Tudtad, hogy ő is zenél? - interjú Szabó Mártonnal

Egy újabb interjúval bővíthetjük  a "Tudtad, hogy ő is zenél?" rovatunkat. Szabó Márton 12. C osztályos tanulónk különféle zenei műfajokkal foglalkozik, sőt még szövegeket is ír. A ballagás előtt még gyorsan sikerült elcsípni őt egy rövid interjúra. Amióta az ilyen jellegű cikkeket írom, azt vettem észre, hogy mindannyian mások vagyunk, de egy valami összehoz minket, és az nem más, mint a zene.

Milyen műfajt képviselsz?

Nincsen kifejezetten olyan műfaj, amit sajátomnak mondanék, írok rap-et, hip-hop stílusban, trap és drill műfajt is.

Mikor kezdtél el a zenével foglalkozni?

12-13 éves lehettem. 

Van youtube csatornád, vagy hol érhető el a zenéd? 

Van saját csatornám szabomarciii néven, de sajnos csak 2 zeném érhető el még csak.  https://www.youtube.com/@szabomarciii7597 A többi zene még nincs kiadva, de dolgozok, hogy minél aktívabb legyek.

Volt már fellépésed esetleg?

Fellépésem sajnos még nem volt, de készülőben vannak az elsők már.

Mit akarsz közvetíteni a zenéddel?

Ezt nehéz így megfogalmazni, mindig azt írom le, ami bennem van. Vannak zenéim az életemről, a csalódásokról, fájdalmakról, boldog pillanatokról...egyszerűen mindenről.

Mi motivál a zenélésre és a szövegírásra?

Talán az, hogy vihetem ebben a szakmában valamire, akár dolgozhatok együtt ismert magyar előadókkal, producerekkel.

Mit gondolsz, van értő közönsége a zenédnek?

Igen, mivel nem egy bonyolult szerkezettel írom meg a szövegeim, így könnyen megérthető akárki számára.

Van-e zenei példaképed? Ha igen ki, és miért?

Példaképem nincsen, mivel azt érzem, hogy akkor valaki más szeretnék lenni, mint aki valójában vagyok. Persze van, akire felnézek, a rap zenében ez G.w.M, 50 cent, Eminem és 2pac.

Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?

A közeljövőbe tekintve éppen készülőben van az első albumom, ami a “HOT-BOX” címet kapta. A távoli jövőben pedig szeretném, ha a zeném minél tágabb körben elterjedne és több emberhez jutna el.

Mit mondanál a mai fiatalságnak, miért hallgassanak zenét?

Mert a zene művészet, és akár az ember legjobb barátja is lehet.

Tudtad, hogy ő is zenél? - interjú Kuti Leventével, Tóth Botonddal és Tóth Erikkel

Ismét egy bandát mutathatunk be nektek, ők egy picit más típusú zenét játszanak, de azért a metál is ott van sok fiatal szívében. Igaz, ez nem egy elterjedt zenei stílus, ebből is látszik, hogy a széchenyista diákok mennyire sokszínűek. A következő delikvenseink: Kuti Levente, Tóth Botond és Tóth Erik, akiket leginkább a zene hozott össze, (meg osztálytársak is, jelenleg a 10. D-ben) és így alakult meg az Enormity nevű együttes. Így hát megkerestem a bandát, hogy mutassák be, mi is az igazi metál.

Mióta zenéltek?

Fél éve ebben a bandában, de ezelőtt is próbáltunk zenélni más bandákban, csak sosem éreztük magunkat úgy, mint ebben a csapatban. Számunkra nem csak az a fontos, hogy ki hogyan játszik, hanem az is, hogy milyen a személyisége. Mi először cselekszünk, aztán gondolkozunk. Milyen hangszereken játszotok?

Ez egy roppant érdekes kérdés, hogy milyen hangszereken játszunk. Krisztián, a basszerosunk. Kuti, a ritmusgitárosunk. Erik, a szólógitárosunk. És Boti pedig a dobosunk. Mi a bandátok neve, és hogyan alakultatok meg? 

A név: Enormity, és a banda úgy alakult meg, hogy nyáron mi négyen (a mostani banda) kitaláltuk, hogy elmegyünk kirándulni a Mecsekbe, és az este végére ott találtuk magunkat, hogy egy banda tagjai voltunk.

A bandátok neve honnan ered? 

Az Enormity azt jelenti, hogy szörnyűség. A név onnan ered, hogy úgy gondoltuk, nagyon sok szörnyűség van a világon és kénytelenek voltunk megmutatni, hogy mi szörnyűbbek vagyunk. És tudjátok, szokták mondani, hogy a hetedik napon Isten megpihent. Na, az egy hazugság; a hetedik napon adta a nevünket. Amúgy egy online szótárban olvastuk. Egy héten hányszor próbáltok?

Egy héten kétszer próbálunk. Nem régen termet váltottunk, egy probléma miatt elvesztettük a helyünket, és még nem nagyon találtunk ideális próbatermet, ezért kevesebbet tudunk próbálni, de a tanárunk stúdiójában gyakorlunk most. Kit tartasz zenei példaképednek? 

-Boti: Nekem nagyon sok zenei példaképem van, de a legnagyobb a zenetanárom, Tibor. Ha jellemeznem kellene a bandánkat egy másik bandával, akkor azt mondanám, hogy Mötley Crüe. -Erik: Én szintén a zenetanáromat, Tibort tartom a példaképemnek. Nagyon sok dolgot tanított nekem, és nem csak a zenével kapcsolatban, hanem élet területén is. -Kuti Nekem az Enormity gitárosa a példaképem, és minden megtennék, hogy olyan legyek, mint ő, és ez nem szarkazmus. -Krisztián Énnekem a példaképem Nikki Six. Ugyanúgy akarok élni, mint ő. Hogyan jellemeznétek a zenéteket? 

Hát saját zenénket nehéz jellemezni, trashmetalt játszunk. de ha valaki mást idézek, aki hallott minket játszani akkor: "Ha aznap minket dobtak volna le Hirosmirára és nem egy atombombát, akkor kő kövön nem maradt volna" Mit tartotok eddigi legnagyobb sikereteknek?

Az egyik legnagyobb sikerünk az, hogy végre össze tudtunk dobni egy jó számot, és jövőre fellépünk a Made In Pécs fesztiválon. Van valami jó sztoritok, ami a zenekarral történt?

Vagy egy csomó történtünk de azokat inkább jobb, ha nem mondjuk el, ezért kiválasztottuk nektek a legenyhébbet. Egyszer nyáron felutaztunk a Balatonra "nyaralni". Na, elég hamar meguntuk a vizet, és kitaláltuk, hogy elmegyünk egy elhagyatott városba. Úgy hívták, hogy Kis Moszkva. Persze, a hangszereink is nálunk voltak. Viszont Botinak összeszedtünk dobozokat, hogy ő is tudjon játszani. Amikor megérkeztünk a helyszínre, felmentünk az egyik tízemeletes tetejére és ott zenéltünk, egész este ott maradtunk. Utána 4 órát sétáltunk a legközelebbi buszhoz. Szerintem büszkén mondhatjuk, hogy ez volt életünk legfárasztóbb napja.

A zenénk készülőben van, és nagyon várjuk, hogy meg tudjuk osztani veletek. Énekest keresünk, jelezzétek, ha érdekel.

többi tagjai

Harcos Krisztián

Tudtad, hogy ő is zenél? - Interjú Sándor Dáviddal és Susztek Lászlóval

Örömmel hirdetjük, hogy folytatódik "Tudtad, hogy ő is zenél?" rovatunk. Számtalan fiatallal találkozunk a világban, akinek köze van a zenéléshez, de a hétköznapokban is nagy szerepe van a zeneszónak. A következő interjúalanyaink Sándor Dávid és Susztek László, akik már régóta érdeklődnek  a zene iránt, pontosabban már általános iskola óta a rabjává váltak. Jelenleg is egy bandában zenélnek, a Késők nevű formációban. Néhány kérdésemre szívesen válaszoltak, és megtudhatjuk, hogy a mai fiatalság még mindig oda van a régi slágerekért.

Mióta zenéltek? 

Dávid: - Az utam a zenebohóc lét felé valamikor általános suli végén kezdődött. 

Laci: - 2012 szeptemberében kezdtem el zenélni, első osztályban.

Milyen hangszereken játszotok?

Dávid: - Basszusgitáron játszok, és vokálozok a zenekarban.

Laci: - Zongorázok, főleg klasszikusokat, de mióta bekerültem a zenekarba, azóta könnyűzenével is foglalkozom.

Mi a bandátok neve, és hogyan alakultatok meg? 

- A Késők a zenekar mostani neve, de ez már a harmadik név, azt hiszem. Sok tag cserélődött az évek alatt. Én úgy kerültem be mint basszusgitáros, hogy még hangszerem sem volt. 

A bandátok neve honnan ered? 

- Onnan ered a zenekar neve, hogy mindig mindenhonnan késünk. 

Egy héten hányszor próbáltok?

- Átlagosan heti 1-2 próba van.

Kit tartasz zenei példaképednek? 

Dávid: - Zenei példaképem akad egypár. A legnagyszerűbb szövegeket számomra Jim Morrison, a Doors néhai énekese írta. A basszusgitár játékomat főleg funky és jazz zenészek ihlették: Ron Carter, Joe Dart, Rocco Prestia, Darryl Jones stb. A gitárhoz a legnagyobb inspirációt Hendrix adta.

Laci: - Mindenképpen Michael Jacksont mondanám, régóta a kedvencem.

Hogyan jellemeznétek a zenéteket? 

- A zenénk próbálja a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek világát visszaadni modernebb köntösben. Szeretjük a csöves erősítőt és a pufi basszus hangot.  

Mit tartotok eddigi legnagyobb sikereteknek? 

Dávid: - Legnagyobb sikernek lehetne mondani a fellépéseket, de én valahogy nem ezt érzem a legfontosabbnak. Egy kis család lettünk a pár év alatt, és tudunk szeretve zenélni. Talán ez a közös sikerünk titka.

Laci: - Talán azt, hogy részt vehetünk a jövő évi Made in Pécs fesztiválon, nagyon várjuk és sokat készülünk rá.

Van valami jó sztoritok, ami a zenekarral történt?

Konkrét történet nem jut eszünkbe, viszont az idei Helikonon eltöltött 3 nap nagyon emlékezetes volt mindannyiunk számára.

Hallottam, hogy Laci később csatlakozott a bandába: Mi/Ki által került be?  

Dávid: - Együtt csináltunk egy műsort a Költészet napjára és jó volt a közös munka + amúgy is kerestünk egy billentyűst.

Laci: - Dávid által kerültem be május elején, előtte már többször kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem ilyesmihez, végül a Helikon után lettem hivatalos tag.

A zenekar többi tagjai: 

Szekeres Bella

Szomor Ricsi 

Patta Rebeka

Auguszt Dávid

Tudtad, hogy ő is zenél? - Interjú Hanzli Fannival

Örömmel számoltunk be arról korábban a „Tudtad, hogy ő is zenél?” című rovatunk keretein belül, hogy iskolánkban vannak olyanok, akik a mindennapi tanulói tevékenységen túl a zene világában is megmutatják magukat. Büszkék vagyunk, hogy napjaink több ismert zenekarában volt széchenyista szerepel: a Punnany Massif egyik tagja, Meszi=Meszes Balázs, nálunk érettségizett; a Junkie Jack Flash frontembere, Pető Szabolcs egy évig szintén itt koptatta a padokat.

Most Hanzli Fannival, iskolánk 12. B osztályos tanulójával beszélgettem, aki a Lékkör formáció énekese. Ez az együttes egy új, feltörekvő generációhoz tartozik, akik folytatni szeretnék azt a hagyományt, mely szerint jelenleg Pécs Magyarország könnyűzenei „bölcsője” – az az nagyon sok tehetséges zenekar innen indul. 

Az együttes tagjai: Hanzli Fanni, Szentendrey Roland, Menyhárt Dániel Marcell és Barka Gergely (aki szintén széchenyista volt!).

Kezdjük egy klasszikus kérdéssel. Mióta énekelsz?

Tulajdonképpen általános iskola első osztályától. Akkoriban szolfézsórára jártam és zongorázni is tanultam. Egyszer szolfézsórán Dobrády Ákos egyik dalát énekeltük, és a szolfézs tanárnő (Ági néni) felfigyelt rám, és elkezdett velem külön is foglalkozni.

Aztán komolyabban 6-7. osztályos korom óta járok énektanárhoz, Kemény Henriette tanárnőhöz.

Kit tartasz zenei példaképednek?

Húúú. Nagyon sok zenei példaképem van. Mindazon kedvenc együttesek és énekesnőjük példaértékűek számomra, akik megfelelő értékrenddel bírnak. Ha mégis ki kellene valakit emelnem, akkor a Paramore együttest és énekesnőjüket, Hayley Williamst emelném ki.

Hogyan alakult ki a mai formációd, a Lékkör nevű zenekar?

A zenekar létrejötte elsősorban Szentendrey Rolandnak (ő a zenekar dobosa) köszönhető. Egy általános iskolába jártunk, s még onnan emlékezett rá, hogy ki vagyok, és hogy énekelek. A másik két zenekari taggal, Barka Gergellyel és Menyhárt Dániellel pedig már korábban zenélt együtt különböző formációkban. Amikor a jelenlegi együttes ötlete megfogalmazódott benne, akkor engem megkeresett facebookon, s én örömmel csatlakoztam hozzájuk. Így alakultunk meg 2014-ben.

Miért Lékkör lett a nevetek? 

Mindenképpen magyar nevet akartunk, mivel magyar szövegekkel akarunk dolgozni. Először ötleteltünk, majd valahogy felmerült ez a szó, és mindenkinek tetszett, mert van benne szóvicc, magyar és eredeti. Úgyhogy emellett döntöttünk.

Hogyan jellemeznéd a zenéteket?

Alternatív rockzenének mondjuk, mivel ezt ma már rá lehet húzni mindenre ☺. De kísérletezünk, szeretnénk különféle műfajba is belekóstolni még.

Van-e a magyar zeneéletben olyan egyéniség vagy zenekar, akinek inspiráló hatását elismeritek?

Valójában nagyon sok zenekart hallgatunk, és van egy-egy ötlet, amire különösen felfigyelünk, de mindig igyekszünk kerülni a másolás veszélyét is. Ha konkrét zenekart kell megneveznem, akkor az Elefánt és az Esti Kornél nevű bandákat emelném ki. Ugyanakkor nagyon sok műfajban hallgatunk zenét, és az elektronikus műfajban is megragad bennünket sok mozzanat.

 Hogyan zajlik egy új dal „megszületése”?

Menyhárt Dani hozza legtöbbször az alapot, ő már régóta ír verseket. Általában megmutatja az elképzelését a gitáron, és ezt az alapot közösen fejlesztjük tovább. Természetesen olyan is van, amikor más hoz egy dallamötletet, és akkor annak veselkedünk neki. Nagyon sokféleképpen jön létre egy-egy szám: van, mikor a szöveg születik meg előbb, aztán rádolgozzuk a zenét, máskor meg a dallam ragad meg bennünket előbb, s készül hozzá a vers. De olyan is előfordult már, hogy egymástól függetlenül kipattant egy szöveg és egy dallam valamelyikünk fejéből, és ezt a kettőt illesztettük össze.

Hány saját számotok van?

Saját számunk 12 van, de játszunk feldolgozásokat is.

Van köztük kedvenced?

Nagyon sok kedvencem van. De kiemelem a legújabbat, a Szimbiózis címűt, mely, sajnos, nem kerülhetett fel a kislemezünkre, mivel annyira friss, hogy már a készületek után született.

Mit tartasz eddigi legnagyobb sikereteknek?

A legnagyobb sikerünk, hogy el tudjuk viselni egymást ☺. De komolyra fordítva a szót: kétszer is fel tudtunk lépni az Est Caféban az Odett előzenekaraként, alkalmanként kb. 40 perces műsorral. És természetesen a lemezbemutatónk is nagyszerűen sikeredett a közelmúltban (2016. november 24.). A Nappaliban szép számú közönség előtt mutathattuk meg magunkat. 
   

Voltam veletek a Helikonon, és azóta nagy kedvelője vagyok a zenekarnak, előadói személyiségednek. Ugyanis ott hallottam a Délibáb című versenyszámotokat, és az abszolút beszippantott. De ahogy láttam, nem csak engem, hanem az egyik zsűritagot is, Novák Pétert, aki oda is ment hozzátok, és külön gratulált nektek. Emlékszel még, mit mondott? Milyen érzés volt látni az Ő lelkesedését?

Nem emlékszem már rá teljesen, tetszett neki úgy összességében, amit csináltunk. De mintha elsősorban a dalszöveget dicsérte volna.
Természetesen nagyon meglepődtünk és jólesett, amikor a produkciónk végén egy zsűritag felállt, és odajött hozzánk, főleg, hogy a kategóriafelelős Novák Péter volt az. Ugyanis, őszintén szólva, az előadás közben nem nagyon figyeltünk a zsűrire, a reakciójukra; már annak is örültünk, hogy egy ilyen remek lehetőséget kaptunk, hogy felléphettünk egy másik városban.

Milyen terve van a zenekarnak a jövőre nézve? És van-e külön utad is, melyet elképzelsz a gimnázium befejezése után?

Képlékeny még minden. Nyilván tervezzük, hogy minél több felületen megjelenjünk az interneten single számokkal. Most december fejezzük be egy videoklip forgatását, ami az Üvegház című dalunkra épül, ennek egyébként a koncepciója, életérzése úgy írható le, hogy „a városi nyüzsgésből a természet felé”. 2017 januárjában mi is láthatók/hallhatók leszünk a Made in Pécs Fesztiválon. De ha a távolabbi jövőt akarom érzékeltetni, akkor azt a célt emelném ki, hogy sikeres fesztiválzenekarrá akarunk válni, akiket mindenfelé meghívnak.
Saját út? Tavasszal még terveztem, hogy a gimnázium után a Kőbányai Zenei Stúdióba próbálok bekerülni, hogy ott fejlesszem magamat. Időközben azonban rájöttem, hogy még nagyon kötődöm Pécshez, a családomhoz, az együtteshez. Most nehéz lenne elszakadni. Anyukám biztat azzal, hogy később is lehet alkalmam a Stúdióba jelentkezni, amikor készen állok már az elszakadásra - addig erősödöm minden szempontból. És én örülök, hogy ezzel támogat, tud az én fejemmel gondolkodni, tisztában van azzal, hogy mit érzek – nagyon jó a kapcsolatunk.

Első kislemezetek címe Súlytalan. Miért ez a címe és miért ezek a számok kerültek bele?

Ezzel a címmel lett volna egy dalunk, de nem született meg, megrekedt a tervezés szintjén. Viszont a „Súlytalan” szó nagyon tetszett, szerettük volna felhasználni sokféle értelmezhetősége miatt. Így adódott most ez alkalom.
A lemez létrehozására a készületek már februárban elkezdődtek. Az akkor már létező számokból „gazdálkodhattunk”. Ma nem biztos, hogy ezek a dalok kerültek volna rá, mert azóta sok újabb szerzeményünk született, sokat fejlődtünk, változtunk mi magunk is ez alatt a félév alatt. Mindezek ellenére elégedettek vagyunk első „gyermekünkkel”.

Ma már a művészet világában elképzelhetetlen a siker egy jó menedzsment nélkül. Ezzel Ti hogy álltok?

Menedzserünknek Kárai Bencét tekintjük. Ő mindannyiunk barátja, valójában lelkes amatőr ezen a téren, egy zenész-bölcsész. Nagyon „barátságosan” kezeli ezt a feladatot, nem szól bele semmibe, a tartalmi munkába, csak segít elintézni a papírmunkát, a szervezésekben támogat bennünket. Tudjuk, hogy egy nagyobb kapcsolatokkal rendelkező, profi menedzsment gyorsabban előre vinni bennünket, bejuttatni a „nagyok” világába, de mi ezt még nem szeretnénk. Nem szeretnénk még azt a szigorú irányítást, aminek túlságosan is célja az „üzlet”. Fiatalok vagyunk még, az út elején, a lelkesedést élvezzük még az egészben – és ehhez nagyon megfelel nekünk Bence ☺.

Közben nem tudok kibújni tanár bőrömből, és motoszkál bennem a kérdés: a sok fellépéshez tagadhatatlanul kapcsolódik az „éjszakai életbe” való belekóstolás is. Ez mennyire változtatott meg Téged?

Úgy tudtam alkalmazkodni hozzá, hogy mindig tudatosan ragaszkodtam a komfort zónámhoz. Ebből a szempontból viszonylag hagyományos értékrendem van, és ehhez igyekszem tartani magam. De ebben is óriási segítség a családom, főleg anyu. Ő mindig figyelmeztet, amikor érzi, hogy túlpörgöm magam. Szól, hogy most lassítanom kell egy kicsit, mert sokszor én magam nem érzem, hogy túlvállalom magam, de ő már látja. Egyébként nem érzem, hogy megváltoztam volna, és az is tök jó érzés, hogy a srácok is nagyon vigyáznak rám.

Mi lenne az a kérdés, amit Te feltennél magadnak?

Talán azt kérdezném: milyen lányként ás legfiatalabbként egy zenekarba tartozni?

Ez egy nagyon jó kérdés. Nos, mi a válaszod?

15 évesen kerültem a formációba, három olyan srác közé, akik már valamennyire összeszokott csapatot alkottak, hiszen játszottak korábban együtt valamilyen felállásban. Hát kellett idő, míg összeszoktunk és megértettük egymás gondolkodásmódját. De most nagyon rendben vagyunk, és nagyon figyelünk egymásra.

Köszönöm az interjút, és arra kérlek, hogy köszönj el tőlünk valami jó kis sztorival!

Számomra a legemlékezetesebb, vicces pillanat még az első évünkben történt, amikor a Trafikban léptünk fel egy Open Mic esten. A műsor elején minden rendben zajlott, mígnem a „zuza” résznél leszakadt Dani (a gitáros) hevederje. Annyira meglepődtem, hogy kitört belőlem a nevetés. Szegény, fél lábon ugrálva gitározott tovább, én meg ahelyett, hogy segítettem volna rajta, csak nevettem tovább. Azért, dicséretére legyen mondva, ügyesen megoldotta egyedül is a helyzetet. Ja, és a legjobb az egészben, hogy még videófelvétel is készült róla.

 

Fanniék első kislemeze a következő klipeken hallgatható meg.:

 Az interjút készítette: Pasku Györgyi

Tudtad, hogy ő is zenél? - interjú Kucska Márkkal (12.C)

"A lányok jobban szeretik azt hallani, hogy: Szia, KCS vagyok, rapsztár"

Ismét egy nem unalmasan kezdődő interjú... bár nem hallottam még az alanyomat koncert, vagy próba keretén belül, hanem a számait egy házibulin hallgattuk, amin ő is ott volt. A buli emlékezetes maradt, és mivel több közös barátunk és ismerősünk is van, így egyre többet elegyedtünk beszédbe. Lényegesen könnyebb olyasvalakivel interjút készíteni, akiről tudja az ember lánya, hogy ki fia-borja. Márk nem olyan, mint amilyennek egy kívülálló egy rappert elképzelne...

- Mikor kezdtél el a zenével foglalkozni?

- Sajnos, erre a kérdésre még ha akarnám, se tudnám a választ...Talán az egész általános elején kezdődött, mikor az akkor külföldi "nagyok" megjelentek, gondolok az öreg 50-re és a még öregebb Shady bácsira. Aztán jött az internet, és megismertem a hazai "nagyokat" is, ez körülbelül felsőben volt már. Ekkor valami oltári unalmas nap megírtam az első szövegemet, és innentől kezdve indult el egy nem tudatos folyamat, elkezdtem szövegeket írni, csak úgy, unaloműzésként, ami később egyfajta hobbivá vált. Ekkor ismertem meg GaiN-t (szigetvári srác, és az Effective oszlopos tagja), aki már túl volt az első nagylemezen, és az ő "szárnya" alatt kezdtem el a valódi "reppes" karrieremet. :DD Azóta csiszolódott minden, megismertem rengeteg új arcot a szakmán belül, és jelen állás szerint is itt tartok.

- Mit akarsz közvetíteni a zenéddel?

- Az én gondolkodásmódomat próbálom "sugározni", nyilván azokat a dolgokat írom le/ mondom el, ami szerintem rossz, vagy épp jó. Egyébként ez zenénként változik, nem gondolom, hogy egyetlen témán mozognék, így ahány szám, annyiféle fless.

- Mi motivál a zenélésre és a szövegírásra?

- Minden egyes forint amit a zenélésért kapok :DDDD (csak vicc volt) Egyébként meg igazából motivációt több helyről is kapok, nyilván az a pár visszajelzés, hogy várják már az újat. De vannak sokkalta motiválóbb tényezők is a szerény életemben, mint a fő zenei producerem: PHP. (Élni se hagy, ha nem írok valami szöveget a zenéjére. :DD) Legvégül az aktuális helyzetek is eléggé motiválóan tudnak hatni, ha arról van szó.

- Próbáltál már úgy felszedni lányt, hogy odamentél hozzá úgy, hogy "Szia Kcs vagyok, rapper"?

- Nem, ez eddig sosem jött be, jobban szeretik azt hallani, hogy "Szia KCS vagyok, rapsztár" :DD

- Mit gondolsz, van értő közönsége a zenédnek?

-Közönsége van, az biztos... értő közönsége is van, az is biztos, viszont, hogy ezek mekkorák, vagy egymáshoz képest mekkora a hányaduk, fogalmam sincs... de nagyrészt azok hallgatnak rendszeresen akik értik is, szerintem.

- Mit szeretnél üzenni az olvasóknak?

- Hallgassatok zenét sokat, de persze főleg KCS-t... támogassátok PHP-t, és keressétek meg, ha produceri munkára lenne szükséged, ezzel engem is támogatsz.
Facebook elérhetőség

YouTube elérhetőség

Régebbi zenék itt, amik lekerültek YouTube-ról egy pakkban összeszedve szövegekkel együtt, azoknak, akik szeretik olvasni a szöveget is miközben hallgatják.

Egy kis sablon szöveggel zárnám az interjút: szóval mindenki hallgassa a zenéket, főleg mostanság, mert jönnek az újak, és hát aki késztetést érez, nyugodtan ossza meg/ lájkolja/ kövessen/ írjon/ töltse le, vagy amit jónak lát.

„A zeném amúgy is jobb, mint a dumám”

Interjú Pető Szabolcs (12.E osztályos tanulóval) a J.J.Flash énekesével 

 

Adott egy kissé különc srác. Üvölt róla, hogy zenei téren milyen beállítottságú. Egy vérbeli rocker. Valamint már ránézésre tudni lehet, hogy nem egy egyszerű eset. A félreértések elkerülése végett, nem a természetére, hanem a személyiségére értettem. Mindenesetre az iskola lépcsőjén ülve egy egészen más oldalát ismerhettem meg.

J.J.Flash (Junkie Jack Flash) / Tagok: 

Ének, szólógitár, szájharmonika: Pető Szabolcs
Dob: Makk Vata
Basszusgitár: Puskás Dávid
Ritmusgitár, szaxofon, vokál: Szénás-Máthé Nándor

Én: Mikor alakult a bandátok? 
Szabi: Húha, hirtelen fogalmam sincs. (Számolja vissza az éveket, hogy mikor mi volt, végül eszébe jut.) Ja, persze 2008-ban!
Én: Elég érdekes nevetek van. Voltaképpen honnan jött a névadás? 
Szabi: Hát, eredetileg az első koncerten még Elektromágnesként kezdtünk. Akkor még leginkább csak feldolgozásokat játszottunk. Ám miután a basszerosunk, Dávid beszállt, a stílusunk is határozott irányt vett, és így a névváltoztatás mellett döntöttünk. Az előző nevünknek túlságosan Tankcsapda szaga volt, és kissé ki is nőttük már. Akartunk valami „rakenrollosabb”[Szabi kérésére, pont így lejegyezve] nevet. Az új nevünk Junkie Jack Flash, a Jumping Jack Flash című Rolling Stones szám után szabadon, egy kis csavarral.
Én: Hol és hogyan került sor az első fellépésetekre? 
Szabi: Annak idején a Bólyi Amatőr Zenekarok Találkozóján 2008 augusztusában. Hogy voltam a lámpalázzal? Persze, izgultam, mint ilyenkor mindenki. Bár már volt egy kis rutinom ezen a téren. Előtte zongoráztam évekig, és szerepeltem már a játékommal közönség előtt. Ám akkor, a fesztivál nevéhez hűen, tényleg rettenetesen amatőrök voltunk.
Én: Mentél már oda úgy lányhoz, hogy: Szia! Pető Szabi vagyok, zenélek, és van egy bandám? 
Szabi: Ezzel így még konkrétan nem. De természetesen a zenélésből nagyon sok előnyöm származott már. Persze, lányoknál is. Ha láttak zenélni, akkor automatikusan adott nekik valami pluszt belőlem. Ergo nagymértékben hozzájárult a rólam kialakított képhez. Meg a zeném amúgy is jobb, mint a dumám.
Én: Voltak már komolyabb konfliktusaitok bandán belül? 
Szabi: A komoly, mint olyan relatív. Természetesen konfliktusok voltak már köztünk. Ez elkerülhetetlen egy bandában. Átlagosnál nagyobb viták is előfordultak, de szerintem ezek nem olyan problémák, amiket ne lehetne megoldani.
Én: Volt olyan, hogy fel akartátok adni? 
Szabi: Különböző időkben a zenekar különböző tagjai akartak kilépni, ám tudtuk, hogy ez a zenekar feloszlásával járt volna. Mindig sikerült lebeszélnünk egymást. Furcsa, családias kötődés alakult ki köztünk. Inspiráljuk és új ötletekre ösztönözzük egymást. Nem hiszem, hogy ez mással is működne. Persze, megesik, hogy meg vagy zuhanva és valamennyire elveszted a hitedet abban, amit csinálsz. Ilyenkor kell a többiektől, hogy „pofán vágjanak”. Mert ettől jössz rá, hogy ezért érdemes reggelente felkelni. Nekem is voltak már ilyen érzéseim. Ám, a másik három tag rendbe tett, és visszaállt a régi rend.
Én: És származott már hátrányod a zenélésből? 
Szabi: Persze. Sajnos, nem is kevés. Tény, hogy jó oldala több van, hisz csak zenészként érzem jól magam a bőrömben. Ám probléma, hogy az iskolát elhanyagolom. Nem fordítok rá sem elég időt, sem elég figyelmet. Mivel nem gitározok délutánonként 6-8 órát, ezért mindenki azt mondja, hogy a lehetőségem meglenne. Ebben valahol igazuk is van. Igazából ebben a bökkenő csak ennyi, hogy én ezzel a gondolattal kelek fel reggelente: zenész vagyok. Órán is, ha próbálok figyelni, előfordul, hogy a 12. percben az agyam kettéhasítja egy zseniális mondat, amit dalszöveggé varázsolok. Akkor nem hagyhatom abba (és nem is akarnám) azzal, hogy most nekem figyelnem kell. Kötelességemnek érzem folytatni. Elvégre ez művészet, nem? A problémák meg igazából egymásból adódnak. Az, hogy nem tanulok jól, a szülőkkel és a tanárokkal való konfliktushoz is vezet.

Én: Van valami, amit még szívesen elmondanál magadról? 
Szabi: Nem is tudom. Igazából szerintem a zene által kissé mélyebben élem át a dolgokat, mint a legtöbb ember. Ne értsd félre, ezt nem egoizmusból mondom, de tényleg így van. Utálom pl. azt a világban, hogy durva, érzéketlen, s főképp, hogy nincs romantikája. Ha kimondod, amit érzel, puhánynak tartanak érte. Ha valaki felé egy szép gesztust teszel, az nem pozitívum, hanem szinte ciki. Ha valakire rámosolyogsz az utcán, csak néznek rád fintorogva, hogy: hát ennek meg mi baja? Nem hiszik el, hogy közelíthetünk normálisan is a másik emberhez, mindenféle hátsó szándék nélkül. Szerintem igenis fontos, hogy az emberek kifejezzék az érzéseiket. Úgy veszem észre, hogy érzéketlenek, és egyre inkább kezdenek robotokká válni. Persze, gyöngyszemek mindig akadnak, csak elszaporodtak a malackák.
Én: Van valami üzeneted az olvasók számára? 
Szabi: Járjatok koncertre!

Marsi Viktória 12.E

Tudtad, hogy ő is zenél? 2.

GODDOG

A „Tudtad, hogy ő is zenél?” tovább folytatódik és iskolánk életéből újabb zenész palánta kerül terítékre. Bevezetésnek talán annyit mondhatnék, hogy jómagam a zenekarral tavaly a Ki Mit Tud?-on ismerkedtem meg, ahol egy saját szerzeménnyel, ha jól emlékszem a Zombi támadás című dallal álltak ki a pódium elé. A zenekar azóta jócskán csonkult a taglétszámot illetően, de ennek ellenére folytatják zenei pályájukat. Ők pedig nem más, mint a GODDOG, a zenekar élén iskolánk tanulójával, Kiss Ferenccel.

A zenekar jelenlegi tagjai:

·         Varga Dávid – Basszusgitár

·         Banizs Áron – Dob

·         Kiss Ferenc – Ének, Gitár

Hogy és mikor alakult a zenekar?

-      A zenekar 2010. szeptemberében alakult, de igazából különösebb ok nem volt, csak jött, hogy na, alakítsunk egy bandát! Az egész úgy történt, hogy én már zenéltem, és akkor szóltam egyik haveromnak, hogy csináljunk valamit. Akkor még az eredeti tervek úgy szóltak, hogy egy Rammstein tribute band-et alakítunk, de aztán elvetettük az ötletet, és csak egy "sima" bandát hoztunk létre.

Milyen stílusba sorolnád a zenét, amit játszotok? Vannak-e zenekarok, akiket irányadónak mondanátok? Gondolom, hogyha már így említetted a Rammsteint, akkor ők voltak az egyik mérvadó csapat.

-        Nem, hát igazából elvetettük ezt az ötletet, mert nincs olyan hangunk és felszerelésünk se hozzá, úgyhogy nem tudtuk volna megvalósítani, így hát gondoltuk, hogy csinálunk egy punk-rock zenekart. Igazából irányadó nincs, mindenfélét játszunk a „lájtosabb” punk zenék közül.

Jelenleg milyen zenéket játszotok? Feldolgozások vagy esetleg vannak saját számok?

-       Feldolgozások inkább, de természetesen próbálkozunk sajátokkal is. Eddig egy kész van, meg egy csomó, ami alakulóban. A feldolgozások közül példának most a Whitestripes-t, Red Hot Chili Peppers-t, Subways-t tudnám említeni.

A saját számok terén mi tartalmazza számodra a fő ihlet forrást szövegben és hangzásban?

Nem tudom, mostanság inkább a blues és jazz felé hajlok. Előtte meg, amit elő is adtunk Ki Mit Tud-on, a Zombi támadás, az meg például az Offspring-nek a gitártémájára hajaz.

Eddig, ha volt fellépésetek, milyen élményekkel zárult? Vagy a zenélés folyamán emlékezetes momentumok adódtak-e?

-          Eddig nem sok fellépésünk volt. A Ki Mit Tud meg egy Sufni-s fellépés. Igazából, most jutottunk el oda, hogy nagyjából összeállt a dolog, és ha szereznénk még egy gitárost, akkor elmehetnénk hívásra, mert most már van annyi szám, amivel fel tudnánk lépni. Visszatérve az élményekre: a Sufni-s fellépés egy akusztikus buli volt, akkor csak ketten léptünk fel,  az akkori énekesünk meg én. Viccesre sikeredett, azt meg kell hagyni, főleg, hogy a közönségből majdnem mindenki részeg volt. Aztán jött a már említett iskolai fellépés. Ott egy bronzhelyezést értünk el.

Ez a kérdés a kezdetek kezdetére visszanyúlik:  mikor kezdtél el zenélni? Mi volt az első hangszered? Milyen indíttatások vittek a zenei útra?

-       Igazából én 12 éve zenélek, ebből a kezdetekben 6 évet zongoráztam, és utána jött egy váltás. Így most 6. éve, hogy gitározom. Úgy indult, hogy volt nagybátyámnak egy kis szintetizátora, azon nyomkodtam, ami jött. Aztán elsőben egyik nap, mikor hazaértem, a házban ott volt egy zongora, és mondták a szüleim, hogy ezt nekem vették, ha szeretnék, nekiállhatok zongorázni. A gitár meg úgy alakult, hogy zongoratanár-váltás volt, és az új tanárral nem akartam már folytatni a munkát. Ekkor kérdezték otthon, hogy szeretnék-e másik hangszert; így jött a gitár. Nővéremnek már volt otthon egy elektromos gitárja, de ő egy félév után lerakta, ezért csak porosodott egy évet. Tehát  kézenfekvőnek tűnt ez a hangszer. Bár mikor tanárhoz mentem, akkor ott klasszikus gitáron kellett tanulnom, így az elektromos nem sokat ért. De két év után már azt is kézbe vettem.

Zárásként, milyen tervekkel néztek a jövőbe?

Lényegében egy hobby zenekar vagyunk, persze jó lenne fellépni, de nem tervezzük azt, hogy mi leszünk a Rolling Stones utódja. Zenélgetünk tovább, felhangszereljük rendesen a bandát, és akkor saját próbateremet csinálunk.

Tudtad, hogy ő is zenél?

A mai fiatalok között is nagyon népszerű dolog a zenélés, a bandaalakítás. Iskolánkban több fiatal zenészpalánta él, akik várják a lehetőséget, hogy bizonyítsák képességeiket, tehetségüket. Ebben a sorozatunkban őket szeretnénk számotokra ismertté tenni újságunk segítségével.

Surface Tension

Csiga Balázs- ritmusgitár

Karádi Norbert - szólógitár

Jambrisek Péter - basszusgitár

Laczkovich Máté - dob

Elég mókásan alakult a kezdőszituáció. Midőn megbeszéltük, hogy beugrom egy próbájukra, s nőhöz méltóan el is késtem… Rövid keresés után rábukkantam a próbatermükre, igazából a hangot és a portás utasítását követve. Éppen egy szám kellős közepén állítottam be. (Amit már szerencsére az elejétől hallottam, hisz a hangok kiszűrődtek.) Nem zavartatták magukat, aminek én különösen örültem. A szám végi szokásos bemutatkozás után, csak figyeltem. Ki, mit és hogyan csinál? Egy összeszokott vidám, fiatalos bandát láttam, négy szimpatikus, tettrekész fiatalemberrel. Magával ragadott a lendületük és a játékuk. Egyszerűen lenyűgöztek. A próba után terveztem, hogy megcsinálom az urakkal az interjút, ám a végén baráti traccsparti lett belőle. Nevetgélős, piszkálódós, jó hangulatú. Úgyhogy az interjúra csak pár nappal később került sor facebook chat-en.

Balázs kellőképpen leegyszerűsítette a dolgomat. Kérdezni is alig kell, csak ömlenek belőle a szavak. Az első kérdésem csak a névre vonatkozott.

Balázs: Hűha, a névhez is van külön sztori. Jelenleg a 3. nevünket fogyasztjuk mint Surface Tension.
Én: Elmeséled? Ha akarod, csak tőmondatokban. :)

Balázs: Igazából, mióta zenélek, mindig is bennem volt a "zenei buzgóság", és elhatároztam, hogy Ki mit tud?-ra valamit össze kellene hozni. (Talán, majdnem pontosan egy éve.) Összeszedtem az embereket ismeretségi körömből és ismerősön keresztül. Így indultunk a Ki mit tud?-on, de az alapötlet az volt, hogy egy szám erejéig lesz így a zenekar. Ám a próbák során határoztunk úgy menet közben Mátéval és Norbival, hogy jó ez a közös munka, és ebből még lehetne valami. Így mi már tudtuk, hogy ennek lesz folytatása, de a basszusgitárosunk és az énekesünk azt mondta, hogy ők más körökben folytatják, ezért ők maradnának az eredeti megállapodásnál. A Ki mit tud? napján "Csiga Balázs és csapata" néven indultunk.
Csupán azért lett ez a nevünk, mert mentem nevezni a csapatot, és éppen nem volt semmi nevünk. Gondoltam, minek is lenne, ha nem lesz folytatás….. Úgyhogy Simon Krisztina tanárnő így jegyzett be minket, és értünk el egy ezüst fokozatot a megmérettetésen. Ezután az ismeretségi körből csatlakozott hozzánk Peti basszusozni, és emellett akkoriban a suliból jött hozzánk énekelni egy hölgy is. Egy kósza gondolatom során jött a következő név: Chill Out Sunday. Idén nyár eleje felé viszont meg kellett válnunk az énekesünktől, mert nagyon elütött tőlünk stílusban, és ezt máshogy nem lehetett kiküszöbölni. Nyáron, mint az iskola, mi is szüneteltünk, mert Norbi kint volt Londonban az olimpián, a többiek is mentek mindenfelé, személy szerint én is, így szeptemberben felfrissülve kicsit újítottunk. Lecseréltük a nevet, mert hát lássuk be, nagyon lötyögős hangzása van a Chill Out Sunday-nek, és ilyen névvel még én se tudok elképzelni egy jó kis grunge rock-os zenekart. Ekkor mentek a tanácskozások, és esett a választás a Surface Tension-re.

Én: Értem. :) Nos, a másik kérdésem: zenéltetek már a Ki? Mit? Tud?-on kívül máshol nyilvánosan?

Balázs: Tavaly júniusban keresett meg egy ismerősöm, azzal a kéréssel, hogy énekelnék és gitároznék-e egy nagyobb gyereknapi műsor keretein belül. (Itt, a lakhelyemen.) Köszönettel elutasítottam a felkérését, mert énekhanggal nem büszkélkedhetek. Ám alternatívaként felvetettem, hogy ha már az elképzelés adott, szólok a szólógitárosunknak, és akkori énekesnőnknek is. A végére ez az egész az akusztikus gitárokból és énekhangerőből kinőtte magát mikrofonra és erősítőkre. A felkérést követően gyorsan összedobtunk egy számlistát, amit 1 héten belül el kellett fogadtatnom zenésztársaimmal, és meg kellett tanulnunk. Az eredeti elképzelés szerint 15-16 számról lett volna szó, amiből végül 13 lett. A többibe nem mertünk belevágni, mert nem mertük garantálni, hogy hiba és baki nélkül végig megy a szám. Ám a visszajelzések pozitívak voltak.

Én: Ennyire maximalista, vagy magaddal szemben, hogy a legkisebb negatívum miatt már neki sem állsz valaminek?

Balázs: Eléggé. Ezért nagyon sok dalszövegem végzi a kukában, mert mikor visszaolvasom, valahol kicsit hibádzik a dolog, és hirtelen felindulásból kidobom. Olyan néven, hogy majd lesz ennél jobb is.

Én: Miért nem tartod meg őket legalább az íróasztalfióknak? Hátha más meglát benne valamit? Vagyis, a hibáiból is tanulhat az ember…

Balázs: Tudom, most már próbálom ránevelni magam.

Én: Tényleg, ezt már a legelején meg akartam kérdezni. Volt olyan, hogy akartál lánynak imponálni azzal, hogy már a bemutatkozáskor hozzátetted, zenész vagy?

Balázs: Nem mondhatnám… Mert az, hogy én zenélek, a kezdetektől fogva azért volt, mert magamnak akartam csinálni, és örömömet és kikapcsolódást találtam benne. Nyilván a beszélgetés során, mikor arra került a sor, hogy szabadidőmben mit csinálok, vagy hogy mi a hobbim- akkor kibújt a szög a zsákból, és elmondtam, hogy a rengeteg biciklizés mellett/előtt zenélek. De nem volt olyan, hogy én úgy mentem volna oda bárkihez is ismerkedni, hogy: Hello, szia, képzeld, van egy zenekarom és én vagyok a gitáros...

Én: Származott már valaha előnyöd vagy hátrányod abból, hogy zenélsz? :)

Balázs: Nem tudnék most hirtelen előnyt vagy hátrány mondani, inkább úgy mondanám, hogy megtisztelve éreztem magam, mikor felkértek tavaly a karácsonyi műsorhoz gitározni vagy a már említett gyereknaphoz. Tudom, ezekre más azt mondja, hogy na, ez igen... De, ha az ember ezt csinálja és felkeresik, mert tudják, hogy ilyen téren tevékenykedik és elismernek, és megbíznak, hogy zenélj nekik, akkor az valahol belül egy megtiszteltetésszerű érzést ad az embernek. Persze, nyilván volt olyan, hogy egy lány meglátta a képeket a közösségi portálon és talán ezért egy pozitívabb képet alkotott rólam.

Én: Ha szabad kérdeznem, mik a terveid a jövővel és a zenekaroddal kapcsolatban?

Balázs: Mindenképpen szeretném ezt folytatni és végig járni azt a bizonyos szamárlétrát. Jó, nekem is nyilván valahol dédelgetett álmom, amiért próbálok harcolni, hogy egyszer én a rocksztárok között lehessünk. De közeljövőbe tekintve, tervben van egy koncert számlista felépítése is, amivel fellépésekre mehetnénk. Ezen kívül nemrég álltunk neki az első zenekari szintű saját számnak, aminek hangszerelése nem is olyan sokára végső formát ölt. Szeretném, ha a saját dalokból is összejönne minimum 3-4, hogy egy kisebb bemutatkozó DEMO albumot kiadhassunk.

Megköszöntük az interjút egymásnak, és folytattuk a beszélgetést. Az interjúval párhuzamban még magánbeszélgetéseinkre is volt időnk. Mitagadás, többet nyertem ezzel az interjúval és a széchenyis diákújsággal, mint eleinte hittem volna. Az elmúlt pár hétben, amióta neki álltunk szervezkedni, egy igazi barátot szereztem. A cikk tökéletes példája annak, hogyan kössük össze a kellemeset a hasznossal. 

Marsi Viktória 12. E