A hét képe: Végre itt az őszi szünet!

Készítette: Cseh Zóra 9.A

Várjuk a további fotókat!
A képeket (szöveggel vagy anélkül) beküldhetitek a diakszem@gmail.com címre, vagy a facebook oldalunkra is.
A kiválasztott képek jutalomban részesülnek!

Hagyj el egy könyvet! Ajánlj egy könyvet!

Az Iskolai Könyvtári Hónap alkalmából könyvtárunk meghirdeti a következő programokat:

1., Hagyj el egy könyvet játék
Ne lepődj meg, ha október 26-án, pénteken elhagyott könyveket találsz az iskolában. Szándékosan vesztek el, azzal a céllal, hogy a megtaláló elolvassa.
Ha szeretnél egy könyvet találni, járj nyitott szemmel pénteken!

2., Ajánlj egy könyvet! pályázat
Olvastál egy jó könyvet?
Ne tartsd titokban! Ajánld másoknak is!
Írj róla egy rövid ismertetőt.
Az ajánlót küldd be a diakszem@gmail.com címre
A legjobb könyvajánlók jutalomban részesülnek!
Beküldési határidő: 2018.11.06.

A hét képe

Új rovatot indítunk: "A hét képe" címmel!

Ezért kérjük, hogy küldjetek nekünk olyan fotókat, amik a suliban készültek, és valahogy viccesek, vagy érdekesek, vagy szokatlanok, vagyis valamiért kiérdemelhetik "A hét képe" címet! Örülnénk, ha a lekapott "jelenethez" valamilyen humoros szöveget is mellékelnétek.

A képeket (szöveggel vagy anélkül) beküldhetitek a diakszem@gmail.com címre, vagy a facebook oldalunkra is.

A kiválasztott képek jutalomban részesülnek!

Kérjük, figyeljetek arra, hogy a beküldött képek tartalma ne sértsen személyiségi jogokat! Vagyis csak olyan fotókat küldjetek, amelyeknek szereplője hozzájárult a kép közléséhez!

Íme az első "A hét képe":

Készítette: Bősz Norbert 9. A

Interjú Darnai Józsi bácsival

Darnai Józsi bácsi már 37 éve iskolánk gondnoka. Tevékenységi körébe tartozott szinte minden; bármilyen feladatot bízhattunk rá, ő lelkiismeretesen megoldotta.

Munkakörében végzett többéves tevékenységéért fenntartónk, a Baptista Szeretetszolgálat Minden Tisztelet-érem elismerésben részesítette.
Most elérkezett az a pillanat, amely sokunk számára eddig elképzelhetetlen volt: Józsi bácsi nyugdíjba vonul. A diákság egy kis performance-szal búcsúzott tőle: az egyik óraközi szünetben az udvaron a mit sem sejtő Józsi bácsi köré szívet formázott. Mi pedig szeretnénk ezzel az interjúval elköszönni tőle. 

Kedves Józsi bácsi, mióta dolgozik a Széchenyi István Gimnáziumban?

„November 1-jén lesz 37 éve kereken, hogy elkezdtem itt pályafutásomat Marikával, a nejemmel együtt, hiszen ő is itt dolgozott 17-18 évig, amíg nyugdíjba nem került. Ő portás volt."

Hol dolgozott, mielőtt elkezdte itt a pályafutását?

„1968-ban jöttem ide be Pécsre szakmunkástanulónak. Elvégeztem az asztalos szakmát 71-ben, utána a Malomiipari céghez kerültem, onnan az Egyesült Izzóhoz, utána pedig megszereztem a hivatásos sofőri jogosítványt, és akkor a Belkereskedelmi Szállítási vállalatnál dolgoztam. Amikor ott végeztem, akkor tudtam elmenni a Szalántai Tsz-hez, onnan jöttem végül ide.''

Miért váltott munkahelyet, és tulajdonképpen ezzel pályát is?

„A kényszer, a szükség miatt. Megszülettek a gyerekek, és a lányomnak volt egy betegsége (fulladt, asztmás volt), amire azt mondták, hogy levegőváltozás kellene neki. Próbáltunk utána járni, hogy mi lenne a megoldás, mit tudnánk kitalálni, hogy lehetne segíteni az egészségén. Így kerültünk 1981 novemberébe ide be, és hála Istennek, meggyógyult a lány, segített neki a  levegőváltozás. Azelőtt falun laktunk 25 km-re Pécstől.

Szóval egy kicsit kényszerből jöttünk, de nem bántuk meg. A gyerekek itt nőttek fel, Pécsen jártak iskolába.''

Egy nap mikor kezdődött hivatalosan a munkaideje?

„Igazából az első 3 évben szinte kötetlen munkaidőm volt, az az nonstop… addig, amíg nem kerestünk rá valamilyen megoldást. Ugyanis az egy kicsit sok volt egy embernek, amikor reggel fél öttől időnként este tíz óráig folyamatosan készenlétben kellett állni. Amikor ez rendeződött, vettek föl egy másik embert segítségnek, akkor 6-14-ig dolgoztam hivatalosan. De ezt soha nem lehetett betartani, mert az épület gondnoksága nem azzal járt, hogy letettem a lantot, és akkor én oda mentem, ahova akartam, muszáj volt itt felügyelni a dolgokat, meg a biztonság szempontjából is bármi előfordulhatott.''

Mi volt a legérdekesebb változás az iskolában a 37 év alatt, vagy a legemlékezetesebb dolog?

„A sok diszkó.

A mostani 16-os tanteremben a '80-as évek közepén - végén szinte kéthetente a fiatalság diszkót rendezett. Szinte több száz diák jött ide szombat este. Néha közöttük kellett igazságot tenni, mert nem ismerték a határt. Eleinte úgy indult, hogy csak a Széchenyisek jöhetnek, de utána azt mondták, hogy „országos” legyen. Bárki jöhetett. Aztán ezek az események szép lassan elmaradtak. (Amit nem bánok nagyon:))

A legemlékezetesebb történet egy diáklányhoz kapcsolódik. Bejött ide a diszkóba – hát, hogy is mondjam - nem egyenes járással. Leültettem valahova, hogy biztonságban legyen, ő pedig kiöntötte nekem a lelkét, hogy milyen problémái vannak otthon. Mondtam neki, hogy ne menjen ki az utcára, amíg ki nem józanodik, és hogy azzal nem segít a bajain, ha berúgva idejön. Meghagytam neki, hogy amikor máskor jön diszkóba, jelentkezzen nálam. Megfogadta a tanácsomat. Minden alkalommal odajött hozzám, hogy "Józsi bácsi, itt vagyok, nézze meg a zsebeimet, a kabátomat, nem hoztam semmit és nem fogok inni." Buli után is odajött, lejelentkezett, és megköszönte, hogy vigyáztam rá. Ez nekem egy szép emlék maradt, hogy tudtam neki segíteni, hogy kikeveredjen abból a lelki válságból."

Milyen változást tapasztalt ennyi év alatt a diákok viselkedésében?

„Én úgy vettem észre, hogy a világ változott, és ezáltal a diákság is. Az én időmben ilyen szabadság, ami most van az iskolában, nem volt. Kicsit tartottunk a tanároktól, tiszteltük őket. A mai diákok gátlástalanabbak, nem tisztelik annyira a tanárokat, és lazán, lezserül veszik a dolgokat; tisztelet a kivételnek. A katonaságot a fiúknál hiányolom. Én egy évet adnék nekik, hogy egy kis rendet tanuljanak."

Melyik részét élvezte leginkább a munkájának?

„A nyári szünetet, mert akkor csend volt. :)"

Mi volt a legnehezebb a munkájában?

„Még a kezdetekben feladataim közé tartozott 41 db olajkályha fűtése, sok-sok mázsa szén eltüzelése szenes kazánokban. Kb. 800-900 mázsa évente. Lapátolni kellett a kazánba, salakot kivinni, szenet behordani. A kályhákat naponta föl kellett tölteni és reggel begyújtani, délután megint feltölteni őket, mert esti tagozat is volt, ami este fél tízig tartott. Amelyik kályhás teremben volt oktatás, ott azt este ismét föl kellett tölteni, hogy reggelre újra lehessen indítani. Ez kb. 9 évig tartott, amíg a központi fűtést be nem vezették az iskolába. Utána már egy kicsit könnyebb lett, mikor a gázfűtés bevezették. Azokat is én kezeltem, de közben az udvart is kellett takarítani, a járdát kellett söpörni. Hogy kész legyek, mire a tanulás kezdődött, minden reggel 6 órakor nekiálltam a munkának. Az volt az előírás, hogy az iskola körül 1 méter szélességben tisztán kell tartani a járdát. Nyáron is volt feladat: a kéményeket, a kürtöket ki kellett tisztítani, amitől teljes mértékig kormosak voltunk."

2014-ben a baptista fenntartótól megkapta a Minden Tisztelet-érmet Budapesten. Hogy élte meg

ezt a kitüntetést?

„Ugyanúgy meglepődtem rajta, mint ahogy most meglepődtem az udvari búcsúztatón, amit nagy titokban megszervezett az iskola a diáksággal összefogva. Álmomban nem mertem volna ilyenre gondolni, hogy ez velem meg fog történni.

Az érmet a Pap László Arénában kaptam meg egy karácsony előtti ünnepségen. Az ország minden részéből voltak meghívott kitüntetettek. Megyénként és országosan is különböző díjakat osztott ki a Baptista Szeretetszolgálat a fenntartásában lévő intézmények dolgozóinak. Mindenkinek föl kellett mennie a színpadra, akit szólítottak, és ott Szenczy Sándor adta át személyesen a plaketteket és mellé a kis anyagi juttatásokat. Ez egy nagyon szép, megtisztelő ünnepély volt, az emléke sokáig megmarad.”

Nem is számított rá, hogy valahogyan megjutalmazzák? Hiszen nagyon ritka, hogy egy ember 37 évig egy helyen dolgozik.

„Néha a jó szó vagy a köszönöm, többet tud jelenteni, mint bármi más. De kimondottan jólesett ez a kitüntetés, mert ezt kitüntetésnek veszem.”

Van valami, ami hiányozni fog, amikor elhagyja a munkahelyét, az iskolát?

„A ricsaj és a nyüzsgés. Itt mindig mozgásban kellett lenni, és ez is biztos hiányozni fog.”

A 37 év alatt hányszor volt beteg?

„Voltam talán úgy háromszor, amikor el kellett mennem az orvoshoz is.”

Milyen tanácsot tudna adni az "utódjának", aki átveszi az Ön helyét?

„Én úgy gondolom, ezt a munkát csak szívvel és lélekkel lehet csinálni. Ez teljes odafigyelést igényel. Ehhez kitartást kívánok neki!”

Ön szerint lehet úgy csinálni ezt a munkát, hogy valaki nem lakik itt?

„Úgy nehéz lesz. Az hogy nem fog itt lakni, nem tudom, hogyan működik majd neki, de szerintem megoldja.”

Kézfogás Széchenyi Péter festőművésszel valamikor a 90-es években

Tanulói kérdésblokk: Amit nem mertünk megkérdezni…

Sokak (főleg diákok) számára teljesen elképzelhetetlennek tűnhet egy iskolában lakni, ezért olyan kérdések merülhetnek fel bennük, amik Józsi bácsi és családja számára teljesen természetesek. Lássunk néhány kérdést, amit a tanulók tettek fel!

Itt nevelték fel a gyermekeiket? Ha igen, sajnálja-e, hogy így történt?

„Igen, itt neveltem fel őket Marikával, a feleségemmel. Amit sajnálok, hogy egy kicsit nagyobb volt a szigor így számukra. A gyerekeim nem tudtak az udvaron játszani, mert akkoriban kint tartották a testnevelésórákat, ezért a nagy diákok kint voltak, ők pedig, hogy ne legyen probléma a kint tartózkodásuk miatt, benn maradtak a lakásban. Ezt a mai napig nagyon sajnálom, hogy nem tudtak itt olyan szabadon felnőni, mint egy kinti gyerek.”

Itt tanultak a gyermekei?

„Nem. A lányom a kereskedelmibe járt, a fiam pedig a Nagy Lajosba.”

Tartottak szülinapi partykat az iskolában?

„Nem, általában a mamánál tartottuk meg. Ott a család jobban elfért.”

A rokonok és a barátok bejöttek magukhoz, vagy inkább Önök mentek hozzájuk?

„Természetesen bejöhettek, így mindkét eset előfordult.”

Mennyire érezték magukénak az udvart, amikor nem volt tanítás (pl. nyáron grillezés, medenceállítás)?

„Partykat nem tartottunk az udvaron és medencét sem állítottunk fel. Egyszer volt, hogy az unokáim születésnapján családostul kitelepültünk az udvarra, mert jó idő volt.”

Az itt töltött idő alatt voltak háziállatai?

„Igen, volt egy őrző-védő kutyusom, Brúnó, akit sajnos el kellett altatni. Őt nagyon megsirattam. Rendkívül hűséges és segítőkész volt; amikor körbejártam a termeket ellenőrizni, ő hozta utánam a kulcscsomómat. Aztán a gyerekeimnek voltak papagájai, és azok költöttek 9 kispapagájt. Volt még 2 hörcsögünk is.”

Történt betörés? Ha igen, elvittek-e valamit, és mi volt az?

„Volt sajnos, két alkalommal is. Az egyik akkor, amikor még nem volt riasztórendszer, a másik meg amikor már volt, de valahogyan kijátszották. A másodiknál a betörők elvittek egy nagyértékű műszert. A műhelyraktárba törtek be úgy, hogy először bejöttek az udvarba, fölmásztak a műhelyépület tetejére, onnan kötéllel lelógatták magukat a Perczel utcára, betörték az ablaküveget, bementek, megfogták a műszert és végül távoztak. Az elkövetőket nem találták meg. Sajnos, az eltulajdonított műszer nagyon drága és modern volt.”

Hogyan zajlottak az ünnepeik?

„Ugyanúgy, mint bárki másnál. Nálunk is volt születésnap, Jézuska és húsvéti nyuszi is.”

Éjszaka, amikor egyedül voltak az iskolában, nem féltek?

„Nem. A gyerekek néha kérdezték, hogy mi volt ez a zörej, mi volt ez a hang, de igazán ők sem féltek.”

Előfordult, hogy a gyerekei hazahozták a barátaikat, az osztálytársaikat?

„Amikor eljött az ideje, akkor igen. Meglepődtek, hogy hova jönnek, de nagyon tetszett nekik.”

Az iskolába jött a postájuk is? Ha igen, volt-e saját postaládájuk?

„Igen, idejött. Annak idején volt postaládánk a portával szemben a falon, de azt leszerelték a felújításnál. Ezután vagy fölhozták a titkárságra a leveleket, vagy pedig a külső ládába beledobták.”

Hogyan volt fűtés?

„Csak akkor volt nálunk fűtés, ha az iskolában is.”

Mit csináltak, amikor nem volt víz az iskolában?

„Ilyen eset nagyon ritkán volt. Ha nem hiba történt, hanem valami miatt leállították a szolgáltatást, akkor értesítették az iskolát előre, és akkor  természetesen tartalékoltunk vizet, hogy tudjunk inni.”

Itt főztek?

„Igen. Csülköt, pörköltet, babfőzeléket, stb.”

Milyen helyiségeik voltak a lakásban?

„Volt konyha, előszoba, fürdőszoba, spájz és két szoba is.”

Mit csinál hajnalban a kapunál?

„Hajnali 4.30-kor kelek, utána kimegyek, mert ötkor jön egy bácsi, aki hozza a rendőrújságot. Aztán a járdát söpröm le. Télen volt olyan is, hogy négykor keltem föl, hogy ellapátoljam a havat, mire megjönnek a diákok.”

Van olyan érdekes sztorija, amit szívesen megosztana velünk?

„Egyszer a 49-es terembe bezártak egy diákot. Akkor éppen nem voltunk itthon a családommal, és magának az igazgatónőnek kellett visszajönnie, hogy kiengedje.

A tornacsarnokban is volt még egy ilyen eset. Egy bácsi jött hozzám, hogy a csarnokot bezárták, miközben volt ott még egy diák. A kislánynak sikerült bemennie a fiúmosdóba, mert ott volt ablak, és onnan kiabált ki. Így vették észre.”

Milyen érzés lesz elköltözni innen?

„Furcsa lesz a nyüzsgés és a szabad mozgás után panelban lakni.”

Mit fog kezdeni a szabadidejében?

„Most a legnagyobb részét az új lakásra és a költözésre fordítom. Utána lemegyek falura, ott van a mama, és a ház körüli tennivalókban segítek neki.”

Nagyon köszönjük az interjút, és az egész iskola nevében szeretnénk jó egészséget kívánni Józsi bácsinak és családjának!