Hétfői hirdetés

Lehetőség van még  szalagavató meghívók vásárlására. Hatéves korig a belépés ingyenes! Aki tud a szalagavató tombolasorsolásához felajánlásokat tenni, az a titkárságra vigye a csomagot!

Tudtad, hogy ő is zenél? 2.

GODDOG

A „Tudtad, hogy ő is zenél?” tovább folytatódik és iskolánk életéből újabb zenész palánta kerül terítékre. Bevezetésnek talán annyit mondhatnék, hogy jómagam a zenekarral tavaly a Ki Mit Tud?-on ismerkedtem meg, ahol egy saját szerzeménnyel, ha jól emlékszem a Zombi támadás című dallal álltak ki a pódium elé. A zenekar azóta jócskán csonkult a taglétszámot illetően, de ennek ellenére folytatják zenei pályájukat. Ők pedig nem más, mint a GODDOG, a zenekar élén iskolánk tanulójával, Kiss Ferenccel.

A zenekar jelenlegi tagjai:

·         Varga Dávid – Basszusgitár

·         Banizs Áron – Dob

·         Kiss Ferenc – Ének, Gitár

Hogy és mikor alakult a zenekar?

-      A zenekar 2010. szeptemberében alakult, de igazából különösebb ok nem volt, csak jött, hogy na, alakítsunk egy bandát! Az egész úgy történt, hogy én már zenéltem, és akkor szóltam egyik haveromnak, hogy csináljunk valamit. Akkor még az eredeti tervek úgy szóltak, hogy egy Rammstein tribute band-et alakítunk, de aztán elvetettük az ötletet, és csak egy "sima" bandát hoztunk létre.

Milyen stílusba sorolnád a zenét, amit játszotok? Vannak-e zenekarok, akiket irányadónak mondanátok? Gondolom, hogyha már így említetted a Rammsteint, akkor ők voltak az egyik mérvadó csapat.

-        Nem, hát igazából elvetettük ezt az ötletet, mert nincs olyan hangunk és felszerelésünk se hozzá, úgyhogy nem tudtuk volna megvalósítani, így hát gondoltuk, hogy csinálunk egy punk-rock zenekart. Igazából irányadó nincs, mindenfélét játszunk a „lájtosabb” punk zenék közül.

Jelenleg milyen zenéket játszotok? Feldolgozások vagy esetleg vannak saját számok?

-       Feldolgozások inkább, de természetesen próbálkozunk sajátokkal is. Eddig egy kész van, meg egy csomó, ami alakulóban. A feldolgozások közül példának most a Whitestripes-t, Red Hot Chili Peppers-t, Subways-t tudnám említeni.

A saját számok terén mi tartalmazza számodra a fő ihlet forrást szövegben és hangzásban?

Nem tudom, mostanság inkább a blues és jazz felé hajlok. Előtte meg, amit elő is adtunk Ki Mit Tud-on, a Zombi támadás, az meg például az Offspring-nek a gitártémájára hajaz.

Eddig, ha volt fellépésetek, milyen élményekkel zárult? Vagy a zenélés folyamán emlékezetes momentumok adódtak-e?

-          Eddig nem sok fellépésünk volt. A Ki Mit Tud meg egy Sufni-s fellépés. Igazából, most jutottunk el oda, hogy nagyjából összeállt a dolog, és ha szereznénk még egy gitárost, akkor elmehetnénk hívásra, mert most már van annyi szám, amivel fel tudnánk lépni. Visszatérve az élményekre: a Sufni-s fellépés egy akusztikus buli volt, akkor csak ketten léptünk fel,  az akkori énekesünk meg én. Viccesre sikeredett, azt meg kell hagyni, főleg, hogy a közönségből majdnem mindenki részeg volt. Aztán jött a már említett iskolai fellépés. Ott egy bronzhelyezést értünk el.

Ez a kérdés a kezdetek kezdetére visszanyúlik:  mikor kezdtél el zenélni? Mi volt az első hangszered? Milyen indíttatások vittek a zenei útra?

-       Igazából én 12 éve zenélek, ebből a kezdetekben 6 évet zongoráztam, és utána jött egy váltás. Így most 6. éve, hogy gitározom. Úgy indult, hogy volt nagybátyámnak egy kis szintetizátora, azon nyomkodtam, ami jött. Aztán elsőben egyik nap, mikor hazaértem, a házban ott volt egy zongora, és mondták a szüleim, hogy ezt nekem vették, ha szeretnék, nekiállhatok zongorázni. A gitár meg úgy alakult, hogy zongoratanár-váltás volt, és az új tanárral nem akartam már folytatni a munkát. Ekkor kérdezték otthon, hogy szeretnék-e másik hangszert; így jött a gitár. Nővéremnek már volt otthon egy elektromos gitárja, de ő egy félév után lerakta, ezért csak porosodott egy évet. Tehát  kézenfekvőnek tűnt ez a hangszer. Bár mikor tanárhoz mentem, akkor ott klasszikus gitáron kellett tanulnom, így az elektromos nem sokat ért. De két év után már azt is kézbe vettem.

Zárásként, milyen tervekkel néztek a jövőbe?

Lényegében egy hobby zenekar vagyunk, persze jó lenne fellépni, de nem tervezzük azt, hogy mi leszünk a Rolling Stones utódja. Zenélgetünk tovább, felhangszereljük rendesen a bandát, és akkor saját próbateremet csinálunk.

Tehetségkutatás!

Sziasztok!

Olyan diákok jelentkezését várjuk, akik tehetségesnek érzik magukat, vagy kiemelkedően teljesítenek valamiben, és ezt szívesen bemutatnák az iskola többi tanulójának. Akár egy interjú kereteiben beszélhetnek  tevékenységükről, vagy ha a bátor jelentkezők száma elegendő, akkor kisebb előadások formájában kapnának lehetőséget a bemutatkozásra. (Egy-egy nap nagyszünetében, jó idő esetén esetleg az udvaron lévő színpadon). Legyen az tánc, zene vagy akár egy stand up comedy műsor, mindenkinek személye válogatja, ki miben szeretné bizonyítani tehetségét!

Jelentkezni Csiga Balázsnál (14.A) tudtok, akit az iskolában vagy a facebookon is elérhettek.(facbook.com/csigabalazs)

Várunk mindenkit! Csak bátran... ;)

Ismered a sulidat? 3.

Karácsony 2. napján, a sok sütitől, rokonoktól eltelve, egy kicsit térjünk vissza a sulihoz. Emlékszel még rá, ugye?
Most egy nagyon könnyű feladványt kaptok. Hol található az iskolában az, amit a lenti kép ábrázol? Az első helyesen válaszoló jutalmat kap! (A válaszokat ide írhatjátok, megjegyzésként.)

Mikulás járt nálunk

Nagy örömünkre szolgált, hogy Mikulás-kvízünk igen népszerűnek bizonyult. Sok osztályból sokan (171 tanuló) töltötték ki. A végső eredményt körültekintően és az osztálylétszámokhoz arányítva számoltuk ki. Így alakult ki a következő eredmény:

1. helyezett: 9.B osztály (62%)

2. helyezett: 10.C osztály (60%)

3. helyezett: 10.D osztály (59%)   

Mikulásunk ezért a 9.B osztály lepte meg tegnap egy hatalmas csomaggal. 

Őszi színek - Eredményhirdetés

Kedves Diákok!

Nagy örömmel jelentjük, hogy megszületett az első fotópályázatunk eredménye!!

Az Őszi színek című pályázat két győztese Simon Réka 9.C osztályos és Szigeti Roland 9.B osztályos tanulók. A 4-es számú képpel Roland a közönségdíjat nyerte el, Réka pedig a 6-es számú fotóval a szakmai zsűri elismerését vívta ki. Gratulálunk a győzteseknek! 

A következő pályázatokra is várjuk képeiteket. A decemberi pályázatunk témája: Szeretet. A képeket december 15-ig várjuk, pendrive-on hozzátok be Sasvári Andrea tanárnőnek.

Gia Marie Carangi

Pincérnőből modell, modellből drogfüggő, drogfüggőből halálos beteg. Gyerek volt még, szülei mégis elengedték a kezét. Vajon hibáztak? Vajon ő tudta, hogy mit csinál?

Gia Marie Carangi 1960. január 29-én született Philadelphiában. Nehéz gyermekkora volt. Anyja soha nem volt otthon, minden estét más férfiakkal töltötte. Apja ivott és verte feleségét. 

Amikor Gia nyolcéves volt, anyja elhagyta családját egy másik férfi miatt. 17 évesen már apja éttermében dolgozott mint pincérnő. Igen vad és feltűnő külsejének köszönhetően feltűnt egy férfinak aki arra kérte, hogy hadd csináljon róla egy képsorozatot. 

 Carangi képei a philadelphiai újságokban jelentek meg elsőként. De Philadelphia még nem volt erre felkészülve. Akkoriban ő sok volt oda. De New York! New York vágyott az igazi húsra. Így odaköltözött, ahol kapott az alkalmon és gyorsan elindította a karrierjét. Minden modellnek csak egy alkalma van, egyetlen egy, ami megteremti. Giának sikerült ezt az alkalmat magához ragadnia. Több divatfotósnak is ő lett a kedvenc modellje, mint  például Francesco Scavullonak, Arthur Elgortnak, Richard Avedonnak, vagy Chris von Wangenheimnek.

1978 végére Gia Carangi elismert modellé vált. Legtöbb interjújában azt nyilatkozta: „Nagyon hamar közismert emberekkel kezdtem együtt dolgozni. Én nem készültem modellnek. Én csak úgy az lettem." 

Carangi rendszeres látogatója volt a Studio 54 és a Mudd Club nevű szórakozóhelyeknek. Általában kokaint használt a klubokban, később pedig nagyon komoly heroin-függővé vált. Lehet hibáztatni ezért? Fiatal lány egyedül a nagy városban. Lehet, hogy azt sem tudta mit csinál, csak csinálta, mert a többi is ezt az életet élte. 

Wangenheimnak az az ötlete támadt, hogy Gia és a sminkese, Sandy Linter pózoljanak meztelenül egy drótkerítésnél. A képek fantasztikusan sikerültek, Gia pedig belehabarodott Sandybe, akihez egyébként jó barátság fűzte. A fotózás után virágokat küldözgetett neki, de soha nem lettek egy szerelmes pár. Ennek oka többek közt Sandy heteroszexualitása, valamint Gia egyre erősödő kábítószer-függősége volt.

 1980. március 1-jén Gia ügynöke, jó barátja és lelki támasza, Wilhelmina Cooper tüdőrákban meghalt. Az eset annyira megviselte a lányt, hogy az addigi hobbi- és partidroghasználata átcsapott súlyos kábítószer-fogyasztásba és függőségbe, ez pedig hisztérikus viselkedési szokásokat alakított ki nála. Később vagy egyáltalán nem jelent meg a fotózásokon, vagy egyszerűen csak kisétált, hogy rágyújtson és nem ment vissza többet. Gia többször is próbálkozott azzal, hogy megszabaduljon függőségétől, rehabilitációs klinikákra feküdt be, de sajnos nem tudott leszámolni a kábítószerrel és megállíthatatlanul haladt a végzete felé.

 A Vogue magazin 1980. november havi számának fotózásán tűszúrásnyomokkal a karján jelent meg, amelyeket még retusálással sem tudtak eltüntetni. Problémái miatt már senki nem akart vele dolgozni, rajongói utoljára 1982-ben a Cosmopolitan magazinban csodálhatták meg. A drogok kiszámíthatatlanná és agresszívvá tették, a fotózásokon gyakran elaludt, kisétált a stúdióból vagy dührohamot kapott. 22 évesen AIDS-et diagnosztizáltak nála. Akkoriban szinte semmit nem tudtak erről a betegségről. Abban viszont biztosak voltak, hogy a betegséget egy fertőzött tű okozta.

Anyja, amikor meglátta lánya képeit az újságokban, egyből felvette vele a kapcsolatot, és betegsége alatt is mindvégig mellette állt. 1986-ban 26 évesen meghalt. A temetésén a divatvilág emberei közül senki sem jelent meg.
Gia különleges tehetség volt, a nevét mindenki ismerte. A fotósok megszagolták, megrágták, majd kiköpték, mint egy darab rosszul elkészített húst. Nem gondolom, hogy ami történt, arra azt lehet mondani, hogy az ő hibája lenne, mert mindenki tudja a drogok következményeit. Azok más idők voltak. A tanár az iskolában nem tartott erről külön órát, nem volt internet vagy TV, ahol a fiatalokat óva intették volna ezektől a káros szerektől. Ő csak sodródott az árral. 

Sokak számára példakép lehet abból a szempontból, hogy ő csak egy átlagos lány volt, mint mi oly sokan, mégis sikerült feljutnia a csúcsra. És lehet sokak számára ellenpélda is, hogy sokszor nem éri meg csak a hírnévért tönkretenni az életünket!