A pályaorientációs napon volt széchenyista diákok is ellátogattak iskolánkba és bemutatták a szakmájukat a mostani tanulóknak. Velük készül most interjúsorozatunk. Elsőként Simon Rékát ismerhetitek meg, aki gyógymasszőrként dolgozik.
Mikor jártál az iskolánkba?
2012-2016-ig jártam a Széchenyibe.
Milyen tagozaton?
Belügyi rendészeti szakra jártam gimis osztályba.
Milyen sztorit tudnál elmesélni az itt töltött időkből?
Húha. Ez fogós kérdés. Szerintem a mi osztályunk egy nyugis osztály volt. Nagyon extra sztori most nem jut eszembe, én imádtam röplabdázni járni, illetve a közösségi szolgálatot nagyon szerettem. A tűzoltóságra jártunk, na ott volt pár sztori, rengeteg dolgot tanultunk, nagyon jó kapcsolatokat építettünk. Ami hatással van a jelenlegi életemre is, az a vállalkozásom fantázia neve (Jul-Chee) ami a Széchenyis padsorokban (pontosan a 33-as terem utolsó padsorában) született meg, és ezt tudtam alkalmazni a jelenlegi életemben is.
Miért választottad a jelenlegi pályád?
Én rendőr szerettem volna lenni, aztán tűzoltó. Ma már jobbnak látom, hogy nem ebbe az irányba mentem. Sajnos, a felvételinél behozták, hogy már az egyetemre való bejutáshoz is kell nyelvvizsga, és nem igazán voltam jó a nyelvekben, ezért elengedtem ezt a dolgot. Mivel ez a szakma is érdekelt és nagy kosárlabda rajongó vagyok, úgy döntöttem, akkor szeretnék sportmasszőr lenni. Végül gyógymasszőr lettem. Arra gondoltam, a későbbiekben sportolóknál el tudok majd helyezkedni. Sajnos, ez a mondás is igaz, hogy "Ember tervez, Isten végez". Viszont teljesen meg vagyok elégedve azzal, ami most van, illetve még lehet fejleszteni a szakmán belül magamat.
Milyen élményeid vannak a munkáddal kapcsolatban?
Rengeteg élményem van. Most lesz 4 éve, hogy gyógymasszőrként dolgozok a szakmában. Szerencsésnek mondhatom magam, mert elég sok tapasztalatot gyűjtöttem ez idő alatt. Jó érzés másokon segíteni, még jobb, ha ezért megtisztelő dicséreteket lehet bezsebelni. Nehéz emberekkel foglalkozni, de mindig van valami jó kis sztori, pletyka. Megtapasztaltam, milyen egy 4 csillagos szállodában dolgozni, mennyire szép és hangulatos környezetben van az ember. Illetve azt is, hogy milyen vállalkozónak lenni, melyiknek milyen előnyei és hátrányai vannak. Talán a legnagyobb élmény nem is teljesen a szakmabeli részhez kapcsolódik, inkább a covid alatt eltöltött idő adott sok élményt. Ugyanúgy dolgoztunk tovább a szállodában, csak vendégek nélkül (jó is volt a nyugi), és mindent csináltunk, minden pozícióba beleláttunk, megismertük az egész hotel területét, legapróbb részleteit, nagyon jó hangulatban telt az idő: a kerti traktorozástól kezdve a fürdőszobabontásig nagyon sok mindent kipróbáltam.
Mit üzensz a mai széchenyistáknak?
Tudom, hogy ebben a korban nem szívesen tanul az ember, de igaz a mondás, hogy vissza fogják még sírni az iskolát. Erre mindenki csak utólag jön rá. Nagyon szívesen visszaülnék még 4 évet, hogy ne kelljen a felnőttlét nehézségeivel megküzdeni. Becsüljétek meg a sulit és tanáraitokat! Válasszátok azt a szakmát vagy bármilyen képzést, amit szívesen is csináltok, akkor nem munka lesz, hanem egy hobby, szórakozás. Nem úgy fogtok bemenni, hogy "minek kell ezt csinálni", és állandóan csak gyomorgörcs van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése