A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Állatvédelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Állatvédelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 15., hétfő

Kutyasétáltatás a Misinánál

 A Misina Állatmenhelyen a téli szünetben is lesz lehetőség kora délutánonként kutyát sétáltatni.

Kérjük, hogy indulás előtt olvasd el figyelmesen az alábbi tudnivalókat, hogy a sétáltatás mindenki számára biztonságos és kellemes legyen.


                                           Széchenyis Állatvédők Klubja és Szigeti Edit tanárnő

2025. december 3., szerda

Gazdátlan állatok karácsonya

Eledelt gyűjtünk utcán, illetve menhelyeken élő cicák, kutyák számára.

Kérlek, ha épp vásárolsz családoddal, gondolj rájuk is.

Szívesen fogadunk konzervet, tasakos vagy száraztápot is.

Lidl, Aldi, Penny… bármelyik boltban találhatsz megfizethető áron eledelt.

Adományodat elhelyezheted a portával szemben található dobozban egészen a téli szünet kezdetéig.

Minden egyes felajánlást hálás szívvel köszönünk! 

Széchenyis Állatvédők Klubja és Szigeti Edit


2025. október 16., csütörtök

A 12.B osztály jutalomkirándulása a komlói Mini Zoo-ban

 A 12. B osztály 2025. október 15-én részt vett azon a jutalomprogramon, amelyet az Állatvédelmi Témahét adománygyűjtési versenyén elért első hellyel érdemelt ki.


 A kirándulás során ellátogattunk a komlói Mini Zoo-ba, ahol rengeteg különleges élményben volt részünk. 

A helyszínen nem csupán bemutattak nekünk néhány állatot, hanem lehetőségünk nyílt arra is, hogy többet közülük megetessünk és megsimogassunk.

 Különösen nagy élmény volt, hogy bizonyos állatokhoz be is mehettünk, így testközelből figyelhettük meg a viselkedésüket.



A legérdekesebb része talán az volt a látogatásnak, hogy sok állat teljesen szabadon járkált közöttünk, így igazán közvetlen kapcsolatba kerülhettünk velük. Mi is szabadon barangolhattunk a területen, közben felfedezve a különféle állatokat, legyen szó kisebb, barátságos fajokról, vagy épp ritkább, különleges jószágokról.




A program nemcsak szórakoztató volt, hanem közben sok érdekességet is megtudtunk az állatokról és gondozásukról. 

Számunkra ez a kirándulás nagyszerű jutalom volt a gyűjtésért, és egyben egy emlékezetes közös élmény az osztály számára.



                                              Innen is köszönjük a lehetőséget!


2025. október 12., vasárnap

Állatvédelmi Témahét - Adománygyűjtés

Ebben az évben is nagyon eredményes volt az adománygyűjtő akciónk. Köszönet ezért Nektek. Nagyon hálásak vagyunk, hogy megint örömet szerezhetünk a nehéz sorsú állatoknak. Ebben az évben három rászoruló helyet fogunk meglepni az ajándékunkkal: a Hachiko Állatvédő Egyesületet, a harkányi állatmenhelyet és egy civil állatvédőt, aki főleg elhagyott és beteg cicabébikkel foglalkozik.

Ennyi adomány gyűlt össze:  



A meghirdetett osztályversenyt a 12. B osztály nyerte. A jutalmuk egy rövid kirándulás a komlói Mini Zoo meglátogatásával egybekötve.   Ezt gyűjtötték ők:

A többi osztály is dicséretesen helytállt, kiemelnénk még a 9. B, a 10. A és a 13. C osztályt.

Nagyon köszönjük mindenkinek a segítséget!! 

2025. október 11., szombat

Állatmentések történetei 3

 Fenyvesi Noémi 12. B

Bogáncs "Bogi" története

 Bogi cica története 

9 évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban olyan helyen laktunk, ahol "előszeretettel" szabadultak meg az emberek a nem kívánatos kisállatoktól. Többször láttam már a kis fekete cicát a testvérkéjével. Elmeséltem anyának, hogy mennyire picik és biztosan gazdátlanok. Anya azt mondta, hogyha legközelebb látom, akkor hozzam haza őket. Aztán teltek a napok, de mintha a cicáknak nyomuk veszett volna. Egy reggel iskolába mentem, mikor a buszmegállóban megpillantottam a kis fekete cicát. Egyedül volt, testvérkéje sehol. Október vége felé járt az idő, már hűvös volt, a cicuska fázósan, lábait maga alá húzva gubbasztott. Gyorsan hazafutottam és izgatottan meséltem anyának, hogy ott a kis cica. Együtt indultunk megmenteni. Óvatosan megközelítettük, beszéltünk hozzá. Nem menekült el, szelíd volt, így anya meg tudta fogni és belerakta a pulóverjébe. Kicsike volt és nagyon sovány, még a bordái is látszódtak. Bevittük a házba, kapott enni-inni. Nagyon kedves aranyos volt már akkor is, folyton csak dorombolt. Az oldalán volt egy kis seb, amit folyton takarított, nyalogatott. Úgy tűnt, hogy begyógyul, de aztán csúnyán elfertőződött. Felhívtuk az állatorvost, és estére már el is vittük hozzá. Láz- és fájdalomcsillapítót kapott, illetve megbeszéltük a műtét időpontját. Mivel kislány cica, ivartalaníttatni is kellett és a sebet is ki kellett vágni. Szerencsére minden jól alakult, és immár 9 éve a családunk tagja.


 

Cukkini „Cuki” története 

2024 januárjában kezdődött. Az ablakunk alatt, a társasház zárt udvarában egy fekete cica ült. Nem volt már kölyök, kb. másfél éves lehetett. Hideg volt, fújt a szél, megsajnáltuk, vittünk ki neki ennivalót. Ahogy meglátott bennünket, rögtön elfutott, kis vadóc volt. Az ablakból viszont láttuk, hogy visszajött, és ropogtatja a tápot. Ezután minden nap megjelent, ha nem volt kitéve étel, akkor nyávogott. Ez így ment hónapokon keresztül. Megfogni nem lehetett, de már nem bújt el, pár lépést ment csak arrébb, míg letettük az ennivalóját. Úgy gondoltuk, hogy kandúr. Reménykedtünk benne, hogy van gazdája, mivel mindig estefelé jelent meg nálunk, és nem is maradt túl sokáig. Amikor megérkezett éktelen nyávogással jelezte, hogy ő bizony itt van, és üres a hasa. Aztán augusztus végén minden megváltozott. Eldöntötte, hogy ő beköltözik hozzánk. Az ablakunk előtt álló fáról figyelt bennünket. Aznap végig az udvaron volt, ott szundizott, majd vacsorázott, és még mindig nem ment el. Folyton nyávogott, de megfogni még mindig nem lehetett. Addig beszéltünk hozzá, nyugtattuk, míg a simogatást engedte, de nem tudtuk ölbe venni. Visszamentünk a lakásba, és kinyitottuk a szobám ablakát. Kis idő múlva felugrott a párkányra. Majd egy idő után rászánta magát, hogy beugorjon. Nem volt vele könnyű, mert hiába bízott bennünk, akkor is vad cica volt. Valószínűleg utcára született, soha nem simogatták, mindig menekülnie kellett, de ő minket akart családjának. Elvittük orvoshoz, megkapta az oltásokat. A fülei tele voltak atkával, a bundája meg tetűvel. Miután kiderült, hogy lány, ivartalaníttatni is kellett. Gyakori vendégek voltunk az állatorvosnál! Szerencsére ez már a múlt! Most már több, mint egy éve van nálunk, s minden nappal épül a bizalom is!



2025. október 8., szerda

Állatmentések történetei 2


 

Paragi Bálint 9. C

MENTETT CSALÁDTAGJAINK

Amadeust 2019. május 1-jén láttuk meg először, amikor a szüleimmel elmentünk a Pécs Környéki Állatmentőkhöz kutyát sétáltatni és segítő munkákat végezni. Anyukám puli kutyusa pár hónappal azelőtt halt meg és nagyon hiányzott neki, hogy kutyusokkal legyen. Megláttuk Amadeust és apa elvitte őt sétálni, a séta végére nagyon megszerette Amadeust, és ezért többször is visszamentünk hozzá, vittünk neki kaját, sétáltunk, labdáztunk vele, fizettük az ellátását és állatorvosi költségeit. Júliusban úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadjuk, így amikor megkapta a chipet, akkor a mi nevünkre írták már. Amadeust az utcán találták az állatmentők, mert többször is megszökött az előző „gazdájától”, aki verte, harci kutyát akart belőle csinálni. Az egyik első foga nincs is meg emiatt. Szerencsére nem sok időt kellett a menhelyen lennie, mert hazahoztuk. Az elején még kicsit félt a simogatástól, azt hitte bántani akarjuk, vagy ha anya elő vette a seprűt, mert fel akart söpörni, akkor nyüszítve menekült a konyha sarkába, remegett, azt hitte meg akarják megint verni, de szerencsére hamar rájött, hogy itt nincs veszély, mi nagyon szeretjük és mindent megkap. Elvittük kutyasuliba is, ahol két tanfolyamot is elvégzett, olyan okos, hogy mindkét alkalommal ő volt a második legmagasabb pontszámú kutya a vizsgákon. Imád labdázni, nagyokat aludni és sokat enni, sétálni. Amadeus 1 éves volt, mikor hozzánk került, és most kb. 7, mert nem tudjuk pontosan, hogy mikor van a születésnapja, de mindig kap ajándékokat, Mikulástól, Karácsonyra és Húsvétra is, de neki amúgy is minden nap ünnepnap. Soha nincs egyedül, mert anya otthonról dolgozik és mindig vele tud lenni. Ha megyünk valahova, jön velünk. Sajnos, két éve kiderült, hogy kisagy sorvadása van, ami miatt az egyensúlyával baj van. Erre nincs műtét vagy gyógyszer, de minden lehetséges vitamint, csodaszert megkap, és rendszeresen viszi apa az állatorvoshoz is, aki szerint ha ilyen nagy szeretetet és gondoskodást kap, még sokáig velünk lehet. Mindig segítünk neki fel- és lemenni a lépcsőkön, és apa beemeli az autóba is. Amikor vihar van, mindig az én ágyam alá bújik. Ő egy igazi bátor terrier. Amikor hozzánk került, anyáék csináltattak neki egy genetikai vizsgálatot, ahol kiderült, hogy 90% Amerikai Staffordshire Terrier és 10 %-ban Beagle. Ezért ilyen okos, békés és játékos. Nekem ő egy igazi testvér, a legjobb döntés volt, mikor elhoztuk a menhelyről. 






Két éve nyáron egy hónapig volt egy macskánk is, Macskusz, akit az utcáról fogadtunk be, és szerettük volna megtartani, de sajnos kiderült, hogy nagyon komoly betegségei vannak, amin nem lehet segíteni: nagy sebek jelentek meg az oldalán, macska AIDS és leukózis, és még sok más, és így bár nagyon sírtunk, de el kellett altatni, hogy ne szenvedjen tovább. Pedig volt műtétje is, nagyon drága gyógyszereket is vettünk neki, mindent megpróbáltunk. Pedig Amadeusszal is hamar összebarátkoztak, és mikor elment, neki is nagyon hiányzott.


 

Pár éve egy fészekből kiesett kis madarat is megmentettünk, egy rigó fiókát, akit csipesszel etettünk, de aztán elvittük a pécs-somogyi állatmenhelyre, mert ott madarakkal is tudnak szakszerűen foglalkozni, és megígérték, hogy nagyon vigyáznak rá, és ha megerősödik, visszaengedik a természetbe. Remélem, hogy azóta is jól van. A menhelyen Bálint, a rigó nevet adták neki.


Egy éve megjelent a kertünkben egy süni, aki azóta is itt lakik. Ha jó az idő, akkor egy nagy bokros területen a bokor mélyén, ha rossz az idő, akkor pedig Amadeus házában van, amit Amadeus 2 hetet sem használt, mert rögtön bejött inkább hozzánk lakni a házunkba. A kutyaházban van neki puha, meleg ágy és takarók, amik alá el tud bújni, és van külön vizes és ennivalós tányérja is. Tejet nem adunk neki, mert attól megfájdul a hasa, csak vizet szabad. Ennivalónak pedig Amadeus csirkés száraz tápját szereti legjobban, de néha kap nyers csirke húst vagy szalámit is, mert ő ragadozó állat és főleg csak este lehet látni. Nagyon aranyos, és Amadeus természetesen őt sem bántja soha. Egyszer megbökte az orrát, azóta csak messzebbről nézegeti.

Amikor én csak féléves voltam, anyáék úgy mentették meg Pablot, egy nagy fekete, keverék kutyust,-  aki akkor még csak akkora volt mint egy macska, mert egy-két hónapos volt,- hogy megvették egy nagyon rossz arcú ember csomagtartójából egy benzinkúton, hogy ne bántsa, ne hagyja ott egy árokparton, mert valószínűleg ezt akarta tenni. Adtak neki pénzt, és Pablo már jött is velük haza a kocsiban. Anyáék rögtön vitték az állatorvoshoz, aki adott neki kiskönyvet, oltásokat és gyógyszereket. Pablo Bicsérden élt apukám szüleinél a bicsérdi mamáékkal, és nagyon szeretett focizni és tyúkokat kergetni. Amikor Amadeus is nálunk volt már, együtt is szerettek játszani. Amikor 13 éves volt, már nagyon öreg és beteg volt, így sajnos el kellett altatni. Apa a ház mögötti kertben temette el. Én mindenkinek azt tudom tanácsolni hogy ne adjon sok pénzt a kutyusokért a tenyésztőknek, mert a menhelyen lehet a legokosabb, legkülönlegesebb állatokat találni, akik tudják hogy mi a rossz élet, és nagyon meg fogják becsülni ha igazi családba kerülhetnek. Fogadjatok örökbe ti is!