A pályaorientációs napon volt széchenyista diákok is ellátogattak iskolánkba, és bemutatták a szakmájukat a mostani tanulóknak. Velük készül most sorozatunk. Az alábbi interjúnkban Peczelák Patríciát ismerhetitek meg, aki mentőtiszt hallgató jelenleg.
Mikor jártál az iskolánkba?
2012-2016. között.
Milyen szakon vagy tagozaton tanultál?
Belügyi rendészeti osztályban.
Milyen sztorit tudnál elmesélni az itt töltött időből?
A kilencedik kicsit nehezen ment, de aztán sikerült felvenni a suli pörgő életstílusát. Rengeteg program van egész évben, melyen a diákok tanulhatnak mindig valami újat. Ezeken a programokon jómagam is tettem szert olyan tudásra, melyet a mai napig alkalmazok az életben. Kifejezett nagy sztorim nincs, amit rendszeresen felemlegetnék, esetleg a közösségi szolgálat, hiszen annak köszönhetően voltam 6 évig önkéntes tűzoltó, mely akkoriban nagyon fontos volt számomra. Már a gimis évek alatt elkezdtem, és amíg a többiek örültek a téli szünetben a bejglinek, addig én szolgálatot vállaltam, külföldi gyakorlatokra jártam.
Miért választottad a jelenlegi pályádat?
Mindig is segíteni akartam az embereknek. Már általánosban érdeklődtem az egészségügy iránt, de akkoriban az orvosi pálya számomra elérhetetlennek tűnt. B tervként jött a rendőri pálya, hisz ott is segíthetünk az embereknek, de valami hiányzott, nem éreztem egésznek az életem, erre a problémára is a közösségi szolgálat volt a kulcs, amit a tűzoltóságon töltöttem. Nem voltunk sokan, volt pár alkalom, amikor elsősegélyt tanítottak nekünk, és igazándiból valahol ott lettem szerelmes az egészségügybe, egészen pontosan a mentős létbe. Miután önkéntes tűzoltó lettem, mélyebb betekintést is nyerhettem a mentők életébe, és ez azóta is tartó szerelem. Jelenleg fő állásban a pécsi sürgősségi osztályon dolgozom mentőápolóként, emellett mentőtiszti tanulmányaimat is folytatom, és ha időm engedi, akkor vállalok mentőszolgálatot a fővárosban is.
Milyen élményeid vannak a munkáddal kapcsolatban?
Először a sziréna hangját említeném meg, mert akárhányszor mentőautóba ülök, mindig ugyanolyan érzés, mintha először tenném. Ugyanaz a libabőr, ugyanaz az extázis, imádom! Aki mentős létre adja a fejét, sajnos számolnia kell azzal, hogy sok gonoszságot, sok gyomorforgató dolgot fog látni, de mint mindennek ennek is két oldala van.
Az oxiológiának megvan a maga szépsége is árnyoldala is. A mi munkánk pont olyan, ahol hirtelen lehet nagyot segíteni azokon, akik a legnagyobb jóllétük kellős közepén hirtelen rosszul lesznek vagy megsérülnek. Egy jól elvégzett feladat a betegnek is jó és nekünk is sokat visszaad.
Mit üzenbnél a mai széchenyistáknak?
Hetzmann doktor szavajárásával üzennék, miszerint „Készülj keményen, hogy a harcot könnyedén vívd meg!”
Bármi is akarsz lenni az életben, tégy meg érte mindent és olyan munkát válassz, amit nem munkának fogsz fel, mert imádod csinálni. Használjatok ki minden lehetőséget, amit iskola nyújt számotokra és minden percet, amit az iskolában tölthettek, mert eljön egyszer a pillanat amikor visszasírjátok az iskolapadot. Tiszteljétek tanáraitokat, mert ők is csak jót akarnak nektek, hiszen Ők azok, akik a szüleitek mellett támogatnak titeket. Kívánok minden végzősnek és leendő végzősnek sikeres pályaválasztást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése