József Attila születésnapja alkalmából 1964 óta tiszteljük ezt a napot a magyar költészet napjaként. Ezen apropóból szeretnénk megjelentetni minél több tehetséges tanulónktól arra méltó alkotást. Így nagy érdeklődéssel várjuk megkereséseteket: vagy személyesen a szerkesztőség valamely tagjának, vagy magyar szakos tanárotoknak adjátok oda a műveteket. A megjelentetés folyamatos, egészen tanév végéig aktuális.
A sor megnyitásaként bemutatjuk iskolánk 9. A osztályos tanulójának, Bognár Márknak egy remek alkotását:
Vihar a természetben
Haragos felhő fedi el a napnak sugarát, ezzel is mutatja sugallatát.
Ezernyi kis fény villan fel a távolban, és követi ezt a hangos dörgés mámorban.
Odalent a pusztában száraz kóró lengedez, kit oda lökött a sors az élet nagy pereméhez.
Az esőnek megváltását várja, hogy megtörjön szárazságának átka.
Elszáradt a növényzet, kiapadt a patak, az élőlényeknek már semmi sem maradt.
Erős szélnek ereje járja át a rétet, a viharnak előjátékát hozta a népnek.
Magasból cseppenő vízcsepp csordul a száradó kórónak tövéhez, az esőnek moraját jelzi a növénynek.
Megeredő eső éleszti fel a természet lelkét, és tölti fel patakjának a medrét.
Haragra gerjedt az idő, melynek sugallata
vészesen kételyt keltő.
Hajlongó fákat a szél tépdeli, talajba a köveket a vihar rengeti.
Fányolként zúdult esőnek áradata kicsinyke mezőre, mely megtörte a csendet egy időre.
Miként megjött a vihar, oly sebesen is távozott
a természet világába nagy változást hozott.
Zivatar jele eltűnik a távoli fényben, csak a nap tündökölhet az égnek tetejében.
Fellélegzik a természet, melynek patakja újjáéledt, és a száraz kóró is virágzó növényként ébredt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése