2023. november 14., kedd

9. osztályosok vers-és prózamondó versenye

November 9-én, a Hálaadás napján néhány ügyes vállalkozó a 9. osztályosok közül megmérettette magát vers-és prózamondásban. A következő eredmény született ezen az eseményen:


1. helyezett lett: Schneider Barna 9. B 


2. helyezett lett: Simon Emese  9. B


 

3. helyezett lett: Balatinác István 9. C 



Gratulálunk nekik!

A kulturális esemény apropóján megjelentetnénk itt két alkotást is, melyet diáktársaink írtak. Az első az Állatvédelmi Témahét pályázatára készült, a másik csak úgy "kedvtelésből". És folyamatosan várjuk mások szárnybontogatását is bármilyen irodalmi vagy fotó műfajban.

Ártemisznek

Egy pillanat, mint száz

S te csak is engem látsz.

Szorosan kapaszkodtál belém

S nagy szemekkel néztél felém.

Nyugodtan, félelemmel ültél kezemben

Karmaidat belém vésve, szorosan tartottál ölelésedben.

Féltél, hogy leteszlek, s elhagylak

S a ketrecbe azonnal visszadoblak,

De nem így történt ez hajdan

Hiszen veled együtt az autóba pattantam.

Életem, sőt inkább életünk ezek után megváltozott

Meleget, s örömöt hoztál a lelkemre, mely már régóta fázott.

Eleinte féltél, mégis kapcsolódtunk

Első pillantásra egymásba botlottunk.

Féltelek, őrizlek, mindentől megvédelek

Viszonzod ezt, s miattad úgy érzem újra élek.

Együtt éljük át a napokat,

Te bátorodva próbálsz ki új dolgokat.

Nehéz múltadat bár kitörölhetném

De nincs rá hatalmam még,

S nem is lesz, de kívánom, hogy mindent felejts el,

S csakis a jó dolgokra koncentrálj ezerrel.

Szeretlek kiskutyám mindennél jobban

Veled leszek mindig, örömben s bajban.

                     Galó Barbara 11. B

 

Háborúról...

Harangszó kong, baljós harang hangja,
Csendül, bondul, hogy minden ember hallja,
Kietlen visszhang hallik a határban,
Testvéreink hangja egyesül halálban.
Hozzátok szólok, még élő magyarok,
Hadd hallom eleven, még élő hangotok,
Hadd hallom, hogy zengitek dicső testvéreink dalát...

A nagy ember elhallgat, a pódiumtól felállt,
És a nép, mint vad állat-csorda,
Üvöltő torokkal szállt be a sorba,
És testvér, báty, apa, rokon beállt.
Vak szívvel várják a kampányhalált.

Mert vak az, ki más végét boldogan várja,
És talán béna is, beteg madár, kinek szárnya
madzagra van kötve, és úgy mozgatják;

Az élők a háború dallamát hallgatják.

Papp Márk Olivér 12. A 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése