-8 éves koromban
csöppentem bele a színházi életbe, sokáig színészként dolgoztam az iskola
mellett. A színészi munkák során mindig is érdekelt a másik oldal szemszöge,
gyakran azon kaptam magam, hogy én hogyan rendeznék meg egy-egy jelenetet,
előadást vagy milyen módon instruálnám a színészeket, ugyanis a rendezés
jelentős része nemcsak „rendezés” vagy egyfajta koncepció kiötlése, hanem annak
az átadása, s ez az, ami nehéz benne, hogy a színészekkel és a technikai stábbal
történő kommunikáció hatékony legyen. Az
egyetemi tanulmányaim végén külön örültem annak, hogy még segédrendezőként Ács
János mellé kerültem, tőle sokat lehetett tanulni, sőt barátok lettünk.
-Miért pont Pécs, miért pont Széchenyi?
-Mivel eleve sok időt
töltök Pécsen, kézenfekvőnek tűnt, hogy a Baptista Szeretetszolgálat iskolái
közül éppen itt kezdjem a Márk dráma megrendezését. A Széchenyi diákjainál
azért tettem le a voksomat, mert itt már eleve volt színjátszó szakkör.
-Hogy tetszett Neked a város?
-Nagyon! :)
-Milyen volt a csapattal együtt dolgozni?
-Az első próbán éreztem,
hogy ízlelgetik a dolgot, de a második nap már nyilvánvaló volt, hogy elkapták
a fonalat. Sokat számít, hogy mennyire együttműködő és motivált egy csapat, és
itt mindkettő komponens megvolt. Élveztük a próbákat.
-Hogy tetszettek az előadások?
-Ha a csapatot nézem, akkor sokszor nehéz volt a koncentrációt
fenntartani a külső tényezők miatt, mégis sikerült nekik. Ha a közönséget
nézem, akkor közönség és közönség között is van különbség, illetve személyek
között is. Általában feszült és figyelő csend övezi a játékot, és tudom milyen
az, amikor ilyen körülmények között tud megteremtődni egy előadás atmoszférája.
Összességében komoly teljesítmény egy nem profi csapattól, hogy helytállt.
Ebben a csapatban van még erő és töltet új dolgokra. Maga a darab témája, jellege és humora tudtam, hogy tetszeni
fog a szereplőknek is és a közönségnek is.
-Későbbiekben hol folytatod a Márk dráma
rendezését?
-Budapesten a Reform
Gimnáziumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése