Alkotói pályázatok

A Széchenyi napokon Alkotói pályázat kiírására került sor. A beküldött pályaművek közül a következő tanulók munkáit értékelte a zsűri a legszínvonalasabbnak:

Vizuális kategória: 1. helyezett: Szlávik Titanilla 10.B
Vers kategória: 1. helyezett: Békefi Nikolett 10.B
Próza kategória: 1. helyezett: Huszár Fanni 10.B
A díjazott művek:
Szlávik Titanilla alkotása:

Békefi Nikolett: Gondolkozok…

Sose tűnődtem azon, hogy
szeretsz-e, vagy csak játszol?
Mégis érzem, hogy ez téveszmésnek látszó.
Feszengek, majd írok,
s valahogy megnyugszok.
Tépem a sorokat, vagy a lapot?
Nem is értem miért gondolkozok.
Becsukom a szemem és gondolatok ezrei cikáznak fel s alá,
s közben megálmodom.
Milyen is lenne ha..?
Vajon milyen is lenne, ha tényleg szeretne?
Vagy csak egy elismerő vallomás?
Mi ez tán egy sorscsapás?
Belegondolok s felkavarodok.
Mitévő legyek én holmi halandó?
Aki netán kicsit borzasztó…
Gondolkozok…
Gondolkozok, vajon tényleg szeretlek-e
vagy csak áhítás?
Vagy netán tényleg ez a sorscsapás?
Sétálok az utcán, merengve, szédülve, s rád gondolok.
Kérdeném, hogy minek?
De vajon hogyan és kinek?
Te vagy a támaszom,
te vagy a végzetem
és mégis érzem, hogy belül szétesem.

Huszár Fanni: TŰZZEL KERESZTEZVE (részlet)

25 évvel ezelőtt

 Whismae átlagos nap előtt állt, csak egy újabb napot töltött a sárkány alakváltók egyetlen iskolájában, ahol nem a szokványos dolgokat tanították meg nekik. Ugyanis az alakváltók iskolája teljesen más volt, mint az emberek iskolája. Matek helyett itt Repülést oktattak a legkisebbeknek, történelem sem volt – habár ahhoz nagyon hasonló volt a Sárkány mítoszok tanóra a középsősöknek –, a végzősök viszont egyszerre tanulták mind a kettőt, plusz a legfontosabbat a 3 tantárgy közül: az Életvitelt és a szabályokat. A 16. születésnapjukon pontban éjfélkor történt meg az első alakváltásuk, másnap pedig már mentek is iskolába. A születésnapjaikon újabb évet kezdtek meg. Whismae középsős volt, és bár szeretett iskolába járni, az aznapi 6 óra folyamatos sárkány mítoszok óra kiborította. A 17 éves fiú egyfolytában csak a repülésre tudott gondolni, viszont amíg a végzős évüket nem járták, csak egyetlen szabályt tudott fejből minden tini: éjfél előtt tilos repülni. Előző héten pont egy olyan mítoszt tanultak, ami már legalább 50 éve történt. Egy végzős lány alakváltó nem vette komolyan az éjfél előtti repülés megtiltását, és iskola helyett egyik nap felrepült. Nem repült magasra, mert tudta, hogy azzal veszélybe sodorná magukat, és ő azt nem akarta, csupán szórakozni volt kedve. Szórakozásának hamar véget vetett a riadó kürt, ami elvileg úgy visított, mint még soha azelőtt. A lány megijedt a sok alakváltó látványától maga alatt, főleg mikor észrevette szüleit. Az ügyet alaposan kivizsgálták, és szülei tiltakozására ellenére is száműzték a lányt. Száműzése előtt levágták szárnyait, hogy soha többé ne tudjon repülni, ha esetleg el is tudna jutni az emberek világába. Az ilyen történetek a fiú szerint viszont soha nem történtek meg, csak azért tanították őket egy teljes évig, hogy elriasszák a tiniket az ilyen szabálysértésektől. Múlt hét óta viszont csak erre a lányra tudott gondolni, és arra, hogy neki is ki kell próbálnia a nappali repülést. Az éjféli repülések magassága korlátozva volt, pedig elkülönített helyen éltek, messze minden emberi élettől, de óvatosnak kellett maradniuk. Whis fantáziáját viszont annyira piszkálta a nappal való repülés. Ugyan éjjel is láttak, a képességük miatt, de azt nem lehetett összehasonlítani a nappal szépségével. A tanár éppen valami Sárkánykirály történetéről mesélt, amikor Whis eldöntötte: holnap reggel repülni fog. Szombaton az egész közösség 12 óráig alszik, tehát ha felkel 9 órakor, észrevétlenül tud repülni egy kicsit, és vissza is tud érni a házba, mielőtt szülei észrevennék. Nem tudta, hogy a lány legendája igaz-e, de úgy gondolta, ha igaz is, akkor a lány nem tervezhette meg a dolgot olyan pontosan, mint Ő most. Este izgatottan feküdt le aludni, majd mikor a szülei felkeltették az éjjeli repülésre, hamar kiugrott az ágyból. Az éjjellátó szeme azonnal aktiválódott, és minden alakváltó egyszerre szállt fel. Whis még izgatottabb volt, mint valaha. Tudta, hogy hamarosan már nem csak éjjellátó szemének segítségével repülhet, és ez felvillanyozta. A repülés végén mindenki visszavonult a házába, és jó éjszakát kívántak egymásnak. Hamar eljött a 9 óra, Whis átöltözött majd óvatosan kilopózott a házból. Kinézett a kulcslyukon, és mivel látta, hogy senki nincs az utcán, kimerészkedett. A tér közepére állt, behunyta a szemét, koncentrálni kezdett és a következő pillanatban már az égben találta magát. Az éjjeli repüléseknél fel sem tűnt neki, hogy milyen nagyon fúj a szél, és hogy az mennyire dobálja a szárnyát. Egyik oldalról a másikra fújta a szél, végül már csak dülöngélt. Kezdte elveszteni az irányítást, ezért megpróbált visszaváltozni, lehunyta a szemét. Az utolsó pillanatban viszont embereket vett észre. Fogalma sem volt mit keresnek itt, de tudta, hogy nem vehetik észre ezért még gyorsabban próbált visszaváltozni. Leesett a fölre, a tér közepére, oda, ahonnan felszállt. Gyorsan összeszedte magát és befutott a házukba. Ott viszont szülei már várták. Whis meglepődött, és nagyon megijedt. A szülei kérdően álltak előtte, Ő pedig ijedten hadarni kezdett.

- Emberek. – nyögte,- emberek jönnek a tér felé. – Szülei összezavarodottan álltak előtte, nem tudták miről beszél gyerekük, és mivel Whis látta összezavarodott tekintetük, folytatta. – Én… felrepültem. Most, az előbb. A szél viszont nagyon csapkodott, így próbáltam visszaváltozni, de aztán embereket láttam. – Anyja összeroskadt egy széken, apja pedig közelebb lépett hozzá és megpofozta, majd vállánál megszorította a fiút, és a következőket mondta neki:
- Biztos vagy ebben? – Whis arca égett a pofontól, de bólogatott, az apja pedig elengedte a fiú vállát, majd ránézett az anyjára. – Szólnunk kell Saphirának. – Az anyja szemében még nagyobb rémület ült ki, de bólintott. Ránézett fiára, elmosolyodott, de közben könnycseppek gördültek végig arcán. Ajka szavakat próbált formázni, végül csak ezt tudta mondani:

- Whismae, te maradj itt, mi majd elmegyünk a vezetőhöz. -  Megpuszilta fia homlokát, majd elmotyogta bíztatásként, inkább magának, mint fiának a következő szavakat: nem lesz semmi baj, téged nem fognak száműzni, teszek róla. Majd elmentek. Whismae rettegett, hogy mi fog történni vele, vagy a szüleivel, ha száműzik. Csak erre tudott gondolni, a közeledő emberekről szinte teljesen elfeledkezett. Mindaddig, amíg nem hallott egy nagy puffanást, sikítást, majd újabb puffanást. Whismae kirohant a házukból, és amit a következő pillanatokban látott azt nem tudta feldolgozni. Szülei a földön voltak, körülöttük vértócsa volt, mellettük pedig ott álltak a tettesek vigyorral a képükön.  Szinte mindenki kiözönlött a térre, a kisgyerekek bebújtak szüleik mögé, ők pedig harcra készen álltak előttük, hogy megvédhessék őket szükség esetén. Azonban a 17 éves fiúra senki nem gondolt. Őt már nem volt ki megvédje. A szülei halottak voltak.

- Na, kér még valaki? – Lóbálta meg puskáját az egyik. A másiknál íj volt, a nyíl pedig már be volt készítve a helyére. Whis erőt vett magán, és előre lépett. Az elkövetők képén alattomos vigyor jelent meg, az íjas pedig célpontba vette a fiút. Azonban mielőtt Whis kinyithatta volna a száját, Saphire elé lépett. Megacélozott tekintettel, és dühösen nézett a gyilkosokra.

- Mit akarnak? Talán élelmet? Pénzzel nem tudunk szolgálni, az nekünk sincsen. – Whis szeretett volna Saphire mellé lépni és tombolni, de a félelem kezdett úrrá lenni rajta, hirtelen lett minden egyszerre üres, és kiszállt belőle minden életkedv. Végül úgy döntött megvárja a tettesek válaszát, majd kérdőre vonja őket. Azonban a gyilkosok felnevettek, az íjas pedig továbbra sem tévesztette el célpontját. Whisnek elege lett. Kilépett Saphire mellé és beszélni kezdett.

- Miért ölték meg a szüleimet? – Hangja erős volt, de közel sem annyira, mint gondolta. Újra nevetni kezdtek. – Kérdeztem valamit! Miért ölték meg a szüleimet? – Whis szinte már üvöltött, a gyilkosok pedig csak egyre jobban nevettek. Végül az egyik, - az, amelyiknél a puska volt- intett egyet a mellette állónak, az pedig kilőtte a nyilat. Saphire viszont elé ugrott, és egy pillantás alatt átváltozott. Saphire soha nem járt el az éjféli repülésekre. Az a hír járta, hogy azért, mert sárkányként akkora, mint legalább 5 elefánt egymás mellett, a magassága pedig mérhetetlen volt. A pletyka igaznak bizonyult, ugyanis a nyíl nagysága eltörpült Saphire mellett. A gyilkosok nem futamodtak meg, még akkor sem, mikor Saphire tüzet okádva bezárta őket. Ezután helikopter jelent meg az égen, több 100 emberrel. Voltak, akik kötelet eresztettek a földre, és úgy csúsztak le rajta, míg mások fent maradtak a helikopteren, ahonnan kötélcsapdákat dobtak le az akkor még ember testben lévő alakváltókra. Miután felfogták, hogy mi történik mindenki kezdett átváltozni. Leégették magukról a kötelet, és a földön közeledőket visszatámadták. Saphire felszállt a helikopterhez és elégette azt, de a következő hullámokra már senki nem számított. Egyre többen lettek, és egyre több alakváltó sebesült meg súlyosan. Whis tudta, hogy csak úgy bosszulhatja meg szülei halálát, ha felváltva segíteti az elesett alakváltókat, és veri vissza a feléjük közeledő erőket. A megsebesült alakváltók visszaváltoztak, Whis pedig a hátán minél messzebb próbált velük elrepülni, oda, ahol biztonságban lehettek. Nem volt egyszerű dolga, ugyanis egyszerre csak maximum 20 embert bírt el, ráadásul olyan nagyon messze sem vihette őket, mert akkor túl közel érnek az emberekhez, és meglátják őket. Végül talált egy helyet, ahol biztonságban lehettek, egy szobor alatti résben. Rengeteg barátját és szomszédjukat mentette meg, viszont amikor már visszafelé repült, eltalálták az egyik szárnyát, majd a másikat is. Becsapódott a földbe, és a 17 éves fiú soha nem kelt fel többé. A támadók végül elpusztították az alakváltókat, ám megfeledkeztek a sebesültekről. A szerencsésebbek túlélték, de nagyon sokan közülük belehaltak sérüléseikbe. A túlélők együtt maradtak, amíg meg nem gyógyultak teljesen és segítették egymást, majd amint mindegyikük teljesen meggyógyult, biztonságuk érdekében eldöntötték, hogy külön válnak, az ember világba költöznek, és soha nem találkoznak többet.