1) Mint sűrű éjben lopakodó árnyék
Fodros folyó folynak, és árnyak hangja
Egy percnyi csöndbe csavart gondolattal
Ránk terül most áldva a csillagos ég
Lágyan fegyelmező szűk tekintetét
Tükrükben elsötétíteték, s árnyak
Szeme, bölcs félelmén át nem is látta,
Hogy szégyen foszlányai már kikezdték
Beborította fejemet az ős köd
Szemedben látom összes boldog álmom
Az árnyakban álló lombos fák között
Holdfényben sápadtan állnak a dombok
S bár titkos szerelmünk elvész mint a köd
Lélekkel várom, hogy testem átkarold
2) Lélekkel várom, hogy testem átkarold
Ám felnézve a felhőtelen égre
Mint lepárlóban kúszva, keringőzve
Öszeolvad a valóság és álom
Száll a képzelet és repít magához
És te ott énekelsz szépen szerelmem
Úgy érzem magamat, mint egy koncerten
Szemed mélyen ül s hunyorog, ám ragyog
Áhítozva a gyönyörű ég alatt
Vajon meghallod-e néma vonzásom
Magamhoz karolnálak halkan mostan
Éjjelente a karjaidban alszom
Szabad vagy ám a szívemben itt foglak
Szemed fénye tükrözi hálás arcom
3) Szemed fénye tükrözi hálás arcom
Én hálám zengtem, dalolt néma ajkam
Mert velem voltál mélységben és bajban
A sorsom örökre utamba sodor
Egy kérdőjel hullott a földre akkor
Fagyos kézzel kutattam már odúkban
Feloldanám problémám mint egy zárat
Üldöznék inkább puszta délibábot
Csüggeteg feszülök éjszaka falán
Mesélj nekem, míg szirmot hullajt az éj
Sóhajommá vállsz magányom ablakán
Nem búcsúzom de még te sem intenél
Rozsdás mutató araszolgat lustán
De elmentél már, távol a mindenség
4) De elmentél már, távol a mindenség
Hajnalt vajúdó csontszínű ágyamon
Hajad kibontanám, s fényesen ragyog
Midőn a kéklő éjszakába néznénk
Harcolsz önnön sorsoddal, egyenlőként
Hol rózsaszirmok illata kábított
És simogató lágy szellő csábított
Már Hold is megindul, messzi útra kél
Fekete éjszaka kerül a tájra
Kusza árnyak megőrzik a gyűlöletét
Emlékük fűben arasznyi csonk maradt
Társára borult fa állt csak feketén
Az új tavaszt türelmetlenül várva
Most táncolva hull le a sárga levél
5) Most táncolva hull le a sárga levél
Megtébolyodott óriási szélben
Betöltötted az eget mámor fénnyel
Mely számomra mindig egyre többet ért
Szűkmarkú a most nincs semmi jelenés
Van ami múlttá lett, s van ami kezdet
Mely talán frissebb lesz, üdébb lesz, szebb lesz
Buja friss tavaszi szellőknek ölén
Bevallanám magamtól, de nem teszem
Becsaptalak ígéretemmel nagyon
Belátom már minden egyes vétkemet
Hazudtam azt, hogy egy napon
Én ott leszek szerelmem, ha engeded,
De én mégis elmentem messze távol
6) De én mégis elmentem messze távol
Én, mint ki alva jár varázslat alatt
Szerelme koldusa, nincstelen alak
Levetve hever mi rég elvarázsolt
Gondolatom filmkockaként kóborol
És vágyakozva, egymásba fonódva
Kérlek sorsom maradj, bármily mostoha
Ha marják lelkünket nem szűnő kínok
Eget ostromolt csendes szenvedésem
Míg rájöttem arra, sohase bánom
Csak szeress engem, szentélyemnek éke
Te voltál nekem egyetlen vígaszom
De elillant már, édes üzeneted
Ez az egész csak gyönyörű álom volt
7) Ez az egész csak gyönyörű álom volt
Ellenben számtalan szépséggel ez bír
Ócska esti ébrenlét rút hamuszín
Hiányzik arcod mely rég elvarázsolt
Letört szárnyakkal repülő angyalok
Minden könnycseppjükben a szűntelen kín
Mely minden embert halálba keserít
Berekedt hangom nem olyan mint rég volt
Csak szívem dobog, hogy azzal lássak
Elhagyott lelkem, s testem válik röggé
Ám megbukott angyalok pillantása
Mi minden halálszenvedéssel felér
A lelkemben rejtve régen alszanak
Hová lett a heves tűz és féltés
8) Hová lett a heves tűz és féltés
Mely még rideg szíved mélyén ott lapul
Lelkem a tied nélkül nem boldogul
A hiányod belülről lassan széttép
Gyökeret vert lábbal lesem, jössz-e még
De közös jövőnk sehogysem alakul
Elegem van, hogy rángatsz mint egy bábut
Semmi nem maradt belőled csak egy név
S már közelebb leszek az ürességhez
Fakó valóság legyűrte a vágyat
És a kín mely gyötör a földre teper
Úgy érzem magam mint egy vár romokban
Lassan biztosan elfogy büszkeségem
Mint szerelmem mit régen neked adtam
9) Mint szerelmem mit régen neked adtam
És tudni szeretném milyen ha szeretsz
Szeretve élni és nem feleslegesen
Valakivel lenni s nem a magánnyal
Sok szenvedésbe már belefáradtam
Ami rég kezdődött már befejeztem
Emlékszem arra szép tekintetére
Miért akár bármit feladtam volna
Sajnos ez már nem múlik el teljesen
Fagyos szívben fagyos lelket keresek
Nem értem miért is lett vége ennek
Amíg nem teszed meg nem hisznek neked
Csak banbán néznek le rád és nevetnek
Üres testemmel kullogok a téren
10) Üres testemmel kullogok a téren
Rámvetett szempárok kereszttüzében
Azthiszik vétkem engem megpecsétel
Nem furcsa ez, hiszen gyarló emberek
Magam vagyok, szívem párját keresem
Rossz irányban kutatok, itt nem lelem
Nincs itt de ha itt is volt akkot lehet
Megtalálom ki elvitte szerelmem
Elment tőlem messze távol egymaga
Itt hagyott önmagammal és kínommal
Add Istenem, hogy elmúljon fájdalmam
Nem fog ez olyan könnyen múlni tudtam
Csak Ő vele menne, ha jönne vissza
Egyedül vagyok a puszta árnyakkal
11) Egyedül vagyok a puszta árnyakkal
Belső békém és lelkem mint a kánfor
Eltünt és most hatalmas háború foly
Már társamra lelek a csúf halálban
Mond csak, te mitől félsz mostan madaram,
Zárkózol attól mi van a világon
Magányosan túlgondolod a dolgot
Egyedül mint régen, magány a társad
Akit szeretünk, csak az hiányozhat
Ez a pillanat sose érjen véget
Ölelsz és én meg tartalak karomban
Ne éljünk más elvárásai végett
Mit érnek a későn kimondott szavak
Hallgass meg mindig, de ne higgy el mindent
12) Hallgass meg mindig, de ne higgy el mindent
Mikor a tökéletesség unalmas
Mert túlértékelik nagy báját annak
Mindig lépni kell előre még egyet
És van már amikor mindegy mit teszel
Művészet is a túlélés formája
Alkotni furcsát különöset, de a
Magyarázat megöli művészetet
Egy temetőben is sok az életkedv
Miért van, hogy hulló könnyeket tagadsz
Szavad mit sem ér csak puszta igéret
Elalvás elött utolsó gondolat
Hálás vagyok annak ki megnevettet
Csak te vagy ki hibákkal is hibátlan
13) Csak te vagy ki hibákkal is hibátlan
Most szeretném fogni mindkét kezedet
Hogy velem legyél minden egyes percben
Rád gondolok minden kimondott szóban
Élet szempillantás alatt elillan
Nem éri meg ócskaságokon elcseszned
Inkább élvezd amíg lehet, ébredj fel
Most mire vársz még? Haladj hát az árral
Köszönd meg, hogy tudod milyen jól élni
Nem pedig len nap mint nap reszketésben
Rossz napok lesznek, nem kell belehalni
Köszönd hát meg szépen az égieknek
Nem kell annyi rossz dolgot tapasztalni
Éld hát életed csendben békességben
14) Éld hát életed csendben békességben
Amíg arcod nem lesz sápadt és fáradt
Nem tart semmi örökké mint álmunkban
Mostot el kell kapni, ne maradj benne
Túl sok könny borítja az embereket
Élet soha nem lessz patyolat tiszta
Elhagyottnak fogod érezni magad
Szomorú, bús, régi emlékek végett
És néha ezek elnyomják a lelket
Ám tovább kell lépni hiszen van remény
Mutasd meg magadnak, hogy sikerülhet
Mindig légy pozitív és élj könnyedén
És lásd a rossz dolog azonnal elmegy
Mint sűrű éjben lopakodó árnyék
15) Mint sűrű éjben lopakodó árnyék
Lélekkel várom, hogy testem átkarold
Szemed fénye tükrözi hálás arcom
De elmentél már, távol a mindenség
Most táncolva hull le a sárga levél
De én mégis elmentem messze távol
Ez az egész csak gyönyörű álom volt
Hová lett a heves tűz és a féltés
Mint szerelmem mit régen neked adtam
Üres testemmel kullogok a téren
Egyedül vagyok a puszta árnyakkal
Hallgass meg mindig, de ne higgy el mindent
Csak te vagy ki hibákkal is hibátlan
Éld hát életed csendben békességben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése