Haiti beszámoló

Idén nyáron iskolánkból hatunknak adódott lehetősége Haitire utazni a Baptista Szeretetszolgálat támogatásával. 2 tanár (Szigeti Edit tanárnő, Káplán Krisztina tanárnő) és 4 diák (Beke Viktória, Bozsér Kíra, Luo Barbara, Emesz Sára), így vetettük bele magunkat az ismeretlenbe. 

Az előkészületeket már bőven az utazás előtt megkezdtük. Adományokat gyűjtöttünk, beadattunk minden szükséges védőoltást és az ILEA központban egy kiképzésen is részt vettünk. A nyár folyamán többször is összeültünk, hogy megtervezzük a programokat, ötleteljünk, összerázódjunk.

Az első utunk Budapestre vezetett, ahova iskolalelkészünk, Rostás Péter és a Széchenyi iskolabusza jóvoltából jutottunk fel. A Liszt Ferenc repülőtéren megismertük a csapatunk többi tagját és már indultunk is repülővel Brüsszelbe. Brüsszelből New Yorkba érkeztünk. Itt töltöttünk egy éjszakát és belefért egy rövid városnézés is. Láttuk a híres Times Square-t és sétálgattunk a Central Parkban is.  

Másnap hajnalban indult a gépünk Haiti fővárosába, Port-au-Prince-be. Megérkezésünkkor egy teljesen más világba csöppentünk bele. Kiérve a légkondicionált repülőtérről, és ránk zúdult a fülledt meleg és a zsúfolt embertömeg. A Baptista Szeretetszolgálat ott élő munkatársai fogadtak minket. Haiti-beli szokásokhoz híven bezsúfolódtunk két terepjáróba ahányan csak tudtunk a csomagjainkkal együtt. Nem lógtunk ki a sorból, ez ott bevett módja az utazásnak. Az utcákon romok, félig kész házak és rengeteg szemét van. A négy éve összedőlt épületek maradványait még mindig nem takarították el. Bár a földrengés óta már sokkal jobb a helyzet, lassan, de épül újjá Haiti. A várost egy piachoz tudnám hasonlítani. Folyamatosan árulnak, üzletelnek, csereberélnek valamit. Az utcán élik az életüket, mindennapjaikat. Mindenkinek megvan a maga portékája, mellyel a járdaszegélyen ül és árulja azt, amíg el nem fogy. Megtekinthettük a helyi Deichman és Dm kínálatát. A kínálat szinte ugyanaz, mint nálunk, csak a miliő más.

Már érkezésünk napján meglátogattuk az árvaházat, hogy megismerkedjünk a gyerekekkel. Nagy örömmel fogadtak minket. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Az első 5 perc után már mindegyikőnk foglalatoskodott és játszott a kis árvákkal. A következő napokon több időt töltöttünk ott. Délelőttől kora délutánig foglalkozásokat tartottunk nekik két csapatban. A programok váltakoztak. Készültünk hajtogatással, kirakóssal, színezőkkel, festéssel, gyöngyfűzéssel, karkötő csomózással, gumizással, gyurmázással… Mindegyikben szívesen vettek részt és láthatóan élvezték, főleg, ha segítettünk nekik.

Az itt eltöltött 6 napból más helyeken is jártunk. Náluk a vasárnap az istentisztelet napja, egy egész napos program. Mindenki felveszi a legszebb ruháját, és ellátogat vasárnap a gyülekezetébe. Mi is így tettünk. A szertartások nagyon intenzívek, és hihetetlen milyen átéléssel imádkoznak. Szerintem ez mindannyiunk számára egyedüli élmény volt. Port-au-Prince-en kívül is jártunk. Adományokat vittünk egy gressier-i árvaházba. Az itt élő gyerekek különleges, újrahasznosított gyöngyökből készítenek karkötőket és nyakláncokat, amiket itthon is meg lehet venni és ezzel az árvaházat támogatni. Egész délután velük voltunk, játszottunk és játékokat tanultunk.

Haitit fájó szívvel hagytuk el. Maradni szerettem volna még, mert annyira jól éreztem magamat.

Innen négy és fél órás repülőút vezetett vissza New Yorkba. Mielőtt még hazautaztunk volna, tettünk egy utat Washingtonba. Megnéztük az emlékműveket és a National Air And Space Museum-ba is betértünk. Láttuk a híres Lincoln szobrot és az elnök rezidenciáját, a Fehér Házat.
Másnap hajnalban indult a gépünk New York-ból Frankfurtba, innen pedig vissza Budapestre. Számomra ez egy once-in-a-lifetime élmény volt, hálás vagyok érte. 

Itt láthattok egy rövid, fényképes összeállítást utazásunkról: