Interjú Izsák Mónika tanárnővel

Márciusban iskolánk tantestülete egy új pedagógussal bővült: Izsák Mónika magyar–történelem szakos tanárnő személyében. Bár sokan már ismerhetik őt az órákról, most egy interjú segítségével még többet megtudhatunk róla.

1.  Mesélne egy kicsit magáról?

Sokféle dologban próbáltam ki magam életem során, de közös mindegyikben, hogy mindig az oktatás területén, a tudás bővítése, közvetítése érdekében dolgoztam. Egy tolna megyei kisvárosban érettségiztem, aztán a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanultam magyart, történelmet és néprajzot. Akkor még néprajzkutató szerettem volna lenni, - a szibériai kis finnugor népek története, társadalma, folklórja és hitrendszere volt a kutatási témám, - de ez a vágyam egzisztenciális okokból nem valósulhatott meg. Magyarból szereztem tanári diplomát, és még az egyetemi éveim alatt dolgozni kezdtem szolgáltatási területen. Hosszú ideig dolgoztam marketingesként, szolgáltatás- és oktatásszervezőként a PTE-n. A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökségen és az Igazságügyi Minisztériumban Európai Uniós projektekben vettem részt szakértőként, és több mint húsz éve dolgozom trénerként is. Szeretek „ezer dolgot” csinálni egyszerre, akkor érzem, hogy igazán élek. Most a tanítás mellett tanulásmódszertani és pályaorientációs tanácsadóként dolgozom, egy civil szervezet elnökeként aktív civil életet élek, az Ördögkatlan Fesztiválon egy állandó helyszínnek, a Bölcsész Udvarnak vagyok a programgazdája. Szabadidőmben kertészkedek, túrázom a családommal, egy amatőr színjátszó csoportba járok és az Amnesty Internatiolnal-nél önkénteskedem. Két gyermekem van, hátrányos helyzetűek, mindkét szülőjük tanár. 😊

2.   Miért választotta a tanári pályát?

Gyerekkoromtól tanár szerettem volna lenni, de csak két éve dolgozom középiskolai tanárként, előtte az egyetemen tanítottam, de csak óraadóként. Azért váltottam, mert a számos dolog közül, amit eddig csináltam, a tanításnak látom legtöbb értelmét. Azt mondják a digitális világban már minden tudás hozzáférhető, de ez nem így van, az ismereteket tudni kell rendszerezni, átlátni, struktúrába illeszteni, ez a tudás pedig csak tanulás útján sajátítható el. Nekem a tanulás tanítása a legnagyobb kihívás a tanári pályán, azért lettem tanár, hogy ezen a területen napról napra fejlődjek és mások számára is közvetíthessem a gondolkodás és a tudás örömét.

3.  Milyen okból döntött úgy, hogy nálunk kezd tanítani?

A váltásnak elsősorban praktikus okai voltak, eddig vidéken tanítottam, de kényelmi okokból szerettem volna egy pécsi iskolában tanítani. A másik ok, hogy előző iskolámban nem tudtam történelmet tanítani, mert a szakképzésben csak a 9. évfolyamban van történelemoktatás, ezért olyan iskolát kerestem, ahol nagyobb óraszámban taníthatok történelmet, ez a Széchenyiben megvalósulhatott.

    4. Milyenek az első benyomásai az iskoláról és a diákokról?

Egy hétfői napon kezdtem el a Széchenyiben tanítani és azon a héten szerdán már otthon éreztem magam. Nagyon szeretem, hogy lehet veletek beszélgetni, együtt gondolkodni. Minden nap kíváncsian jövök be tanítani, azt várva, hogy aznap milyen élménnyel leszek gazdagabb általatok.

    5. Mit szeret a töriben, magyarban? Hogyhogy ilyen szakos tanár lett?

A gondolkodni tanítást és a kultúraközvetítést, ezért vagyok tanár, a választott tárgyaim csak eszközök e célok eléréséhez. Mindig szerettem tanulni, a magyar és a töri mellett nagy kedvencem volt a matek, a fizika, a biológia és a földrajz. Magyarból és történelemből két kiemelkedően jó tanár tanított középiskolában, így visszanézve talán azt is mondhatom, hogy a tanáraim miatt választottam ezt a két szakot.

    6. Van kedvenc történelmi korszaka vagy témája?

A XX. század és a jelenkor, aminek megértése nem lehetséges a történelem átfogó ismerete nélkül, vagyis minden korszakot egyformán fontosnak tartok. Történelmet nem azért tanulunk, mert érettségizni kell belőle, hanem azért, hogy gondolkodó emberekként felelős tagjai legyünk a társadalomnak. Lehet, hogy a diákoknak néha „ketté áll már a fülük” a „Gondoljuk végig …” kezdetű mondataimtól, de fontosnak tartom az összefüggések, az ok-okozatok és a folyamatok megláttatását, ennek megmutatására pedig minden korszak alkalmas.

    7. Kedvenc írója vagy műve?

17 évesen olvastam Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét, nagy hatással volt rám egy akkori színházi előadás, ahol Alföldi Róbert játszotta Raszkolnyikovot, Murányi Tünde pedig Szonyát, másnap leültem és addig nem álltam fel, amíg végig nem olvastam a regényt. Életem egyik legkatartikusabb olvasói élménye volt. Persze azóta sok alkotás és szerző gyarapította a kedvenc művek listáját. Szívesen olvasok kortárs magyar irodalmat, nagy kedvencem Háy János, szeretem Tóth Krisztina vagy Krusovszky Dénes írásait, de nagyon hosszú lenne a sor, ha korrekt választ akarnék adni erre a kérdésre.

    8. Milyen órát tart a legszívesebben?

Nagyon szeretem azokat az órákat, ahol a diákok tanítanak. Húsz éve dolgozom trénerként, azért vagyok a tréning módszer elkötelezett híve, mert ebben a képzési formában mindenki a saját készültségi szintjének megfelelően gyűjthet ismereteket. Egy tréningen szerzett tapasztalati tudás sokáig dolgozik a résztvevőkben és nem csak tárgyi ismereteiket bővíti, hanem a személyiségfejlődésükhöz is hozzájárul. Persze házat építeni csak téglákból lehet, a tárgyi tudás gyűjtése is nagyon fontos. Véleményem szerint a különböző oktatási módszerek arányos ötvözése teszi hatékonnyá az oktatást. Ez a jelenlegi oktatási rendszerben nehezen megvalósítható, de a kötelező keretek között mindig módunkban áll  saját prioritásokat felállítani.

    9. Mit üzenne a diákoknak jó tanácsként?

Egy kortárs pécsi költő, Halmai Tamás versét hívom segítségül, aki nálam sokkal szebben fogalmazza meg az üzenetemet. Teljes életet úgy élhetünk, ha mindannyian e szerint cselekszünk, ez a jótanácsom minden ember számára.

Halmai Tamás: Feladat

Hozzátenni a világhoz csak egyet,

egy almafát, egy könyvet, egy fiút

vagy lányt vagy többet vagy egy tiszta udvart,

egy szonátát, egy szonettet, egy zsemlét,

egy kézszorítást, ajándék mosolyt,

csak egyet mindig, csak egyetleneggyel

gyarapítani a kifoszthatatlant.