2017. november 12., vasárnap

Ajánlj egy könyvet - Üldöztetve (A Vasdruida Krónikái 1.)

Czinege Csilla (10.C) könyvajánlóját olvashatjátok. 

Kevin Hearne: Üldöztetve (A Vasdruida Krónikái 1.)


Egy könyvesboltban láttam meg tavaly telén ezt a művet, és azonnal megtetszett a borítója miatt. Tudom, nem szabad ez alapján ítélni meg egy könyvet, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni a rajta álló pasit, és a fülszöveg elolvasása után felcsigázott érdeklődéssel vettem meg. Sok urban fantasyt olvastam már, mégsem tűnt ismerősnek ez az író. Még soha nem hallottam róla, ezért otthon utána néztem egy kicsit.


Kevin Hearne egy amerikai fantasy író, aki a pályafutása előtt középiskolai tanárként dolgozott Arizonában. Első könyve, a Hounded 2011-ben jelent meg Amerikában a Vasdruida Krónikái regénysorozat részeként, míg hazánkba csak 2013-ban jutott el Üldöztetve címen. A sorozat negyedik része (Tricked - Átverve) szerepelt a New York Times Bestseller listáján, és a hetedik része (Shattered - itthon még nem adták ki) felkerült az USA Today legjobban eladható könyvei közé.


A Vasdruidának köszönhetően szerzett magának nevet Hearne az író iparban. S bár a legtöbben csak ezeket a műveit ismerik, nem szabad elsiklanunk egy kevésbé híres, de annál jobb könyve felett (én magam is olvastam), mely a Star Wars rajongóknak kedvez, ugyanis az ő nevén jelent meg (tavaly Magyarországon is) A Jedik örököse. Nagyon tetszett ez az olvasmány, de én mégis a Vasdruidát vesézném ki ebben az írásban. Nem véletlen, a főszereplő könnyen kedvelhető karakter, aki az olvasók szívéhez nő, legyen az lány vagy fiú. Igen, srácok, nektek is bátran ajánlom, mert a legtöbb E/1-ben írt könyvtől eltérően ebben nem egy női szereplő a narrátor, hanem egy férfi, Atticus O’Sullivan.
Atticus egy 2100 éves kelta druida, népének utolsó képviselője. Humoros, szórakoztató egyéniség és tipikus férfi.

„Hogy kinőttem már a gyerekcsínyekből? Ugyan! Ez az örök ifjúság titka."

Öreg korához képest csak 21-nek néz ki, és fiatalos külsejére támaszkodva előszeretettel vezeti félre a hatóságokat. (Úgy látszik, senki sem lehet tökéletes.) Viszont mégsem vethetjük a szemére ezt a szokását, elvégre tuti, hogy kényszerzubbonyba zárnák, ha elmondaná nekik az igazságot: vámpírok, vérfarkasok, istenek és istennők, boszorkányok, tündérek, démonok, stb. igenis léteznek. A mitológiai lények és helyek a mű alappilléreit alkotják.

A történet cselekményes és könnyen olvasható. Már az elején egy izgalmas kis csatában találjuk magunkat, ahol Atticus a tündérek ellen küzd. Hogy miért támadnak rá? Nos, ennek köze van egy bizonyos Fragarach nevű különleges kardhoz, melyet a Tuatha Dé Dannan klán feje, Aenghus Óg, a kelta szerelemisten akar megszerezni magának. Immár közel 2000 éve üldözteti "embereivel" Atticust, azonban kezdi megunni a fogócskát, és úgy dönt, hogy a lehető leghamarabb pontot tesz a dolog végére.

Fondorlatos cselszövések szövődnek, először a boszorkányok akarják csőbe húzni a kelta druidát, majd az emberi rendőrség is belekeveredik az ügybe. De akkor sem kell őt félteni, neki is van segítsége: egy halálistennő, egy vérfarkas és egy vámpír ügyvéd, na meg ír farkaskutyája, Oberon és vas talizmánja, ami megvédi őt a különböző varázslatoktól. Még tanítványt is fogad, egy Granuaile nevű csaposlányt, akinek a testét egy öreg boszi bérelte ki.

„ - Tehát. Te druida vagy.
  - Ha te mondod. És te mi vagy?
  - Egy edény - mondta, aztán zöld szeme nagyra nyílt: - Vagy még inkább, Edény, nagy E-vel. Így sokkal hatásosabb, titokzatosabb, Scooby-Doosabb, nem?
  - Oké, de minek vagy kinek az edénye vagy?
  - Egy kedves hölgyé Dél-Indiából. Laksha  Kulasekarannak hívják. Ne rémisszen meg a tény, hogy boszorkány! "

Ami Atticus és Oberon kapcsolatát illeti, nagyon jókat nevettem rajta. Természetesen ennek következményeként a környezetemben tartózkodók gyakran hülyének néztek, de nem számít. Oberon egy roppantul vicces kutya, aki gondolatátvitellel kommunikál más misztikus személyekkel és állatokkal.

 „- Szóval nindzsaként osonjak el az emberek  mellett, kerülgessem ki az ajtó előtt az üvegszilánkokat - mert azok is ott vannak, ugye? - meg a több vödörnyi vért, aztán másszak be abba a kis szappandobozba anélkül, hogy közelebbi ismeretségbe  kerülnék a kárpitozással?
  - Tökéletesen összefoglaltad. Gyerünk, minél gyorsabban!
  - Ne siessünk annyira! Előbb ígérd meg, hogy összehozol nekem egy randit egy uszkárral!
  - Te hülyéskedsz? Cserben akarsz hagyni? Én vért köhögök, te meg egy szukával zsarolsz?
  - Oh, rendben. De megérdemelnék egyet, és ezt te is tudod. Jó kiskutya voltam.”
Nekem abszolút megnyerte a tetszésemet a könyv, egész végig fenntartotta az érdeklődésemet, szinte le sem tudtam tenni. Tökéletes alapozó története volt a sorozatnak, és sokszori olvasásra sem untam meg, hiába tudtam kívülről az egészet. Azóta olvastam a kötet következő részeit is, és azok sem okoztak csalódást, Hearne tartotta a színvonalat. Alig várom már, hogy belekezdhessek a folytatásba.
Ajánlom mindenkinek, aki egy szórakoztató és cselekményes fantasyra vágyik, jól felépített világgal és megszerkesztett karakterekkel.

Czinege Csilla 10.C

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése