2014. október 3., péntek

Staféta - Ungi Fruzsinával (13.E)

Sziasztok! Staféta sorozatunk immár III. évada kezdődik. Az interjú sorozatot Ungi Fruzsinával folytatjuk, akinek még a tanév végén Horváth Mátyás adta át a stafétát. 


1. Ha választhatnál egy szuper erőt, mi lenne az, és miért?
- Olykor szívesen olvasnék mások gondolataiban, de csak akkor választanám ezt a szuper erőt, amikor kedvem tartja, hogy könnyebben megtudjam, mit szeretne a másik, viszont jobb nem tudni róla néha.

2. Mire vagy a legbüszkébb?

- A legbüszkébb a mostanában elért eredményeimre vagyok, összeszedetten kezdtem a 13. évet.

3. Mi a kedvenc filmed, zenéd, könyved?

- Kedvenc film: Pillangóhatás, kedvenc zene: The Doors-Riders on the Storm, kedvenc könyv:Theodore Dreiser- Carrie drágám.

4. Mi lenne az a 3 dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
- Egy jó könyv, csoki és még több csoki.

5. Mit csinálsz szívesen szabadidődben?
- Szabadidőmben általában a barátaimmal vagyok, kirándulok, sportolok.

6. Ha lenne bakancslistád, mi lenne biztosan rajta?
- Különböző európai nagyvárosok, ahova még nem jutottam el.

7. Kinek a bőrébe bújnál 1 napig, ha tehetnéd? 
- Egy gazdag ember bőrébe, és feltehetőleg elszórnám az összes pénzem 1 nap alatt ruhákra.

8. Mi volt a jeled az oviban?
- Hóvirág.

9. Mit vennél, ha nyernél a lottón?
- Egy tengerparti villát, és egész nyáron ott lazítanék.

10. Legszívesebben hova utaznál el, mi lenne az álomutad?
- Valami egészen egzotikus helyre, Kínába vagy Indiába. Szívesen megismerném ezeket a kultúrákat.

11. Melyik múltbéli személlyel ülnél le teázni szívesen?
- Coco Chanel.

12. Kávé vagy tea, fehér vagy fekete, tél vagy nyár, kutya vagy cica?
- Kávé, fehér, tél, cica.

13. Matyi kérdése: "Megfelel?? Ez mindenre vonatkozik."
Matyi kérdésére a válasz: IGEN!

(Hogy ez mire vonatkozik? - azt csak ők tudják) :)

2014. október 1., szerda

Haiti beszámoló

Idén nyáron iskolánkból hatunknak adódott lehetősége Haitire utazni a Baptista Szeretetszolgálat támogatásával. 2 tanár (Szigeti Edit tanárnő, Káplán Krisztina tanárnő) és 4 diák (Beke Viktória, Bozsér Kíra, Luo Barbara, Emesz Sára), így vetettük bele magunkat az ismeretlenbe. 
Az előkészületeket már bőven az utazás előtt megkezdtük. Adományokat gyűjtöttünk, beadattunk minden szükséges védőoltást és az ILEA központban egy kiképzésen is részt vettünk. A nyár folyamán többször is összeültünk, hogy megtervezzük a programokat, ötleteljünk, összerázódjunk.
Az első utunk Budapestre vezetett, ahova iskolalelkészünk, Rostás Péter és a Széchenyi iskolabusza jóvoltából jutottunk fel. A Liszt Ferenc repülőtéren megismertük a csapatunk többi tagját és már indultunk is repülővel Brüsszelbe. Brüsszelből New Yorkba érkeztünk. Itt töltöttünk egy éjszakát és belefért egy rövid városnézés is. Láttuk a híres Times Square-t és sétálgattunk a Central Parkban is.  

Másnap hajnalban indult a gépünk Haiti fővárosába, Port-au-Prince-be. Megérkezésünkkor egy teljesen más világba csöppentünk bele. Kiérve a légkondicionált repülőtérről, és ránk zúdult a fülledt meleg és a zsúfolt embertömeg. A Baptista Szeretetszolgálat ott élő munkatársai fogadtak minket. Haiti-beli szokásokhoz híven bezsúfolódtunk két terepjáróba ahányan csak tudtunk a csomagjainkkal együtt. Nem lógtunk ki a sorból, ez ott bevett módja az utazásnak. Az utcákon romok, félig kész házak és rengeteg szemét van. A négy éve összedőlt épületek maradványait még mindig nem takarították el. Bár a földrengés óta már sokkal jobb a helyzet, lassan, de épül újjá Haiti. A várost egy piachoz tudnám hasonlítani. Folyamatosan árulnak, üzletelnek, csereberélnek valamit. Az utcán élik az életüket, mindennapjaikat. Mindenkinek megvan a maga portékája, mellyel a járdaszegélyen ül és árulja azt, amíg el nem fogy. Megtekinthettük a helyi Deichman és Dm kínálatát. A kínálat szinte ugyanaz, mint nálunk, csak a miliő más.
Már érkezésünk napján meglátogattuk az árvaházat, hogy megismerkedjünk a gyerekekkel. Nagy örömmel fogadtak minket. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Az első 5 perc után már mindegyikőnk foglalatoskodott és játszott a kis árvákkal. A következő napokon több időt töltöttünk ott. Délelőttől kora délutánig foglalkozásokat tartottunk nekik két csapatban. A programok váltakoztak. Készültünk hajtogatással, kirakóssal, színezőkkel, festéssel, gyöngyfűzéssel, karkötő csomózással, gumizással, gyurmázással… Mindegyikben szívesen vettek részt és láthatóan élvezték, főleg, ha segítettünk nekik.
Az itt eltöltött 6 napból más helyeken is jártunk. Náluk a vasárnap az istentisztelet napja, egy egész napos program. Mindenki felveszi a legszebb ruháját, és ellátogat vasárnap a gyülekezetébe. Mi is így tettünk. A szertartások nagyon intenzívek, és hihetetlen milyen átéléssel imádkoznak. Szerintem ez mindannyiunk számára egyedüli élmény volt. Port-au-Prince-en kívül is jártunk. Adományokat vittünk egy gressier-i árvaházba. Az itt élő gyerekek különleges, újrahasznosított gyöngyökből készítenek karkötőket és nyakláncokat, amiket itthon is meg lehet venni és ezzel az árvaházat támogatni. Egész délután velük voltunk, játszottunk és játékokat tanultunk.
Haitit fájó szívvel hagytuk el. Maradni szerettem volna még, mert annyira jól éreztem magamat.
Innen négy és fél órás repülőút vezetett vissza New Yorkba. Mielőtt még hazautaztunk volna, tettünk egy utat Washingtonba. Megnéztük az emlékműveket és a National Air And Space Museum-ba is betértünk. Láttuk a híres Lincoln szobrot és az elnök rezidenciáját, a Fehér Házat.
Másnap hajnalban indult a gépünk New York-ból Frankfurtba, innen pedig vissza Budapestre. Számomra ez egy once-in-a-lifetime élmény volt, hálás vagyok érte. 
Itt láthattok egy rövid, fényképes összeállítást utazásunkról:


2014. szeptember 23., kedd

Meglepetés készül

Széchenyisták!!

A Diákszem online-újság megint meglepetésre készül!! Szeretnénk ehhez vállalkozó kedvű, bátor és jó humorérzékű tanulókat keresni. Ha az előző jelzők közül legalább egy illik Rád, gyere, jelentkezz a könyvtárban Sasvári Andrea tanárnőnél!


2014. szeptember 18., csütörtök

Különleges élmény csak a széchenyistáknak!!

Szeptember 25-én iskolánkban koncertet ad a nemzetközileg ismert angol rap-együttes, az LZ7.
Az együttes 2005-ben formálódott, több sikeres számmal járják a világot, hozzánk egyenesen New-Zealand-i koncertjük után érkeznek.  Zenei stílusuk főleg a rap, a dance és a hip-hop, és számaikban igyekeznek az emberi kultúra és kereszténység értékrendjét képviselni.

Az együttes tagjai:

Lindz West
Lucy West
Ryan Sullivan
Jorge Mhondera
Ben Smith
Willie Weeks
Jake Issac

Ismerkedj velük a személyes találkozásig! Keresd őket a Youtube-on!
Fordítsd le, értsd a szövegüket, mert hozzád szólnak, téged szólítanak meg!


2014. augusztus 7., csütörtök

Kezdődik... kezdődik a 7. Ördögkatlan

A Diákszem is ellátogatott az Ördögkatlan fesztiválra (mint ahogy azt ajánlókban is ígértük), és riportot is készítettünk.
Alighogy megérkeztünk a fesztivál középpontjába, Nagyharsányba, „munkába álltunk”.  Főképpen széchenyista szemlélődőkre vadásztuk, hogy őket szólítsuk meg néhány kérdés erejéig. Szinte az első szembejövő Iványi Csongor tanár úr volt, a párjával, Ábrahám Évával, akikről azonnal kiderült, hogy a fesztivál rajongói a kezdetektől fogva. 
- Mióta látogatjátok az Ördögkatlant?
Iványi Csongor: - Már 2007-ben, az első alkalommal eljöttünk, nagyon örültünk, hogy itt, Pécshez közel kialakult egy ilyen kezdeményezés. Törzslátogatók vagyunk azóta, hiszen minden évben visszatérünk.

-Miért, mi vonz vissza Benneteket évről évre?

(Mindketten nagyon lelkesen, egymás szavába vágva:) - Elsősorban a zenei programok, de őszintén szólva minden érdekel bennünket, nagyon sokszínű a paletta. Vannak kiállítások, színházi előadások. Palkonyán a Cifra-udvarban remek táncházakat szoktak rendezni. Semmit sem érdemes kihagyni.
- Visszaemlékezve az elmúlt évekre, melyik műsort tudnátok kiemelni mint legemlékezetesebbet?
(Erre a kérdésre még nagyobb lelkesedéssel válaszolnak:) - Nehéz kiemelni csak egyet…. Nagyon sok élményben volt már részünk. Például a nyitó Quimby-koncert kihagyhatatlan. De a Rackajam produkcióját sem mulasztjuk el soha. Ha még valamit külön meg kellene említeni, mindenféleképpen a Vylyan-teraszon rendezett jazz-koncerteket mondanánk, pl. Berki Tamásékat. De nagyon tetszett Sárik Péter zongorista előadása is tavaly.  Hogy ne csak zenéről szóljunk, a Művészi Hordók – kiállítást is díjaztuk, remek ötlet volt.
Ábrahám Éva: - És tavaly Beremenden a komolyzenei koncert, Mozart Requiem-je egyszerűen fantasztikus volt. Ebben az évben is mindenféleképpen lemegyünk oda meghallgatni az idei produkciót, Beethoven IX. szimfóniáját.
- Ezek szerint sok programot látogattok. Nem fárasztó nap mint nap utazgatni ezért? 
- Általában, ha sok programot tervezünk, akkor nem megyünk vissza Pécsre esténként, hanem sátorozunk, annak is megvan a maga hangulata.
- Az idei programajánlatból mi a favorit?
- A Quimby mindenképpen, Ferenczi a Rackajammel, és ahogy már említettük, Beethoven, de a csángó koncertet és táncházat sem fogjuk kihagyni.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nagyharsány. Narancsliget. Fesztiválmegnyitó. 
A hangulat barátságos, közvetlen, a beszédek egyszerűek, keresetlenek. A színpadon két ember, a fesztivál két „lelke” Kiss Mónika és Bérczes László. Mónika keveset beszél, inkább mosolyog, László pedig spontán megnyilvánulásaival, emberi gesztusaival a nézőket készteti mosolyra. A technikának köszönhetően rövid időre „megjelenik” közöttünk Törőcsik Mari művésznő is, aki a fesztivál egyik védnöke. Híressé vált mondása: „Én mégse vagyok normális!” akkor hangzott el, mikor a kezdetekkor engedett a fesztivál szervezőinek és elfogadta a meghívásukat. Most ennek a szlogennek aktualizált változatával köszöntötte a közönség a művésznőt a telefonon keresztül:  „Még mindig nem vagyunk normálisak!!!”
A másik védnök, Cseh Tamás megidézése már csak a szavak és a művészet segítségével történhet. Ökrös Csaba emlékezik meg róla néhány szóban és gyönyörűen hangzó hegedűjátékával.
A megnyitó fontos momentuma a faültetés, mely jelképes és valóságos is egyben. Hét facsemete szimbolizálja a fesztivál hét évét, e fák elültetése, gondozása – és az értékek őrzése, hagyományozása - a legifjabb nemzedék dolga lesz. 
Egyszercsak a ceremóniát kiabálás zavarja meg. Csíkos pólóba öltözött fiatalember fut be a színpadhoz hangosan és folyamatosan kántálva valamit. Figurája rögtön egy Hrabal-figurát juttatott eszembe a Sörgyári capriccióból, Pepint, a nagyothalló, állandóan mesélő és izgága sógort, a történet egyik legkülönlegesebb karakterét. Aztán kiderül, hogy nem tévedtem: a fesztivál rendezői valóban őt, illetve Hrabalt akarják ezzel a „spontán” meglepetéssel közénk hozni. Hrabal ugyanis most lenne 100 éves – ez után a jelenet után gyorsan meg is nézzük az íróról szóló kiállítást.

Közben a közönség soraiban felfedeztük Beck Zolit, a 30Y frontemberét. A családjával és Kacattal, a kutyájával lazult a füvön a többi néző között. Gondoltuk, gyorsan lecsapunk rá egy rövid interjú erejéig. Ő nagyon készségesen, kedvesen állt rendelkezésünkre. 
- Mióta vagy fellépője a fesztiválnak?
Beck Zoli: - Szerintem 2009-ben játszottunk itt először. Kiss Mónikát régóta ismerem személyesen, ha jól emlékszem, még órát is tartottam neki az egyetemen. Ez volt idekerülésünk személyes szála, de nyilván nem csak ez dominált. Azóta gyakorlatilag minden évben szerepelünk. Én az idén több programban jelen vagyok, a Rájátszásban, a Háy come Beck-ben, a Bezzegakurvabeckek és a 30Y koncertjein. Ilyenkor nagyjából leköltözünk családilag a fesztivál idejére, és így lehetőleg az összes programot végiglátogatjuk.
- Ez lett volna a következő kérdésem. Amikor éppen nem fellépője, szereplője vagy az eseményeknek, akkor milyen programokat keresel fel szívesen?
- Hát az idén például végigjárjuk Epivel, a feleségemmel, a kiállításokat. Ez alapfeladatunk szokott lenni. Aztán sört viszünk Cseh Andrisnak. Cseh Andris ugyanis egy sörért megfesti mindenkinek a kedvenc Hrabal-történetét. Meg nyilván a zenekarát is meghallgatom majd a Narancsligetben. Szeretnénk eljutni minél több színházi előadásra is. Ja, meg cirkuszira is, merthogy cirkusz is van az idén. 
- Végül szeretnénk, ha kiemelnél egy különleges élményt az elmúlt évek eseménysorából.
- Hú, talán a Bodó Marci barátommal kitalált fal és a Szellemírók-projekt. A fal még most is itt látható a Narancsliget bejáratánál. A projekt része pedig az volt, hogy létrehoztunk egy szitanyomó-műhelyt, melyben kedvenc írók és költők portréját lehetett a pólóra felvinni. A programba csatlakozott négy kortárs alkotó is, Erdős Virág, Grecsó Krisztián, Háy János és Szálinger Balázs. Ők a saját idézetüket írták fel… Úgy gondoltuk, 1-2 órát fog üzemelni a műhely, ehelyett 4 napig nagyon népszerű volt.

A nap zárása, fénypontja a Quimby-koncert volt. A közönség soraiban a legkülönbözőbb korosztály tagjai vérmérsékletüknek és állapotuknak megfelelően táncolva, ugrálva, csápolva élvezték és üdvözölték a felhangzó dalokat. Az ég lassan, de biztosan beborult. Villámok ugyan nem cikáztak, de enyhén szitáló eső csatlakozott a rajongó táborhoz. Ez a kellemes csepergés természetesen nem akadályozott meg bennünket abban, hogy a másfél órás koncert után még ráadást követeljünk. Három slágerrel ajándékozta meg kitartásunkat az együttes. Így elhangzott Kiss Tibitől az elmaradhatatlan Most múlik pontosan…, kissé változtatott hangzásban, s az utolsó-utolsó dalnál a közönség együtt kiabálta Líviusszal, hogy Magam adom…. Köszönjük, Quimby.