9. osztályosok vers-és prózamondó versenye

November 9-én, a Hálaadás napján néhány ügyes vállalkozó a 9. osztályosok közül megmérettette magát vers-és prózamondásban. A következő eredmény született ezen az eseményen:

1. helyezett lett: Schneider Barna 9. B 

2. helyezett lett: Simon Emese  9. B

 

3. helyezett lett: Balatinác István 9. C 

Gratulálunk nekik!

A kulturális esemény apropóján megjelentetnénk itt két alkotást is, melyet diáktársaink írtak. Az első az Állatvédelmi Témahét pályázatára készült, a másik csak úgy "kedvtelésből". És folyamatosan várjuk mások szárnybontogatását is bármilyen irodalmi vagy fotó műfajban.

Ártemisznek

Egy pillanat, mint száz

S te csak is engem látsz.

Szorosan kapaszkodtál belém

S nagy szemekkel néztél felém.

Nyugodtan, félelemmel ültél kezemben

Karmaidat belém vésve, szorosan tartottál ölelésedben.

Féltél, hogy leteszlek, s elhagylak

S a ketrecbe azonnal visszadoblak,

De nem így történt ez hajdan

Hiszen veled együtt az autóba pattantam.

Életem, sőt inkább életünk ezek után megváltozott

Meleget, s örömöt hoztál a lelkemre, mely már régóta fázott.

Eleinte féltél, mégis kapcsolódtunk

Első pillantásra egymásba botlottunk.

Féltelek, őrizlek, mindentől megvédelek

Viszonzod ezt, s miattad úgy érzem újra élek.

Együtt éljük át a napokat,

Te bátorodva próbálsz ki új dolgokat.

Nehéz múltadat bár kitörölhetném

De nincs rá hatalmam még,

S nem is lesz, de kívánom, hogy mindent felejts el,

S csakis a jó dolgokra koncentrálj ezerrel.

Szeretlek kiskutyám mindennél jobban

Veled leszek mindig, örömben s bajban.

                     Galó Barbara 11. B

 

Háborúról...

Harangszó kong, baljós harang hangja,
Csendül, bondul, hogy minden ember hallja,
Kietlen visszhang hallik a határban,
Testvéreink hangja egyesül halálban.
Hozzátok szólok, még élő magyarok,
Hadd hallom eleven, még élő hangotok,
Hadd hallom, hogy zengitek dicső testvéreink dalát...

A nagy ember elhallgat, a pódiumtól felállt,
És a nép, mint vad állat-csorda,
Üvöltő torokkal szállt be a sorba,
És testvér, báty, apa, rokon beállt.
Vak szívvel várják a kampányhalált.

Mert vak az, ki más végét boldogan várja,
És talán béna is, beteg madár, kinek szárnya
madzagra van kötve, és úgy mozgatják;

Az élők a háború dallamát hallgatják.

Papp Márk Olivér 12. A 

 

Interjú Szabó Dániel tanár úrral

Elérkezett az idei tanév utolsó "új tanár" bemutatása. Ezért szomorúan, de egyben boldogan is mutatom be nektek Szabó Dániel tanár urat, aki szintén nem régiben fejezte be az egyetemi éveit és frissen érkezett hozzánk biológiát, történelmet tanítani. Számomra eléggé érdekes ez a tantárgy párosítás, de a tanár úrral folytatott beszélgetésem során rájöttem, hogy egyáltalán nem furcsa, de ti is megértitek, ha elolvassátok ezt a kis rövid interjút!:)

Hány évesen jött rá Ön, hogy  tanár szeretne lenni?

Már gyermekkoromtól fogva vonzerővel bírt számomra a tanárság, tudatos és egyértelmű döntéssé gimnáziumi éveim végén vált a dolog.

Miért pont ezt a szakterületet választotta?

Igazán unikális szakpárral rendelkezem, első ránézésre nagyon távol áll egymástól a két szak. Valójában mind a történelem, mind a biológia tantárgy középpontjában a logikus gondolkodás (a miértek, az ok-okozati kapcsolatok feltárása) áll. Továbbá a két szaktárgy ismerete egy sokkal komplexebb és sokszínűbb világképpel, gondolkodásmóddal ruház fel.

Mit szeret csinálni a szabadidejében? 

Szeretek olvasni, sorozatokat/filmeket nézni. Illetve a szabadban lenni, például kirándulni.

Eddig mi a véleménye a széchenyista diákokról?

 Csupa pozitívumot tudok kiemelni! Már az első órákon megtaláltam a diákokkal a közös hangot. A tanórákon jól együtt tudunk működni, jól együtt tudunk dolgozni. Tapasztalataim szerint a Széchenyiben halmozottan érvényes az az alapelv, miszerint a diákok úgy viszonyulnak hozzád, ahogyan te viszonyulsz hozzájuk. Azaz, amennyiben kellő nyitottsággal, megértéssel, korrektséggel és emberséggel fordulsz feléjük, ők pontosan ezt fogják neked visszaadni, viszonozni feléd.

Ha egy lakatlan szigetre kellene mennie, akkor mit vinne magával?

 Reméljük, nem kerül rá sor!:) Mivel praktikus gondolkodású ember vagyok, így valószínűleg csupa fontos és szükséges holmit vinnék.

Mindig is tanár szeretett volna lenni?

Őszintén szólva, igen!

Ha nem tanárként dolgozna, mivel foglalkozna legszívesebben?

Ez egy nagyon jó kérdés, annyi biztos, hogy szintén emberekkel foglalkoznék. Ennél messzemenőbb ötletem nincs, hiszen nagyon szeretek tanítani.

Mi motiválja a tanításban?

Az már önmagában nagyon motiváló, hogy a diákok szeretnek az óráimra járni. Továbbá az, hogy az órákon lelkesek, aktívak, gondolkodnak, kérdeznek vagy éppen kifejtik véleményüket, kiállnak magukért/egy célért/egy álláspontért, meghallgatják mások véleményét - ezek éppen azok a szempontok, amelyek a tanítás lényegét és értelmét adják. Így a felsoroltak okán, sok tanítványomra már most méltán büszke lehetek!

Van esetleg valami titkos szuperereje?:)

Jó megfigyelő és emberismerő vagyok. Ritka, hogy valami rejtve marad előttem...

Ó azok a korinthoszi oszlopok...

Az alábbi képen az ógörög templom építészet dór, jón, és korinthoszi oszlopait csodálhatjuk meg, avagy részlet egy 9.D osztályos diák történelem füzetéből. 

Ha neked is van valami vicces képed, küldd el nekünk!

Részlet egy 9.D osztályos diák történelem füzetéből

Idén is jártunk Szabadkán!

A Rákóczi Szövetség által eljuthattunk Szerbiába, azon belül is Szabadkára. Vidám fiatalokként mentünk, akik kíváncsian várták, hogy odaérjünk célunkhoz, és Baracs Nóra tanárnő mesélhessen a csatákról.

Az első állomásunk a szabadkai piac volt, ahol kaptunk 2 órányi szabad időt körbenézni. A piacon számos dolgot megtalálhattunk: ruhákat, cipőket, ékszereket és kozmetikai dolgokat.

Következő állomásunk a temető volt, ahol koszorút helyeztünk el és megemlékeztünk a halottakról. Aztán a Zsinagógát tekintettük meg, mely szép, díszes épület, és sokat gyönyörködtünk benne. Utána még bementünk a belvárosba is megcsodálni a Szentháromság szobrot. Végül a szabadkai túránkat egy 20 perces belvárosi sétával zártuk.

A hazaút részben sajnálattal telt, hogy ilyen hamar el kellett hagynunk Szerbiát, részben pedig kellemesen, mert zenét hallgattunk, rengeteget beszélgettünk, és igy az iskola diákjai jobban megismerték egymást, és jobban összekovácsolódtunk!

Interjú Sárosi Ildikó tanárnővel

 A következő 'új tanár interjút' Sárosi Ildikó tanárnővel készítettem, aki idén érkezett Pécsre, és eddig remekül érzi magát nálunk. A tanárnő magyar és történelmet tanít, szóval ismét bővült egy humán beállítottságú tanárral az iskola. Olvassátok figyelemmel, és ismerjétek meg jobban Sárosi tanárnőt is!

Hol és mikor kezdte el a pályafutását?

2014-ben kezdtem el tanítani Tótkomlóson, a Jankó János Általános Iskola és Gimnáziumban.

Hány évesen jött rá, hogy tanár szeretne lenni?

Nem is tudom. Talán tizenhárom éves lehettem, mikor először felmerült bennem, hogy a tanári pályát válasszam, és gimnazista koromban már tudatosan készültem az egyetemre.

 Miért pont ezt a szakterületet választotta?

A történelem órák már ötödikes koromban „megfertőztek”, nagyon megszerettem. Érdekesnek tartottam/tartom az elmúlt idők történéseit, összefüggéseit. A történelemben azt szeretem, hogy több szemszögből is meg lehet közelíteni egy-egy eseményt, illetve tovább is lehet gondolni: mi lett volna, ha... A történelem ismerete segít megérteni más kultúrákat, civilizációkat, ezáltal széles körű rálátása lehet az embernek a világra, az eseményekre. Egyetemen a történelem mellé az etika szakot választottam, bár ezt ritkán tudtam tanítani. Már tanárként dolgoztam, amikor levelezőn jelentkeztem magyartanári szakra. Ebben a praktikusság is motivált, hogy tanuljak valami újat, képezzem magam.

 Mit szeret csinálni a szabadidejében?

Leginkább olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni szoktam. Nagyon szeretek utazni, kirándulni, bár, sajnos, ritkán van rá lehetőségem.

 Eddig mi a véleménye a széchenyista diákokról?

Eddig pozitív vélemény alakult ki bennem a diákokról, igaz, kevés osztályban tanítok, így nincs átfogóbb képem.

 Ha lenne három kívánsága, mit kívánna?

Az első kívánságom az lenne, hogy be tudjam járni az egész világot. Második, hogy vissza tudjak menni az időben. Harmadik pedig, hogy mindig minden helyzetben tudjam, mit kell csinálni.

 Mindig is tanár szeretett volna lenni?

Sokáig csillagász szerettem volna lenni. Sajnos, a fizika és kémia elengedhetetlen hozzá, így hetedikes koromban erről lemondtam. Ezután a régészet vonzott, de hamar rájöttem, hogy nem olyan izgalmas és kalandos a régész élete, mint az Indiana Jones-filmekben, és ezután jött a tanári pálya.

Ha nem tanárként dolgozna, mivel foglalkozna legszívesebben?

Idegenvezető lennék, így mindig utazhatnék és a történelemmel is foglalkozhatnék.

Mi motiválja a tanításban?

Jó érzés, hogy a diákokat hozzásegíthetjük a céljuk eléréséhez.

 Van esetleg valami titkos szuper ereje?:)

Van, de maradjon titok.;)

Interjú Tóth Mátéval, iskolánk új DÖK elnökével

Tóth Máté 11.A osztályos tanuló lett iskolánk újdonsült DÖK-elnöke. Ha jobban meg szeretnétek ismerni, olvassátok el a vele készült interjúnkat!

Miért jelentkeztél DÖK-elnöknek?

 

Azért jelentkeztem diákelnöknek, mert szeretném, ha az iskola modernebb, lazább lenne, és ha a diákság is jobban érezné magát a jelenlegi helyzetnél.

 Mik a terveid DÖK-elnökként?

Egyelőre még gyűjtöm az ötleteket. Minden terv, gondolat a diákságot fogja szolgálni, illetve védeni. Szeretném lejjebb vinni az árakat a büfében, illetve egy olyan szünetet, ahol a diákok ki tudnak menni az épületből, de ehhez az Igazgató beleegyezése is kell.

 

Min változtatnál az iskolán belül?

 

Az iskolán belül talán a mosdók, ajtók, székek állapotán, illetve kicsit digitálisabbá tenni az órákat, informatikai eszközök segítségével. Én a lányokra-fiúkra vonatkozó öltözködési szabályt is eltörölném, hiszen, mint ahogy sokan látjuk, ennek semmi értelme. Szeretnék létesíteni közös étkezőt, ahol pár mikró és egy vízforraló is lesz.

 Mit szeretsz az iskolánkban?

 

 Az iskolában egyértelműen a közösséget szeretem a legjobban, hiszen jó hangulat nélkül gyakorlatilag az egész nap el van rontva.

Miket szeretsz csinálni szabadidődben? 

 

Szabadidőmben szinte mindig a barátaimmal vagyok, illetve programozok.

Sportolsz valamit? Vagy van valamilyen kedvenc sportod? 

 

Jelenleg nem sportolok semmit, de nagyon szeretem a bokszot, illetve a küzdősportokat.

Van kedvenc tantárgyad? 

 

Kedvenc tantárgyam a matek, mindig is jó voltam belőle, de kizárólag Rézbányai Zsuzsanna tanárnő oktatásában.

Mik a terveid a saját életedre nézve?

 
Szeretnék informatikai céget alapítani a későbbiekben, ha ez nem jön össze, marad a maffia.

 

Köszönöm az interjút!

Interjú Sinkó-Gáspár Lilla tanárnővel

A következő interjú Sinkó-Gáspár Lilla tanárnővel készült. Ismét sikerült elcsípnem a folyosón a tanárnőt, és szerencsére igent mondott és vállalta a beszélgetést.:) Pár mondatban összefoglalta, hogy érzi magát az iskolánkban, és miért választotta ezt a hivatást. Fogadjátok szeretettel ezt a lelkes beszámolót  biológia és földrajz szakos tanárnőtől!:D 

Hány évesen jött rá Ön, hogy  tanár szeretne lenni?

16-17 évesen, érettségi előtti évben. Akkor jöttem rá, hogy már sokat tanítottam, csak soha nem gondoltam így arra a tevékenységre. 12 évig táncoltam az ANK Művészeti Iskolájában, és az utolsó években készítettem koreográfiákat a saját csoportomnak, illetve a fiatalabb korosztálynak is. Természetesen ezeket én tanítottam be nekik, és a versenyfelkészítési időszakban is tevékenyen részt vettem.

Miért pont ezt a szakterületet választotta?

Nagyon egyszerű a válasz; mert érdekel a természet. Érdekel, hogyan működik, milyen élőlények alkotják, és hogy milyen természetes folyamatok játszódnak le az élettelen környezetben. Ehhez passzol a földrajz és a biológia is. Ezen kívül, mivel keresztény vagyok, a teremtett világ ennyire összetett működése lenyűgöz, és ez győz meg legjobban Isten létezéséről.

Mit szeret csinálni a szabadidejében?

Mindenféle kalandba keveredni a kis családommal. Például kirándulni; de időjárási viszontagságok közepette is: hóban, fagyban és esőben. Ugyanígy futni az erdőben, kung fu edzésre járni és randizni a férjemmel.

Szeretünk még a barátainkkal is időt tölteni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy sokszor összejön 7-8 család az összes gyerekével együtt. Legutóbb például egy keretmesével, sok játékkal, tábortüzes énekléssel hangoltuk rá gyerekeinket az új tanévre. Na, és persze olyan is van, amikor gyerekmentes övezetben kovácsolunk világmegváltó terveket társasozás és egy jó üveg sauvignon blanc társaságában.

Eddig mi a véleménye a széchenyista diákokról?

Sokan nagyon kedvesen fogadtak és sérelmezték, hogy miért csak 1 órát tartok nekik egy héten. Ez igazán jól esett. És persze azokat a diákokat is szeretném meggyőzni a természettudományok szépségéről, akik kijelentették, hogy nem kifejezetten rajonganak értük. Remélem 1-1 érdekesség kapcsán kicsit megjön a kedvük, hogy elmélyüljenek a tanulásban.

Ha lenne három kívánsága, mit kívánna?

1. Szeretnénk egy világ körüli útra eljutni, különösen a Karib-tengerhez (és nem csak Jack Sparrow miatt :P ).

2. Szeretnénk egy „öntisztuló” tűzhelyet, mert nem szeretem suvickolni... bár a férjem sokszor megcsinálja. ��

3. Világbéke?

Mindig is tanár szeretett volna lenni?

Voltak olyan jellegű terveim is, hogy orvos vagy állatorvos leszek. Aztán győzött a szerelem, és egy olyan foglalkozást – de inkább hivatást - választottam magamnak, ami jobban „támogatja” a családi életet.

Ha nem tanárként dolgozna, mivel foglalkozna legszívesebben?

Nagyon szívesen lennék barlangász, illetve barlangi túravezető. De érdekel a búvárkodás is, mondjuk a mentőbúvárok munkája. A biológia területén pedig a kutatómunka egy laboratóriumban (virológia, állatszervezettan, mikrobiológia). És nem hagyhatom ki a legújabb ötletemet sem, ami a hegymászás. Bár nem tudom, ez mennyire számít „foglalkozásnak”. Viszont ehhez még elég puhány vagyok, és felszerelésem sincs, na nem mintha a barlangászathoz és búvárkodáshoz lenne. Apropó, van valakinek kedve eljönni velem Orfűre egy extrém barlangtúrára? (ez komoly kérdés).

Mi motiválja a tanításban?

A csillogó tekintetek; ha valaki rájön egy összefüggésre, megérti, hogy miért történik egy folyamat, és hogyan játszódik le. Ha a diákok ráéreznek, hogy életük mely területén lesz majd hasznos a tudás, amelyet megszereztek. A 9. osztályosok egyébként már profi diagnoszták lennének, mert legutóbb vírusos és bakteriális fertőzéseket fejtettek meg random kórlapok alapján. Na, de a viccet félretéve, motivál az is, ha az együtt-tanulást az együtt-játszáson keresztül vidáman végezzük.

Van esetleg valami titkos szuperereje?:)

Azt hiszem az, hogy általában nagyon lelkes és jókedvű vagyok. Néha talán túlságosan is?