolában is.”
Mit csináltak, amikor nem volt víz az iskolában?
„Ilyen eset nagyon ritkán volt. Ha nem hiba történt, hanem valami miatt leállították a szolgáltatást, akkor értesítették az iskolát előre, és akkor természetesen tartalékoltunk vizet, hogy tudjunk inni.”
Itt főztek?
„Igen. Csülköt, pörköltet, babfőzeléket, stb.”
Milyen helyiségeik voltak a lakásban?
„Volt konyha, előszoba, fürdőszoba, spájz és két szoba is.”
Mit csinál hajnalban a kapunál?
„Hajnali 4.30-kor kelek, utána kimegyek, mert ötkor jön egy bácsi, aki hozza a rendőrújságot. Aztán a járdát söpröm le. Télen volt olyan is, hogy négykor keltem föl, hogy ellapátoljam a havat, mire megjönnek a diákok.”
Van olyan érdekes sztorija, amit szívesen megosztana velünk?
„Egyszer a 49-es terembe bezártak egy diákot. Akkor éppen nem voltunk itthon a családommal, és magának az igazgatónőnek kellett visszajönnie, hogy kiengedje.
A tornacsarnokban is volt még egy ilyen eset. Egy bácsi jött hozzám, hogy a csarnokot bezárták, miközben volt ott még egy diák. A kislánynak sikerült bemennie a fiúmosdóba, mert ott volt ablak, és onnan kiabált ki. Így vették észre.”
Milyen érzés lesz elköltözni innen?
„Furcsa lesz a nyüzsgés és a szabad mozgás után panelban lakni.”
Mit fog kezdeni a szabadidejében?
„Most a legnagyobb részét az új lakásra és a költözésre fordítom. Utána lemegyek falura, ott van a mama, és a ház körüli tennivalókban segítek neki.”
Nagyon köszönjük az interjút, és az egész iskola nevében szeretnénk jó egészséget kívánni Józsi bácsinak és családjának!
Iskolánk idén is csatlakozik az országos kezdeményezéshez, és mi is megünnepeljük a Népmese Napját. Az idei év témája "Az igazságos mesék" vagyis Mátyás királyról szóló történetek lesznek.
Mátyás király sokat járt álruhában a nép között, és sokszor
tett fel furfangos kérdéseket az alattvalóinak.
Ezen a napon ti is találkozhattok az álruhás Mátyás
királlyal! Aki odamer menni hozzá, és helyesen válaszol 3 kérdésére, az elnyeri
méltó jutalmát! Időpont: 2018. szeptember 28. péntek
2018. augusztus 27. hétfő 9-15 óra: 10. 11. és 12. évfolyam, csak fizetős tanulók számára
2018. augusztus 28. kedd 9-15 óra: Könyvtári könyvek átadása csak ingyen tankönyvre jogosult tanulóknak 10-12. évfolyam
2018. augusztus 29. szerda 9-15 óra: 9. évfolyam minden tanuló számára (térítésmentes)
Számlázás
A számlát a szülő/diák a tankönyvekkel együtt kapja meg, az aláírandó átadás-átvételi bizonylat kíséretében, vagy a szülő által letölthető az online felületről.
Befizetés módjai
banki átutalás Fontos, hogy utalásnál a tanuló neve, oktatási azonosítója szerepeljen a közlemény rovatban! Bankszámlaszám: 64400068-30107825-11100049
Nekem összességében nagyon tetszett a könyv, bár egy cseppet azért idegőrlő volt, hogy az írónő nagyon lassan csepegtette az információkat (gondolom, az érdeklődés fenntartása volt a célja, ami persze sikerült is neki). De a végére természetesen minden kiderült, és biztos vagyok benne, hogy a további felmerülő kérdéseimre szintén választ kaphatok majd a következő részben.
Fisher rendkívüli részletes pontossággal dolgozta ki a szereplőket és építette fel a történetet. A precizitása és a képzelőereje véleményem szerint példaértékű lehetne sok más író számára. (Bizony lányok és fiúk! Igen, ti ott, akik a kötelező olvasmányainkat írtátok, van ám mit tanulnotok a most 61 éves Fisher nénitől.) Szerintem sok híres magyar regényt felülmúl, nem is beszélve arról, hogy a fiatalok szívesebben olvasnák el ezt, mint például A kőszívű ember fiait (remélem, nincs köztünk harag, Jókai, ez nem személyes, te is tudod).
Mindenesetre egy nagyon izgalmas és eseménydús könyvet kaptunk eredményül, aminek az olvasók csak örülhetnek. De hogy miről is szól, megpróbálom spoiler nélkül röviden elmesélni.
Létezik egy világ, amelyben visszaforgatták az időt, és az örök 17. századba taszították. Újra beköszöntött a királyság kora, ahol a csak gazdagok élvezhetik a technika nyújtotta kényelmet. De ez mind csak illúzió, a ránctalanító pálcán keresztül a pókhálókig semmi sem igazi. A házak és azokban a bútorok, a falak csak látványos hamisítványok, és a fák is csak genetikailag módosított növények. Az emberek gonoszak és mindent megtesznek a hatalmuk megtartása és növelése érdekében - főleg a királynő és szövetségese, az Igazgató.
De ebben a kegyetlen és rideg világban létezik két, egymástól távol élő főszereplő: Finn és Claudia.
Az emlékeit vesztett Finn egy Incarceron nevezetű high-tech börtönben raboskodik, melynek feladata, hogy megnehezítse a bentlakók életét, valamint megakadályozza a kijutásukat. (Úgy bizony, ez a börtön nagyon is él, és imádja mások szenvedéseit nézni a piros kis kameráival.) Finn - másnéven a Csillaglátó - mint akárki más, a kijutásról álmodozik. Különös látomásai vezetésével egy Gildas nevű Sapiennel és a vértestvérével, Keiróval útnak indul, egyenesen az Incarceron fagyos szíve felé, a kijáratot keresve.
Eközben Claudia a börtön Igazgatójának lányaként a saját birtokukra van bezárva. Míg a napjait számlálgatja a kényszerházasságáig, az események felpörögnek. A tanítójával, Jareddel az Incarceron titkát próbálja megfejteni és megakadályozni, hogy a királynő másodszülött fiához kelljen hozzámennie. Egyre mélyebbre merül az udvari politikába és az összeesküvésekbe. Még attól sem riad vissza, hogy az életét kockáztassa.
Két világ, két főszereplő, két szemszög és egy cél: a kijutás.
De mindennek a megoldása két egyforma, törékeny kulcs (az egyik Incarceronban van, a másik pedig kint), amelyek lehetővé teszik főhőseinknek az egymás közti kommunikációt.
Már csak egy kérdés maradt: vajon Finn-nek és Claudiának sikerül megszereznie a hőn áhított szabadságukat, vagy továbbra is foglyok maradnak?
